Miért érzem úgy, hogy az igazán fanatikus vallásosok (római katolikusok, mert főleg olyanokat ismerek) gonoszak?

"Persze, hogy ők is hibázhatnak, hiszen ők is emberek, de a folyamatos rosszindulatú elítélés, negatív hozzáállás a számukra más emberekhez és az egyéb dolgokért való gyűlölködés szerintem nem kéne, hogy ennyire jellemezze őket."

NEM! A katolikus vallás szerint önmagában semmi sem abszolút rossz (pl. fanatizmus, szentimentalizmus), csak ha a rosszakarathoz vegyül.

A katolikus vallás nem pusztán egy vallás(nak kéne lennie), hanem az egész társadalmat megtisztító programnak és az ember természetfeletti megújításának. Sokkal több, mint egy óhaj (latinul: opció) a svédasztalról.

A szeretet fogalma csak is akkor nyer értelmet, ha a földre jött megtestesült Szeretetet megértsük. A többi nevetséges hippizmus, ember gyarlóság.

Sajnálattal hallom, hogy ilyen katolikusokat ismersz. Én kérem elnézést miattuk. Mindazonáltal, engedd meg, hogy elmondjam, ez nem vallás függő. Egy muszlim, ateista, mormon, ... éppoly gonosz lehet, mint egy katolikus.

Valóban, igen nyereséges az egyház, de ennek a nagyrésze elmegy a templomok fűtésére, fenntartására, és a Karitász munkájára (jótékonysági szervezet). Jómagam, katolikus voltomra ellenzem a további grandiózus templomok építését (lásd barokk), mert nagyon drága a fenntartásuk és ezek viszik el a sok pénzt még. De ha megnézed az új építésű katolikus templomok akár Budapesten, akár Németországban már szolidak és energiatakarékosak.

"római katolikusok, mert főleg olyanokat ismerek"

itt van a kutya lényege eltemetve, hogy Rejtőt idézzem.

Ha buddhistát/muzulmánt/zsidót/stb. ismernél sokat, akkor őket tartanád gonosznak. Az ember alapvetően gyarló, függetlenül a hitétől.

Minden - vallásos vagy nem vallásos - embercsoport tagjai között vannak rosszindulatúak. De egy (elvileg) a Jóságban, Szeretetben hívő csoport tagjánál a gonoszkodás sokkal "feltűnőbb", visszásabb.

A fanatizmus lényege, hogy "más szemében a szálkát...", ez viszont ellent mond a kereszténységnek. Tehát, ahogy valaki előttem írta, hiába kiáltozza, hogy malac, attól még nem lesz az :o) Tehát, aki fanatikus, elvileg nem lehet keresztény.

Én református vagyok, főleg reformátusokat és evangélikusokat ismerek. Számszerileg több az olyan, aki magát vallásosnak mondja és igazi kereszténynek is tartom (segítőkész, önzetlen, kedves...), de van olyan is, akiben csalódtam és persze sok olyan ismerősöm van, aki azt hiszem, keresztény, de szerintem csak önmagában rendezi el valahogy, mert életvitelében nem látom nyomát, de még beszélgetésben sem merült fel soha a téma.

Egyébként szerintem ma divat, nekem már közhelyes is a kereszténységet, főleg a "jó öreg" katolikusokat szidni. Talán megnyugtató sokaknak, ha borzongva vájkálnak mások magánéletében és ha találnak rossz példákat (ami persze hogy van bármilyen csoportos szerveződében, kupacolásban a Földön), már igazolva látják, hogy huhh, mégsem kell foglalkozni ezzel a vallás dologgal... Talán a ma embere annyira vágyik a szabadságra és retteg a lehetőségei, szűkre szabott kis ideje elvesztésétől, hogy nem képes az alázatra. Vagy hisz a saját egyháza (csoportja) felsőbbrendűségében, vagy hisz egyedül önmagában (és a többi csoportot követő emberek hülyeségében), vagy kerüli a konfliktust és tolerancia címszó alatt csak meg akarja úszni az egészet. :) Tény, hogy majd csak lesz valahogy... csak sajnos azt senki nem tudja már elmesélni.

Jézus fontosnak tartotta a közösséget, a szolgálatot, egymás lelki és anyagi segítését. De az egyházakat már mi, emberek alkotjuk, alakítjuk, olyanok lettek hát, mint mi - sokfélék, széthúzók, jók és rosszak egyszerre, szerepük koronként változik. A templomba járás jó lehetőség arra, hogy saját ízlésedhez formáld az egyházat és hogy heti 1-2 órát tényleg a lelkeddel foglalkozz, különben csak elblicceli az ember és elborítják a hétköznapok.

Mert " gonoszabb a szív mindennél kicsoda ismerhetné azt." -biblia :Példabeszédek.

Az a szív , amelyet Isten nem tisztított meg az gonosz!, és sok vallásosnak a szíve nincs megtisztítva a Jézus vérével.

Igazad van kérdező, én is gondolkodtam ezen.

Van jó pár ismerősöm, aki egy templomba szokott velem járni misére. Ezek mind a leggonoszabb fajtából valóak, irigykedők, képmutatók, áskálódók, stb. A templomnál felveszik az angyali arcukat, csak elfelejtik, hogy én őket ismerem milyenek is a hétköznapokban.

Ezek miatt nem járok már abba a templomba és felmerült bennem, hogy a másik templomba miért járnának különb emberek? Szerintem ott is sok a rossz ember. De akkor mi értelme az imáiknak, ha nem ismernek magukra, vagy azt hiszik magukról, hogy jók?

Oda jutottam, hogy nem is akarok már templomba menni misére, csak akkor megyek be ha egyedül vagyok. Valamelyik nap a szomszédom imádkozott buzgón, amikor tudom róla, hogy nagy seftelő, nemcsak az államot lopja meg, hanem embertársait is.

Rájöttem, hogy talán az összes egyházat az ördög irányítja, egy képmutatás az egész. Jézus sem volt egyház, a tanítványok sem alakítottak egyházat. Nem értem akkor minek, csak pénzszerzésért van.

A hetednapi adventisták bibliaóráin is részt vettem. Örültem, végre egy egyház, mely a bibliai tanításra épül, de a vége felé azt mondták, hogy a vasárnap helyett a szombatot kell megtartani. OK, ez nem is gond, de amikor azt mondták, add Istennek a fizetésed tizedét, mert Őt illeti (persze tudjuk, hogy nekeik kellene adnom, ha már Istenhez nem lehet eljuttatni) már láttam egy újabb pénzhajhászat, semmivel nem jobb mint egy kopogtató uzsorás, ki mondja öcsém kapsz kölcsönt, de megadd!

Szomorú lettem, de a Bibliát olvastam és Isten megerősített:

Kolosszeieknek írt levél

Kol 2.16

Senki se ítélkezzék fölöttetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, újholdra és szombatra vonatkozó dolgokban.

Kol 2.17

Hiszen ezek csak árnyékai a jövendőnek; a valóság Krisztusban van.

Kol 2.18

Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik, érzékies gondolkodásában ostobán felfuvalkodik,

Kol 2.19

s elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről is ő gondoskodik.

Kol 2.20

Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok magatokra olyan kötöttségeket, mintha még a világban élnétek,

Kol 2.21

hogy tudniillik: "Ne fogd meg, ne ízleld, ne érintsd!"

Kol 2.22

Hiszen ezek mind arra valók, hogy használat közben elpusztuljanak. Csak emberi parancsok és tanítások,

Kol 2.23

amelyek a bölcsesség látszatát keltik az önkényes vallási gyakorlatokkal, az alázatoskodással és az önsanyargatással, de valójában nincs semmi értékük, csak a test kielégítésére szolgálnak.

Tehát elég csak Jézusban hinni, sehova nem kell tartoznod. Nem ítélhet el senki étel-ital miatt, hogy hova költöm a pénzem, főleg, hogy a szombatot kell megtartanom. Semmi értelmük a vallási gyakorlatoknak, áldozás, önsanyargatás. Ezek mind a bölcsesség látszatát keltik.

Kedves kérdező és hozzászólók!

Van egy nagy félreértés: különbség van hit (ez személyes) és vallásosság (ez külsőség) közt. Vallásos az az ember, akinek van vallása, megtartja a vallása külső előírásait: templomba jár, áldoz/úrvacsorát vesz, adakozik - megszokásból, mert elvárják, stb. Hívő pedig, aki megéli az Istennel való személyes kapcsolatát - az előzőekben fölsorolt külsőségekben is. Ebből az következik, hogy a

vallásos ember bár megTARTja a külső előírásokat, mégsem ÉLI meg azokat.

Ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy mivel vannak, akik nem élik meg, ezért minden szervezetiség rossz. Jézus tényleg nem volt egyház, de a tanítványokat összeszervezte, és közösséget formált belőlük. Azt meg gondolom, nem kell hosszan magyaráznom, hogy 12 embernek más szervezeti keretek közt élte meg a hitét, mint akár néhány száz v ezer ember egy településen, nem is beszélve egy ország, vagy az egész világ keresztyéneiről...

Lehet, hogy a ti környezetetekben nincs jó gyülekezet/plébánia, de ha őszintén érdeklődtök, lehet találni :)

Szeretettel:

egy református lelkész

Ui.: a nyereségről pedig annyit, hogy mielőtt ilyet leírsz, látogass végig nem felületesen, nem hallomásból tájékozódva néhány plébániát/gyülekezetet - az ország több pontján :)