Honnan ered a húsvéti locsolkodás szokása?

Régen a húsvét hétfőjén a kútból, vödörrel frissen húzott vízzel öntözték meg a fiúk a lányokat. Ez a locsolkodási mód azonban sok-sok végzetes tragédiának volt a melegágya: a hideg víztől tüdőgyulladást kaptak a "szenvedő alanyok" s nemritkán tragédia lett a vége. Talán ezért is szorult ki a gyakorlatból, s lett belőle a kultúrált módon történő kölnivízzel való locsolkodás.

Különösen a fiatalabb korosztály számára érdekes - és értékes - ez a locsolkodás. Kora reggel egyedül, párosan, vagy csoportosan keresik fel a fiatal fiúk a lányosházakat, s szebbnél-szebb üdvözlő-köszöntő verseiket elmondva, diszkréten meglocsolják a meglátogatott család hölgytagjait, akik "ellenszolgáltatásul" különböző ajándékokkal - csokoládétojás, pénz - honorálják a megtiszteltetést.

A XX. század első felében, különösen falvakon, ahol a kölnivíz, parfüm beszerzése - anyagilag is - lehetetlen volt, szagosszappanból készítettek a fiatalok locsolóvizet. Ezt beletöltötték egy kisebb - egy, vagy másféldecis - üvegbe, annak a száját ruhával lekötötték, majd a ruhát tűvel megszurkálták, hogy a víz a locsolásnál kijöhessen.

Egy-egy ilyen húsvét hétfőn jelentős "vagyont" szereztek maguknak a fiúk, s büszkén számoltak be déltájban, amikor az ő locsolkodási idejük lejárt, a keresettel szüleiknek, akik semmiképpen nem nyúltak a fiaik ezen "különvagyonához".

A húsvéthétfő délutánja ugyanis az apukáké volt. Ekkor mentek el a felnőttek a rokonok, ismerősök meglocsolására. Őket már étellel, itallal látta vendégül a megtisztelt hölgy házanépe.

A legénysorban lévő fiúk néha már délelőtt is megkezdték a locsolkodást, s ők az "eladólánysorban" lévőket keresték fel, locsolták meg, s az ő jutalmuk már nem pirostojás, vagy pénz, hanem a kabátjukra tűzött egy-egy szál, vagy kisebb csokor virág volt. A legbüszkébb fiú az volt, akinek a mellén a zakó szinte virágbolt-kirakattá vált. Illett bizony ilyenkor, hogy az udvarló fiú elsőként a kiválasztottat keresse fel, s ő kapta az erre a napra előkészített virágok legszebbikét. A legényeket a lányosházaknál étellel, itallal is megkínálták és sajnos nem volt nagyon ritka eset egy-egy holtrészeg fiatalember bódult, ügyetlen támolygása a falvakban, városokban.

Ilyen alkalmakkor a leányok szinte negyedóránként voltak kénytelenek teljes ruhacserére a rájuk ömlesztett különböző szagos víz miatt.

A húsvét hétfőt a kedd, az asszonyok locsolkodási ideje követte. Nem volt ritka eset, hogy a "mozgékonyabb" nőszemélyek egy-egy, az előző napon igen aktív férfiembert, még házasembert is, alaposan meglocsoltak. Természetesen a locsolkodást ez esetekben is eszem-iszom követte nagyon vidám hangulatban.

Húsvéti bálakat is rendeztek ilyen alkalmakkor, s a tanyavilágban az ún. padkaporos bálak igen gyakran bicskázással, néha emberélet-kioltással jártak együtt.

Kár, hogy a locsolkodás, ez a szép szokás is nagyon-nagyon sokat veszített az értékéből a modernizálódás "eredményenként". Napjainkban már nem lehet hallani olyan csodálatosan szép locsolóverseket a fiatal fiúk ajkáról mint régen. Nagyon értékes ilyen gyűjteményt lehetne összeállítani a ma idősebbjeinek meghallgatásával, akik még bizonyára emlékeznek szép húsvéti verseik némelyikére. Össze kellene gyűjteni ezeket a versikéket, még a leggyengébbnek ítélteket is az utókor számára mert elvesznek, elfelejtődnek, s ezzel pótolhatatlan kárt szenvedünk.

Nem tudom, hogy honnan jön, de elég egyértelmű szimbólumok vannak benne. A fiúk meglocsolják a lányokat, a lányok meg cserébe adnak egy tojást(=petesejt). A nyuszi szerintem nem valami régi hagyomány.

Ilyen termékenység-varázslás.