A Jehova tanúk kiadványa, az Őrtorony (1916.12. 01 - 377. o. ) az alapítójuk, Russell imádásáról beszél, vagy ez valami félreértés?

[link]

[link]

[link]

= Új világosság =

Az Őrtorony Társulat kezdettől fogva hivatkozik Bölcs Salamon egyik mondására, azt állítva, hogy Russell óta Isten állítólag ilyen módon, fokozatosan növeli az igazság „világosságát”

Példabeszédek 4:18-19

Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, amely minél tovább halad, annál világosabb lesz a teljes délig. Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják, miben ütköznek meg.

De Salamon szavai valóban arra hatalmazzák fel az „igazakat”, hogy folyamatosan változtassanak a tanításukon, és mindig Istenre hivatkozhatnak? Ha figyelembe veszed a világosság és sötétség fogalompár bibliai jelentését, illetve a szövegkörnyezetet, akkor Salamon sorai egészen más értelmet nyernek. Először is két utazó képe tárul elénk: egy igaz és egy istentelen ember életútja. Az egyik út látható és járható, így az (igaz) utazó elkerülheti az akadályokat. A fény növekszik, ezért rábízhatja magát az ösvényre. A másik út homályos, sötét, nem is csoda, hogyha a másik (gonosz) utazó mindennek nekimegy, és mindenben elbotlik. Bár halad, az útja nem visz sehova. Salamon szerintem ennyit akart mondani, nem többet, és nem kevesebbet.

Salamon ugyanakkor azt is megírta, hogy: „Az igazak világossága vígan ég [ti. folyamatosan], de a bűnösök lámpása kialszik.” (Péld 13:9 Ökumenikus) Jézus pedig ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága." (Jn 8:12, vö. 1Jn 1:5-10). Az Újszövetségben tehát maga Jézus, az Ő személye a világosság. János szerint „Az Isten világosság, és nincsen őbenne semmi sötétség” (1Jn 1:5), és Jakab szerint a világosság Atyjánál „...nincs változás, sem a fénynek és árnyéknak váltakozása” (Jak 1:17, Ökumenikus). Járhat-e sötétségben, aki Őt követi?

Hajnaltól délig valóban hosszú az idő, nagyot változik a fényerő, de az ember - Russell szerint is - joggal várhatja el, hogy a fény folyamatosan növekedjen.

Zion's Watch Tower, February, 1881 (p. 188)

...ugyanaz az Úr, aki akkor világossággal látott el minket az igéből, még most is ugyanúgy gondoskodik erről. (...) Ha embert követnénk, kétségkívül más lenne a helyzetünk; az egyik emberi ötlet kétségkívül ellent mondana a másiknak, és azt, ami egy vagy két vagy hat évvel azelőtt világosság volt, most sötétségnek tekintenénk. Istennél azonban nincsen változás, még a visszafordulás árnyéka sem, és így van ez az igazsággal is; bármely ismeretnek vagy világosságnak, amely Istentől jön, olyannak kell lennie, mint a szerzője. Az igazság új szemlélete sohasem mondhat ellent egy korábbi igazságnak. Az „új világosság” soha nem oltja ki a korábbi „világosságot”, hanem növeli azt.

Ha valóban igaz lenne a Társulat állítása, miszerint Isten a népét a Bibliakutatók mozgalmával kezdte kihozni a sötétségből, akkor elvárható lenne, hogy ennek a mozgalomnak a tanítása a fény folyamatos növekedését hozza (hajnaltól délig). A társulati kiadványok üzenetei azonban nem Isten folyamatos világosságát tükrözik, inkább fény és sötétség villogó váltakozását. Ami egykor fény volt, ma már sötétség. De mit gondolsz, mi lesz holnap az, ami ma még világosság?

Én itt csak két lehetőséget látok: ha a „hű és értelmes rabszolga” feladata az isteni világosság továbbadása, akkor vagy Isten a hibás, amiért az elmúlt 120 évben ennyire félreérthetően és ellentétesen közölte az akaratát, vagy a „rabszolga” nem hűséges az üzenethez, és nem elég értelmes ahhoz, hogy azt továbbadja. Persze, van egy harmadik lehetőség is: Isten soha semmivel sem bízta meg ezeket az embereket.

„Sajnos azonban voltak néhányan akik állítólag csodálták Russellt"

„Charles Taze Russellre úgy utaltak a társai, mint Russell pásztorra."

„Ez az oka annak, amiért Rutherford bíróként vált ismertté"

„Ha valaki az Írástanulmányokat mintegy 10 évig olvasta és járatos lett bennük, félreteszi, nem foglalkozik velük, csak a Bibliával agy a tapasztaltaink azt mutatják, hogy akkor is ha tíz évig értette a Bibliát, két éven belül sötétségre jut. Ha azonban csak az Írástanulmányokat tanulmányozta a benne szereplő bibliai idézetekkel, de a Biblia egyetlen oldalát sem, két év elteltével még mindig a világosságban lenne."

(Idézetek a Hirdetők könyvből, a legutolsó Őrtorony 1910. decemberi számából)

Russell és Rutherford körül tagadhatatlanul kialakult valamilyen különleges tisztelet, amelyet néhányan személyi kultusznak hívnak. Josy Doyon Jehova Tanúiról írott könyvében megjegyzi, hogy Jehova Tanúi egészen addig elítélték a házasságkötést amíg Knorr elnök meg nem házasodott. Frederick Franzról a mai napig is legenda-szerű történetek keringenek. Henschel személye körül nem alakult ki ilyen kultusz, de az ő végidő-próféciáiról (amikben Armageddon idejéről tett kijelentéseket, miszerint azt nem lehet tudni) is körbejárnak a történetek. Russellre „pásztor"-ként, Rutherfordra „bíró"-ként, Knorra „elnök"-ként utaltak a maguk idejében. Russell munkásságára a korában úgy utaltak, mint amelyek nélkül az emberek a sötétségbe jutnak.

Russell referred to "the truths I present as God's mouthpiece," and stated:

„God's due time has come; and if I did not speak, and no other agent could be found, the very stones would cry out.”

(WT, 15 July 1906, 229)

His admirers were even less restrained:

„. . . if any oppose the Lord by opposing the Channel and the Servant the Lord has delegated to do his work, to that extent he loses the favor, the Spirit of the Lord, light becomes darkness, and he is soon outside.”

(Preface, 1909 Convention Report)

„Charles Taze Russell, thou hast, by the Lord, been crowned a king; and through the everlasting ages thy name shall be known amongst the people, and thy enemies shall come and worship at thy feet.”

(WT, 1 December 1916, 376-377)

„. . . no one . . . can honestly say that he received a knowledge of the divine plan from any source other than by the ministry of Brother Russell . . . the Lord's Servant. Then to repudiate him and his work is equivalent to a repudiation of the Lord.”

(WT, 1 May 1922, 132)

„He listened to the word direct from the mouth of God . . .”

(The Finished Mystery, 1918 ed., 387)

„It will be found that the place next to St. Paul . . . will be occupied by Charles Taze Russell.”

(Pastor Russell's Sermons, 1917, 3)

„. . . Satan has attempted . . . to cause the Lord's people to believe that Brother Russell was not the only channel by which the Lord would lead his people.”

(WT, 15 September 1922, 279)

„Brother Russell . . . was made ruler over all the Lord's goods.”

(WT, 1 March 1923, 68,71)

Az őrtorony(James T. Russell) Próféciái!

A történelem bizonyítja, hogy Russell egyetlen próféciája sem következett be 1914-re, és röviddel az azt követő

évekre vonatkozóan. Bármiféle feltételezés, hogy Russelnek igaza volt, egyszerűen nevetséges. Megjövendölte

például, hogy 1914-ben eljön Armageddon, és az összes intézmény — mind polgári mind vallási — elpusztul a

Föld színén, ami természetesen nem következett be.

Később más dátumokat tűztek ki, és újabb jóslatokba bocsátkoztak. 1918 például annak volt az ideje, hogy Isten

elpusztítsa az összes vallást, annak minden (több milliónyi) tagjával együtt. Miután ez nem következett be, a társulat azt tanította a tagságának, hogy a prófécia szerint, csak Babilonnak kellett leomlania abban az évben

Azonban 1919-ben a Társulat még mindig azt tanította a kiadványaiban, hogy az idők vége 1799-ben kezdődött

el, hogy Jézus második eljövetele (láthatatlan jelenléte) 1874-ben és hogy Ábrahámnak birtokba kell vennie a

megígért örökségét 1925-ben 1920-ban a Társulat egy hatalmas kampányba fogott: hirdetve, hogy „A most

élő emberek közül milliók sohasem halnak meg!”, 1925-öt jelölve meg, mint véget. Ezek a dátumok egytől

egyik tévesnek bizonyultak, és a Társulat elhagyta őket később. Most úgy tekintik őket, mint amelyeknek semmi

prófétai jelentőségük nem volt. stb. stb. stb.