Keresztény szemszögből elsősorban mi szükséges egy családalapításhoz a felek magatartásának tekintetében?

Szia

A mai napiszövegünk kötődik a kérdésedhez, elküldöm neked:

„Minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje pedig a férfi” (1Kor 11:3).

Ennek a versnek a szövegkörnyezetéből kiderül, hogy a férjnek úgy kell gyakorolnia a hatalmát a családban, ahogy Krisztus gyakorolja a hatalmát a férfi fölött. Jézus soha nem volt zsarnokoskodó vagy nyers, hanem mindig szeretetteljes, kedves, ésszerű, szelíd és alázatos szívű volt (Máté 11:28–30). A keresztény férjek nem követelik ki a feleségüktől a nekik járó tiszteletet. Ehelyett „az ismeretnek megfelelően”, azaz figyelmesen és megértően bánnak velük, „tiszteletet adva nekik mint gyengébb edénynek [a női nemnek]” (1Pét 3:7). Egy férj úgy mutatja ki, hogy szereti a feleségét, ha tisztelettel beszél hozzá, és együtt érzően bánik vele, akár társaságban vannak, akár kettesben (Péld 31:28). Ha így gyakorolja a családfői hatalmát, elnyeri a felesége szeretetét és tiszteletét, és Isten meg fogja áldani a házasságukat.

Isten szeretete és egymás tisztelete az alap.

---

Tehát istennel legyen viszonyom, ne a párommal?

# Miquel

Szövegértés? Tudod te mit jelent az a magyar kötőszó, hogy "és"?

Isten pedig ez esetben nagy kezdőbetű, mert ebben a kontextusban tulajdonnév.

Tényleg idáig süllyedt az oktatás színvonala?

Szövegértés? Tudod te mit jelent az a magyar kötőszó, hogy "és"?

---

A kérdésed akkor lenne helyénvaló, ha a mondatod így szólna:

Isten és egymás szeretete, tisztelete az alap.

Isten pedig attól még, hogy számodra létező személy, számomra csak egy fogalom.

12.26.

Szerintem arra gondoltak, hogy Istent kell szeretni és egymást tisztelni. Azaz Istent nem kell tisztelni, és egymást nem kell szeretni.

Nem tudom, hogy ez mennyire van így. De már régebben is gondolkodtam azon, hogy igazából kellően értelmes és megértő emberek lehet, hogy jobb házaspárt alkotnának, mint a valamiféle érzelmi alapon összekerültek.

Isten nevét nem mint személy nevét írjuk nagybetűvel szerintem, hanem mint tulajdonnevet, hogy nem úgy általában egy a sok közül, hanem az egy, aki betölti azt a funkciót, vagy mit.

Nem fogalom, az biztos; de nem is vagyok teológus.

Bűneink miatt mindannyian önmagunkban elveszettek vagyunk. Minden nap törekedni kell Jézus értékrendjéhez közeledni, az óemberünket megöldökölni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az emberi kapcsolatainkat Jézus szemével kell néznünk. Minden találkozást úgy kell megélni, hogy annak jelentősége van. A keresztény élet sikere az emberi kapcsolatokban mérhető.

A világon a legnagyobb ajándék, amit az ember kaphat, az egy jó feleség. Ezért a párválasztás a hitünk után a legfontosabb. A jó szakma kiválasztásánál is fontosabb.

A keresztény párválasztásnál szerintem ezt kell nagyon fontolóra venni: Ha egy asszony szép, az egy nulla. Ha okos is, akkor az még egy nulla. Ha kedves is, az még mindig egy nagy nulla. De ha hívő, akkor a nullák elé odakerül egy egyes, és az értéke hatalmasra nő.

Az első lépés az, hogy ismerd meg Istent, legyen egy igazi, élő (nem egy távoli) kapcsolatod vele. Ha engeded, hogy Ő formáljon téged, akkor Ő tud abban is segíteni, hogy hozzád illő társat találj.

A házasság alapja az elkötelezettség, ami ma már kiveszőben van a társadalomból. Egy igazi keresztény házasság egy életre szóló döntés, és ha mindketten így tekintenek a kapcsolatukra, akkor a felmerülő problémákat megoldani akarják, nem pedig kilépni a kapcsolatból problémák esetén. Ez lehet, hogy elméletinek hangzik, de én ilyen társat találtam, aki ugyanígy gondolkodik, és nálunk működik a dolog. Emellett még a legnagyobb segítség az, hogy Istenhez bármikor fordulhatunk, ő tanácsol, vezet, segít megoldani a problémákat.