Ha a pápa bejelentené, hogy minden hazugság és kitaláció volt az egész egyház, a katolikus vallás és a biblia, kitörne a háború?
az ilyen titkos tekercsekben meg iratokban hívő emberkék hová tették a józan eszüket? Ha a kezedben van egy olyan irat ami rád nézve full kompromittáló te mit csinálsz? Megpróbálod eldugni, bár tisztában vagy vele, hogy ez lehetetlen mert mindig lehet gyenge láncszem vagy fogsz egy gyufát és megoldod a problémát véglegesen? GONDOLKOZZ már légyszi, mielőtt elhiszel minden ökörséget. LEgenda az egész.
Hogy a kérdésedre válaszoljak, ha a pápa ilyet tenne szerintem gyorsan elhalálozna valami jó kis betegségben amit persze mindenki mélyen sajnálna.
A Pápa csakis bűnbak lehet?
Immár a nem kifejezetten katolikus, és nem kifejezetten jobboldali értelmiségiek közül is vannak, akik megelégelték a média sulykolta előítéleteket XVI. Benedekkel és XII. Piusszal kapcsolatban. A markáns véleményéről híres Bernard-Henri Lévy francia filozófus a Szentatya legutóbbi zsinagógalátogatását kísérő polémiák hallatán tollat ragadott és kikelt az ellen, ahogyan bizonyos körök a két pápát kezelik. Írását a legnagyobb olasz napilap, a Corriere della Sera közölte – igaz kissé eldugott helyen... Másnap pedig átvette a l'Osservatore Romano is.
„Elég abból a rosszhiszeműségből, előítéletességből és – csak hogy néven nevezzük – félretájékoztatásból, ami azonnal előjön, ha XVI. Benedekről van szó.” – kezdi cikkét a francia filozófus, majd felidézi, hogy a Szentatyát megválasztása óta folyamatosan „ultrakonzervatívként” aposztrofálja a sajtó (mintha egy pápa más is lehetne mint „konzervatív”). Közben pedig burkolt, vagy egyenesen durva utalásokat tesznek német származására. Máskor meg egészen egyszerűen meghamisították beszédeit, mint például az Auschwitzban elmondottat: amelynek kapcsán azt állították, hogy a pápa nem emelte ki az áldozatok zsidó voltát, miközben pedig kifejezetten arról beszélt, hogy a nácik a zsidó nép egészét akarták eltörölni a föld színéről.
A római zsinagógában tett látogatása kapcsán pedig egyenesen rekordot döntöttek a szokásos „félretájékoztatók”: a pápa még át sem lépte a Teverét, máris világgá kürtölték, hogy nem azt mondta és tette, amit kellett volna, s hogy az egész egy kudarc volt.
Márpedig a pápa megállt az 1943-as zsidó deportáltak és az 1982-es palesztin merénylet áldozatainak emléktáblájánál, szó szerint idézte annak a levélnek a szövegét, amit II. János Pál pápa 2000-ben a jeruzsálemi Siratófal hasadékába tűzött, ismét bocsánatot kért az antiszemitizmus kialakulásában viselt katolikus felelősségért, leszögezte, hogy a II. Vatikáni Zsinat által elindított zsidó-keresztény párbeszéd „visszavonhatatlan” döntés volt, megerősítette az „idősebb testvérekkel” való párbeszéd fontosságát.
Akkor hát – fakad ki Lévy – elég annak ismételgetéséből („mint a szamarak”), hogy XVI. Benedek visszalépett elődjéhez képest, s mindent el lehet róla mondani, csak azt nem, hogy „befagyasztotta” volna a XXIII. János által elindított közeledést.
Ami pedig a XII. Piusz elleni vádakat illeti, nem árt megemlíteni – folytatja Bernard-Henri Lévy – hogy Rolf Hochhuth-nak, "A Helytartó" szerzőjének egyenesen bizonyítványa van arról, hogy Holokauszt-tagadó, hiszen többször el is ítélték emiatt. Öt évvel ezelőtt például egy szélsőjobboldali lapban vette védelmébe a gázkamrák létezését tagadó David Irvinget.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy XII. Piusz, még Pacelli bíborosként, 1937-ben társszerzője volt a "Mit brennender Sorge" enciklikának, ami "mindmáig az egyik leghatározottabb és legbeszédesebb náciellenes kiáltvány". S mielőtt a titkos mentőakció mellett döntött volna, és megnyitotta volna a kolostorokat az üldözött római zsidók előtt, "a hallgatag XII. Piusz" rádióüzenetekben emelte fel a szavát, aminek érdemét a háború után Golda Meir nyilvánosan elismerte.
Az is döbbenetes – mutat rá a francia filozófus – hogy miközben a Soát hatalmas hallgatás övezte, a korabeli uralkodók közül egyedül annak róják ezt fel, akinek nem voltak ágyúi és repülőgépei, ám minden rendelkezésére álló információt fáradhatatlanul megosztott azokkal, akiknek viszont voltak ágyúik és repülőgépeik, és személyesen mentett meg számtalan embert Rómában és másutt is.
"Utolsó simítás a kortárs alantasság Nagy Könyvén: akár Piusz, akár Benedek, csakis pápa és bűnbak lehet." - fejezi be írását Bernard-Henri Lévy.
Szia!
Szerintem sokkal egyértelműbb ennél a helyzet. Aki csak egy kicsit is ismeri Jézus Krisztus és az apostolok életét, annak azonnal feltűnik az óriási különbség a pápaság és ez előbbiek között. Mondjuk ki nyíltan, nem sok köze van a krisztusi szegénységhez és egyszerűséghez az egyháznak.
Ezen túlmenően a pápaság soha nem tagadta, hogy felette áll a Bibliának, hiszen az Isten törvényét a tízparancsolatot is megváltoztatta több pontban, és nem éppen a krisztusi szeretet nevében cselekedett a VI. századtól egészen a XVIII század végéig tartó fénykorában. Kimondhatjuk, hogy sokminden "hazugság és kitaláció" fűződik az "egész egyház, a katolikus vallás" nevéhez, kezdve a konstantini adománylevéltől egészen Mária mennybemeneteléig, amelyeknek semmi köze a Bibliához. A Biblia önmagában megáll, pontosabban szemben áll a pápasággal, annak intézményével.
A legdurvább pápai bejelentés az elmúlt időben az volt, miszerint az egyház elismeri az evolúciót, ezzel nyíltan megtagadta a Biblia ezzel kapcsolatos tanítását. Persze ez is egy terv része, amivel az Isten teremtői munkáját és annak tényét igyekeznek teljesen elhalványítani.
Összefoglalva: a pápaság pontosan ezt teszi, ráadásul nyíltan, és úgy, hogy a hívek még észre sem veszik...
Ez a szomorú igazság.
Üdv. Péter
Téosz a kérdezőnek, és minden anonim válaszolóknak és Péternek üdvözletét küldi
Ha most eltekintünk attól, a pápaság sosem a dolgát tette (Itáliai terjeszkedés a IRS patrónusa alatt), attól még nem föltétlen, hogy Jézus nem akart-e egy vezető centrumot, amely nem állami erőszakos beavatkozással (ilyen például a Magna Charta erőszakos letételére való petíció), hanem Jézus Igéje szerint terjesztette a kereszténységet (ha befogadnak, akkor terjesszétek, ha nem fogadnak szívesen, akkor ne erőszakoljátok rá, menjetek el, majd Isten úgyis ítélkezik felettük).
A nem igazán szerény celebrálás... Szűz Mária túlzott respektálása stb. ,-mondhatnám tovább is, de nem teszem-, de azért megkérdezném, a pápista feudalizmust (és az érdekpapségot) elítéljük, akkor ítéljük el azokat a katolikus papokat, amelyek Isten hívását követik, és megközelítően Jézusi életet és tanítást akarnak, csak valamennyivel nem teljesen Bibliai korlátokkal, hanem pl. 'kelta-pogány' átvett ünnepeket megtartják, és nem a napot tisztelik, hanem azt hogy mit szimbolizál a nap, itéljük el puszta általánosítástól? Igen mivel, hogy a katolikus típussal (sajnos politika miatt) terjeszkedett el a kereszténység pl. a gyarmatokon, ( szerintem, akik olyan sivatagra és szélsőséges helyre lépnek, azok nem a Vatikáni bíborosok, hanem elhivatott papok {lehet hogy nem ezt a típus kéne, de hát így nevelték}), akik másoknak segíteni szeretnének, akkor biztosan nem azt mondják nekik elsősorban, hogy "adózz az Egyháznak; menj el minden vasárnap misére; legalább menj el havonta gyónni egy paphoz; hanem azt, amely valamelyest ha nem is egészen "bibliatökély", hanem a lényeget, azaz szeressétek egymást, segítsetek egymásnak, imádkozzatok az egyetlen reményhez, az Úrhoz, és őt szeressétek, higgyetek, reméljetek teljes elméből, minden erőből, az elitélendő?
Bocsássatok meg, ha kissé édes voltam.
Üdv: σπουδαστής θεολογίας
röv. Téosz
Kedves Téosz!
Jézus Krisztusnak a tanítványi körben is voltak un. kiválasztott tanítványai: Jakab, János, Péter, akik sokkal közelebb álltak hozzá, és a későbbiekben vezetők lettek. Ezzel természetesen semmi gond nincs, egy gyülekezetnek is szüksége van vezetőkre. A gond azzal van, amire te is utaltál, hogy akik ma annak tartják magukat, azokak a valóságban nem sok közük van Krisztushoz, vagy hogy finomabban fogalmazzak, ill. idézzelek téged: "sohasem a dolgukat teszik", hanem annak pontosan az ellenkezőjét.
Istennek minden felekezetben vannak őszinte követői, akik teszik a dolgukat hirdetik amit kell: "azaz szeressétek egymást, segítsetek egymásnak, imádkozzatok az egyetlen reményhez, az Úrhoz, és őt szeressétek, higgyetek, reméljetek teljes elméből, minden erőből". Ezek nem, hogy elítélendők, de követendők, és dicsérendők!
Emellett azonban nem szabad elmennünk szó nélkül az előbbiek mellett, lásd vatikán, bíborosok, pápaság, visszaélések, és politika (rossz értelemben vett).
Üdv. Péter
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!