Miért van ez, ha tisztán kajálok?

Szokott köd ülni agyára egy-egy kiadós étkezés után? Szokott ebéd után üveges szemekkel meredni munkájára, s legszívesebben az asztalra borulva aludna egyet? A jelenség nem csak kellemetlen, hanem veszélyes is tud lenni, hiszen vezetés közben elaludni, vagy álmossággal küzdve kritikus döntéseket hozni komoly következményekkel járhat. De, még ha nem is alszik el, romlik a memóriája, romlik a reakcióideje, romlik az észlelése. A Földön sok milliárd ember tapasztalja meg naponta ugyanezt a jelenséget. A naponta bekövetkező menetrendszerinti teljesítménycsökkenés és a rossz döntések jelentős gazdasági károkat okoznak.

Téved azonban, aki azt gondolja, ez elkerülhetetlen része az életnek. Akik áttérnek a lowcarb vagy a paleolit étrendre, meglepetve tapasztalják, hogy az első pár nehezebb, fáradékonysággal jellemezhető nap után örökre megszűnik az evés utáni kókadás és aluszékonyság.

A paleolit életmódot folytatók tapasztalata egybecseng a 30 éve csordogáló szakirodalmi adatokkal, melyek a táplálkozás és az éberség kapcsolatát vizsgálják.

Kezdetben a kutatókat az foglalkoztatta, hogy nem rontja-e a teljesítményt a kihagyott reggeli. Ez szociális kérdés is volt, és a kutatások azt is célozták, hogy a kormányok ne hagyják annyiban, hogy a szegény gyerekek reggeli nélkül ülnek be az iskolapadokba.

A kutatások a kezdetekben abból indultak ki, hogy az agy működéséhez glukózt, azaz a szervezet által a szénhidrátokból előállított, a vérben keringő egyszerű cukrot használ fel energiaforrásként. Az ezirányú kutatásokat kezdetben elvakította az a tény, hogy egy szokásos, nyugati stílusú, szénhidrátdús reggelit fogyasztóknak egy ideig hatékonyabban működött az agya a reggelit kihagyókkal szemben. Hamarosan kiderült, hogy nem is a szénhidráton van a hangsúly, hanem azon, reggelizik-e valaki bármit is. Azaz, jó dolog reggelizni, mert az serkenti az agyműködést. Így lecsupaszítva azonban ez elég közhelyes eredmény. Másrészt az is közismert tapasztalat, hogy a szénhidrátdús étkezés fél-egy órára feldobja az embert, utána azonban kifejezetten romlik a teljesítmény és jön az álmosság. Ennek oka, ha csak mechanikusan az agy cukorellátottságában is gondolkodunk, az, hogy a hirtelen megnövekedett vércukorszintet az ezt követő inzulinlöket kitakarítja a vérből és a vércukorszint leesik, akár a kiinduló érték alá is. Az így kialakult hipoglikémia kifejezetten rontja a szellemi teljesítményt és az éberséget. Világossá vált, hogy a szénhidrátdús táplálkozás csak rövidtávon (max. 1 órás intervallumban) növeli a szellemi teljesítményt (Gibson, 2007). A szénhidrátok szellemi teljesítményt rontó hatása különösen erős a cukorbetegeknél, akiknek a vércukorszint szabályozása már károsodott. 2-es típusú cukorbetegek vizsgálatával kimutatták, hogy az alacsony glikémiás indexű, azaz a lassan felszívódó szénhidrátok fogyasztása jelentősen javítja a szellemi teljesítményt (Papanikolaou és mtsai., 2006). Ennek oka nyilvánvaló: az alacsony glikémiás indexű ételek lassabban és egyenletesebben emelik meg a vércukor szintjét, s ez stabilizálja az agy működését.

túledzés rövidtávu oka: sokszor ugyanazt edzed, pl heti 3 mell

túledzés középtávú oka: kevés evés, kevés pihenés, igy nem tud regenerálódni

túledzés hosszú távú oka: az idegrendszer folyamatosa magas terhelése éveken keresztül

igazából ebbe benne van amit mondtunk, rossz étrend v kevés pihi

Miben más az étrended így? Itt lehet a kutya elásva, hacsak nem változott meg valami más fontos tényező (pl. most kevesebbet alszol. én 6 órával zombi lennék, sokunknak több kell). Szóval érdekesek a normál makróid is, amikkel jól elvagy.

Azt nagyon jól el tudom képzelni, hogy kevesebb zsírral és több szénhidráttal nyomottabb, éhesebb vagy, mivel én is ilyen vagyok. Mivel a leírt étrend OK, csak erre tudok gondolni, ha az étrend a gond: egyszerűen neked nem ezek a makrók fekszenek.

Ja, tömeg amúgy jön? Mert ha nem, akkor keveset eszel, de eddig csak eljutottál volna te is.