"Kokárda holnap. Szerinted? " - Reakció

Azt mondták a 2002-es választás előtt, hogy aki az ő győzelmüket akarja, az hordja a szavazás napjáig a kokárdát. (Az valamikor áprilisban volt.)

Csak ismételni tudom magam: ezeket a reakciókat köszönd Orbán Viktornak, aki 2002-ben a választási veresége miatti személyes sértődöttségéből nemzeti ügyet csinált, és a kokárdát pártjelvénnyé fokozta le. Te akkor még kicsi voltál, számomra viszont nagyon is elevenek az emlékek. Undorító volt, elhiheted.

Én a 2002-es választások idején voltam elsős gimnazista. Korábban mindig örömmel kitettem a kokárdámat március 15-én, illetve előtte az iskolai ünnepélyen, megemlékezésen. Gimnáziumba egy egyházi iskolába jártam, ahol - főleg a választások idején - nagyon előtérben volt a politika, de nem csak a diákok, hanem a tanárok részéről is, és akiről nem volt egyértelmű, hogy jobboldali (vagy legalább a szülei azok) azt csesztették rendesen. Na ehhez jött hozzá ez a kokárdás dolog... A diákok kb. 80%-a kokárdában ment, vagy ha nem is abban, de nemzti színű szalag volt mindenkinek a táskáján, csuklóján, stb. választásokig. Akinek nem, az büdös komcsi volt. 14 évesen nem kevés csesztetést kellett eltűrnöm ez miatt mind a diáktársak, mind a tanárok részéről. Ezek után talán érthető, hogy nem vagyok nagyon megőrülve a kokárdáért. Nem fogok senkit leköpni az utcán, aki hordja, 15-én ha megyek valahova, én is kiteszem (ennyi idő után tavaly tettem ki először), de azért a mai napig nem szívesen gondolok vissza rá, hogy milyen volt ilyen emberek közé járni nap mint nap, és sosem lesz a kokárda a kedvenc jelképem. És tény és való, hogy ezt a kokárdás hisztit Orbán Viktor találta ki anno, ami miatt nagyon haragszom rá. Előtte a kokárda az egész magyar népé volt, ő pedig kisajátította a saját választóinak. Szerintem ez undorító. Én ezért nem is raktam ki sokáig. Nem azért, mert nem vagyok magyar, csak nem voltam képes jó érzéssel viselni a kokárdát.