"Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! " - így kezdődik a tízparancsolat, viszont sokszor imádkoznak a keresztények szentekhez, kérik közbenjárásukat stb. Valóban monoteista vallás a kereszténység, vagy ez csak a látszat?

Re: ma 12:56

"Miért a szentekhez? A Jézus által meggyógyított vak férfi mondja az Evangéliumban: „Tudjuk, hogy az Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja.” (Jn,9, 31)"

Na látod, ezért mondtam, hogy a katolikus egyház Jézuskája egy hamis Krisztus! Ilyenre kifogásként csak egy olyan valaki hivatkozik, aki bűnben él. Én még nagyon kevés olyan katolikussal találkoztam, aki bizonyságot tett volna arról, hogy Jézus megszabadította volna őt bármiből is. Pedig az Újszövetségben szinte az első dolog, amit Róla megtudunk:

"Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert Ő SZABADÍTJA MEG AZ Ő NÉPÉT ANNAK BŰNEIBŐL." (Mt 1:21)

A vallás a Sátán legnagyobb csapdája, az emberek azt hiszik, hogy jó úton járnak, pedig egyáltalán nem. Nem vallásra van szüksége az embereknek, hanem az igaz Istennel való személyes kapcsolatra. Jézus pedig világos volt, hogy ehhez csak egyetlen út vezet:

"Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam." (Ján 14:6)

Ez most kicsit off-topic lesz, előre is elnézést kérek.

16.03

Bizony jól mondod, mindannyian bűnösek vagyunk és bűnben élünk, ezt soha egyetlen katolikusnak sem szabadna szem elől tévesztenie. Bűntelen ember ugyanis nincs! Még a szentek sem voltak azok, példamutató életszentségük ellenére sem. Ők is csupán Isten végtelem kegyelme révén üdvözülhettek. Ha az ember képes lenne bűntelen életre, képes lenne önmagát üdvözíteni, ez pedig lehetetlen. Maga Jézus jelenti ki a tanítványok kérésére "Embernek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges." (Mt. 19,26)

Bűneink bocsánatát, pedig egyedül Jézus Krisztustól reméljük, ezért imádkozunk hozzá folyton, mert úgy ahogy mondod „Ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből." eltörölte az áteredő bűnt (protestáns testvéreink általában eredeti bűnként szokták emlegetni). De a bűn lehetősége továbbra is fennáll, hisz Jézus maga mondja „…A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen.” (Mt. 26,41) Krisztus ezzel teljesen tisztában volt, ezért mondja, hogy: „Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy ... ... bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek...” és hozzáteszi: „Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek.” (Mt. 6, 9-14) Tehát tudta, hogy ha benne hiszünk, akkor sem maradunk mentesek a bűntől. De ha jól belegondolsz ez teljesen természetes.

Had hozzak néhány triviális példát: Állok a sorban egy üzlet pénztáránál, mögöttem is rengetegen vannak, az mondja az Evangéliumba Jézus „Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak.” (Lk. 6, 31). Előre kellene engednem mindenkit, aki mögöttem áll, és a sor végére állnom, de ha beáll mögém valaki, az is elém kellene engednem. Nem teszem, mert így soha nem kerülnék sorra, de így tudva megszegem Jézus parancsát, tehát bűnt követtek el. Látom az utcán heverő hajléktalanokat, hidegben, esőben, és tudom, hogy otthon a szobámban elférne még legalább két ember, mégsem viszem haza őket. Pedig „Idegen voltam, és befogadtatok.” (Mt. 25,35) nem tettem tehát bűnös vagyok. Bezárom a szobám ajtaját, hogy ne lopják el a cuccomat pedig „aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza.” (Lk. 6,30) Itt is bűnt követtem el. Ha egy koldus kér tőlem pénzt, adok neki valamennyit a feleslegemből, pedig „Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is” (Lk. 6.29).Van elég ennivalóm mégsem osztom szét mindet az éhező szegények között, hogy velük együtt éhezzem én is, pedig így kéne, az Írás szerint. Végül, megmondom őszintén, sokszor nem tudok csupán csendben imádkozni azért, aki átkoz engem, hanem válaszolok neki, és sajnos látom a bejegyzésed alapján, ebben nem vagyok egyedül. Pedig „Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért” (Lk. 6,28) és Jézus sem vágott vissza elítéltetése során az őt átkozóknak és szidalmazóknak. Ebben is bűnös vagyok. Lehet, hogy ezek csak porszemnyi vétkek, de a Szahara is kis porszemekből áll, és mégis a világ legnagyobb sivataga.

Látható, hogy az ember bűnös, folyamatosan és létéből eredően, és folyamatosan rászorul Krisztus kegyelmére, nem pedig csak egyetlen alkalommal. És nem lenne szabad ujjal mutogatni a másikakra, hogy így bűnös és úgy bűnös, mert ismert a templomban imádkozó gőgös farizeus és a szerény vámos története. (Lk.18,9-14) és Jézus példabeszéde a gerendáról és a szálkáról, és parancsa arról, hogy ne ítélkezzünk. (Mt. 7,1-5)

Aki azt állítja, hogy ő bűntelen, ellen mond a Szentírásnak is, mert: „Ha számon tartod a vétkeket, ki állhat meg akkor, színed előtt, Uram?” (Zsolt. 130,3) Tehát igazad van, bűnös vagyok, én is és minden katolikus is, és még velünk együtt mások is! Vannak, akik ezt beismerik és kérik szüntelenül kérik Krisztus kegyelmét vannak viszont sajnos olyanok is, akik ezt nem ismerik el, hanem magukat tökéletesnek tartják.

Viszont a vita off-topic jelleget öltött, javaslom térjünk vissza a kérdéshez!

Re: Eusebius Novus

Már hogy lenne bűn az, hogy nem engedek mindenkit magam elé, ha sorba kell állnom valahol, mondván, hogy „Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak.” (Lk 6:31). Ha nem töltöm az egész napomat sorban állással, akkor a feleségemmel és gyermekeimmel szembe betöltöm ezt az Igét, mert ők meg várják tőlem, hogy végre hazaérjek...

Egy másik példa: ha valaki odajön hozzám, és elkéri tőlem a havi fizetésemet, mondván, hogy ”aki tőled kér, annak adj”, akkor vétkezek, ha nem fogom neki odaadni?! Nyilván nem, hiszen a gyermekeim és a feleségem is kéri tőlem ezt a pénzt, még ha nem is mondják ki (kaját kell venni, ki kell fizetni a rezsit, stb.), tehát velük szembe szintén betöltöm ezt az Igét.

De ez az alapelv az általad bűnnek tartott példák szinte mindegyikére érvényes. Mert Jézus olyat is mondott, bár elég durvának tűnik, hogy a "gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé"...

"Látható, hogy az ember bűnös, folyamatosan és létéből eredően, és folyamatosan rászorul Krisztus kegyelmére, nem pedig csak egyetlen alkalommal. És nem lenne szabad ujjal mutogatni a másikakra, hogy így bűnös és úgy bűnös, mert ismert a templomban imádkozó gőgös farizeus és a szerény vámos története. (Lk.18,9-14) és Jézus példabeszéde a gerendáról és a szálkáról, és parancsa arról, hogy ne ítélkezzünk. (Mt. 7,1-5)"

Ezek szerint nem is kell a bűnről beszélni... Akkor például Keresztelő János egy nagyon ítélkező ember volt, mert világosan és nyíltan beszélt a bűnök ellen. Az írástudókat és farizeusokat "mérges kígyók fajzatai"-nak nevezte! Pál is nagyon ítélkező volt, amikor a leveleit megírta, hiszen több helyen beszél a bűnök ellen... Jézus szintén nagyon ítélkező volt, amikor például azt mondta a zsidó vallási vezetőknek, hogy ők az "Ördög atyától származnak"... Különbség van az ítélkezés és az igazság szeretetből való hirdetése között. És a határvonal a kettő között az, hogy milyen indítékból teszi az embert.

Jézus azt tanította, hogy ha megismerjük az igazságot, akkor az igazság szabadokká tesz minket. Ezt a katolikus egyházban én nem látom. Egyik ismerősöm, aki katolikus volt, azt mondta, és ezzel zárom soraimat, hogy

"Ha egy katolikus valóban Istent keresi és nem a vallást, annak Isten fel fogja nyitni a szemeit."

Ezt kívánom minden katolikus barátomnak.

kerdezo!!

ne mond el senkinek,de nem ugy kezdodik!!!

szo szerint igy,; -" ANI ANOKHI "-

azt jelenti,;-"en vagyok az ur az atyaid istene!!elotted mas isten nincs mint az ur"-

mellesleg nem "tiz parancsolat"-rol van szo,mert abbol van eredetileg tobb mint 370!!!

itt az elso legfontosabb-(alapveto)-10-rol van szo csupan!

ezt mi zsidok igy hivjuk a tiz beszed="kol eszer b'Hashem!

A "keresztények"Krisztus követői. Csak és kizárólag Istenhez imádkoznak úgy,mint ezt Jézus is tette.

Akik szentekhez,vagy bárki máshoz imádkozik Istenen kívül,az NEM keresztény.

Egyetlen közbenjárónk van s Ő Jézus,aki Isten lénye része.(Úgy,mint lényed része a gondolatod,tested,érzelmeid,emlékeid.

(Mivel Isten lénye felfoghatatlan egy ember számára,jó példát lehetetlen felhozni megértésére.)