A katolikusok (és általában a keresztények) miért nem ismerik el el Júdás evangéliumát?

A Biblia kanonizációját (könyveinek összeállítását) a Níceai zsinat végezte el k.u. 325-ben. Akkor a vezető papság eldöntötte, hogy mi miért és hogyan lesz benne. Természetesen nem Isten parancsát követték, hanem a saját érdekeiket. Azt akarták, hogy egy totális diktatúrát alakítsanak ki a hívek között. Ezért lett aztán a tudás bűn, a lelki szegénység erény, jézus pedig emberfeletti - hogy ne hidd, te kis ember, hogy képes lehetsz nagy dolgokat véghez vinni.

Aki azt hiszi, hogy a manipulatív propaganda nem működött már abban az időben is (sokkal korábban is működött), az korlátolt és buta...

1. Miután Júdás árulása után visszadobta a vérpénzt, amiből vették a vérmezőt, felakasztotta magát. Nem igazán volt ideje írogatni, sőt kedve sem sok lehetett.

2. Júdás evangéliuma merőben ellent mond a próféciáknak, Krisztusnak, a megváltásnak, az evangéliumoknak, Isten ígéreteinek, szavának.

Csak ez a két tény alátámasztja Júdás evangéliumának nevezett firkálmány széttiprását. Szia. :)))

Szia!

Nagyon egyszerű a magyarázat: mert nem nyújt hiteles képet Krisztusról, és a tanításairól.

Judás evangéliumát már Iraeneus - a gnoszticizmus ellen írt öt kötetes művében - is említi, aki 140-200 között volt Lyon püspöke. Ezt az iratot elmarasztalóan említi és az abban az időben keringő más evangéliumokkal együtt elutasítja. A nemrégiben előkerült kézirat - amit a National Geographic Society hozott nyilvánosságra nagy csindratta közepette - valószínűleg, az eredetileg görögül írt Júdás evangéliumának kopt fordítása.

Az irat közzétevői hangsúlyozzák - egyébként teljesen korrektül - hogy a kódex a gnosztikus iratok közé tartozik. A gnoszticizmus egy, a II.-III. században létező vallási-filozófiai mozgalom volt. Jelszavuk volt a gnószisz, a tudás. A gnózis gyüjtőfogalom, egyrészt azokra a tanokra vonatkozik, melyek tudatosan törekedtek a keresztyén tanok átalakítására, meghamisítására, másrészt az egész későókori világot átható szinkretista vallásosságot jelenti. A gnózis szinkretista vallási mozgalomként független a keresztyénségtől, a keresztyénséget megelőzően is létezhetett, de tény, hogy a keresztyénséggel egyidejűleg tudott igazán fellendülni. A keresztyénség eretnek formájaként azonban nem független az egyháztól. A gnózist eme utóbbi, eretnek formájában hirdették azok a szekták, melyek 80-150 közt váltak ki az egyházból. A szakítást valószínűleg a keresztyénüldözések válthatták ki. Az a nyersanyag, amelyből az egyes gnosztikus rendszerek létrejöttek, megvolt a keresztyénségen kívül a platonizmusban, zoroasztrizmusban, a zsidóságban, de valami hiányzott, ami a rendszerré formálást lehetővé tette volna. Nagyon valószínűnek látszik, hogy a gnózis a keresztyénség előtt azért nem tudott világvallássá lenni, mert sehonnan nem kölcsönözhetett olyan egyetemes megváltástant, mint éppen a keresztyénségtől. A keresztyén megváltás tant a gnózis elválasztotta Jézus személyétől, más megváltókat helyettesített be, az üdvösséget mítosszá formálta. A II. században fellépő eretnekséggel kapcsolatban az a kérdés, hogy vajon idegen elemek keresztyénségbe való behatolásának kell-e tekinteni őket, vagy pedig a keresztyén evangélium egyes elemeinek szinkretista vallási talajra való átültetéséről van szó inkább. A gnosztikus szekták ugyanis versengtek egymással, egymást legalább annyira lenézték, gyűlölték, mint a nagy egyházat. Minden csoport saját tanításának hitelességére esküdött. Mitoszaik alapsémája ugyanaz volt, csak a részletekben mutatkoznak eltérések.

Nagyon sok gnosztikus evangélium létezett egyébként még ezen kívül. A legismertebb talán Tamás evangéliuma az I. századból, amely gnosztikus nézeteket tartalmaz Jézus gyermekkori csodáiról. De ismert még Péter evangéliuma is a II. századból, ami gnosztikus és doketikus jellegű hamisítvány. A dokatizmus szintén ókori antibiblikus irányzat, amely szerint Krisztusnak csak látszat-teste volt.

Ezeket az evangéliumokat a tudósok a pszeudoepigráf iratok csoportjába sorolják. Azok az írások tartoznak ide, amelyeket egyöntetűen mindenki elvetett, mint a prófétai, apostoli iratok utánzásával próbálkozó hamisítványokat. A "pseudoepigrafo" kifejezés jelentése: álírások, hamisítványok. Számuk igen magas: a IX. században Phótiosznak 280-ról volt tudomása!

További ismert újszövetségi személyek nevéről elnevezett pszeudoepigráf evangéliumok is léteznek, úgymint Nikodémus, Barnabás, Fülöp vagy az egyiptomiak evangéliuma II. századból, mely például aszketikus tanításokat tartalmaz a házasság, a hús- és borfogyasztás ellen.

Én úgy gondolom ezek akapján érthető miért nem ismerjük el ezeket...

Üdv. Péter