Lehet valakiből úgy programozó hogy semmilyen informatikai irányú végzettsége nincsen?

7-es, "jó" programozó sem feltétlenül végez el csuklóból egy egyetemet, mert egy csomó olyasmi van a tananyagban, aminek vagy semmi köze a szakmához, vagy elképesztően túlbonyolított, elméleti magolás.

Például az egyetemeken rendkívül magas szintű matematikát erőltetnek. 23 év alatt egyetlenegyszer sem volt ilyesmire szükségem. Még középiskolai szintű matekra is igen ritkán. Integrálni, deriválni régesrég elfelejtettem, a másodfokú egyenletre sem emlékszem. Minek?

Aztán ott van egy kilotonna fogalom és definíció, amit szó szerint be kell magolni és kívülről fújni. Ennek sincs semmi köze ahhoz, hogy milyen gyakorlati szakember vagy. Persze, érdemes tudni, mi az, hogy "Turing-teljes" vagy hogyan kell invertálni egy bináris fát, de az utóbbit például egyetlenegyszer csináltam az egész karrierem során, akkor is felvételi teszt részeként, valami nagyképű magyar cégnél. (Ők már rég csődbe mentek. Én nem.)

10#

Nem mondom hogy nincs igazad, de a pop-pszichológia és a "buzzword" használat (proli) gyengíti az érvelést.

Én elmesélném a saját történetemet, aztán lehet felettem ítélkezni.

Programtervező informatikus szakot végeztem a Debreceni Egyetemen, immáron 4 éve dolgozom főállásban. Az eddigi munkatapasztalatom: 3 hónap PHP gyakornok, 4 hónap .NET gyakornok, aztán 4 éve ugye főállásban, .NET technológiákkal (junior dev, mid dev, junior architect pozikban).

12 éves koromban kezdtem el a programozással ismerkedni. Ez szépen a hobbimmá fejlődött, aztán egyetemre mentem. Az ottani pályafutásom... hát, mondjuk úgy, hogy nem volt szép. Gyakorlatilag a kettesért küzdöttem, és azért, hogy ne rúgjanak ki (amire többször is elég komoly esélyem volt). A matek úgy, ahogy van, nem ment. Az informatikai tárgyak, amik nem kimondottan a programozásról szóltak (adatbázisok, grafika, numerikus módszerek, stb.), bár érdekeltek, de abból is épphogy átmentem - ezekből a gyakorlattal általában nem volt gond, a mumus az elmélet volt számomra. A programozás jól ment, az elmélet is viszonylag elfogadhatóan.

Egy félévre nyilván nem csak egy tantárgy jut. 180 kreditet kellett teljesítenem, a kötelező tantárgyaim (amik úgy kb. 140 kreditet tettek ki) 5 kreditesek voltak. Egy átlagos félévben 35-50 kreditet vettem fel, vagyis nagyjából 7-10 tárgyam volt egyszerre. De számolhatok a mintatantervvel is, hogy 6 félév alatt kell 180 kreditet produkálni, az 30 kredit egy félévre (~5-6 tantárgy). Ennyi szakterület ismeretét mélyen megérteni és megtanulni ilyen rövid idő alatt, számomra lehetetlen volt. Így történt, hogy néhány tárgyból hatodik vizsgát is tettem. És nem leszek álszent, ezt a saját lustaságomnak is köszönhetem, mert több energiát is fektethettem volna az elmélet tanulásába.

Szóval azt csináltam, mint minden más hallgató - vizsgán taktikai egyes (vagyis az ellenséget felmérvén megnéztem, mivel állok szemben), gyűjtöttem korábbi vizsgák feladatsorait és kérdéseit, ultrarövid jegyzeteket megkérdőjelezhető minőségben (6-30 oldal nagyon maximum), majd vizsgán reménykedni, hogy lesznek olyan tételek, amiket így bemagoltam/megtanultam.

Írtam egy szakdolgozatot, amit a mai tudásom alapján már nem mernék felvállalni. Hála annak a három tárgynak, ami a diplomajegybe beleszámít; az ötös szakdoga védésemnek, és a hármas záróvizsga feleletemnek, lett egy 4-es oklevelem.

Eddig még nem éreztem azt, hogy abból a tudásból, amit az egyetemen tanultam, nagyon sokat használnék a mindennapi munkám során. Amiben viszont nagyon sokat segített az egyetemi élet:

1) Nagyon sok magánórát tartottam olyan hallgatóknak, akik a programozás nehézséget okozott. Ennek hála kialakult bennem egy képesség, hogy érthetően el tudok magyarázni programozással kapcsolatos dolgokat. Erre a munkahelyemen is aktívan építek, hiszen sok tudásátadást tartottam már különféle témákban magyar és külföldi csapatoknak egyaránt.

2) Könnyebben bekerültem gyakornoki munkahelyekre, ami egyetem nélkül valószínűleg nehezebb lett volna sokkal.

Azóta persze már az egyetemen tanult dolgok nagy részét el is felejtettem. Maximum ha szükségem lesz rá, eszembe jut, hogy mintha már tanultam volna valami ilyesmit. Persze akkor majd újra meg kell tanulnom - legfeljebb tudom, mire keressek.

Jelenleg egyszerű "munkás" vagyok a szakmában, backend területen. Microservice-eket hegesztek, refactorolok, újabban architekturális témákba és fejlesztésekbe nyúlok bele. Egy "komolyabb"(nak mondott) szakterületen (kutatás, vagy valamilyen más, speciális terület), ahol erősen kellene matek, mesterséges intelligencia, miegyebek, én simán elvéreznék.

Mindezek miatt nem is érzem azt, hogy fel kellene vágnom azzal, hogy nekem diplomám van. Első munkahelyre segített nekem bejutni, de a tudást, amit minden nap használok, azt nem az egyetem adta, hanem én tanultam meg magamtól, vagy a csapattársaimtól. Viszont, mint egyfajta challenge, elmondhatom magamról, hogy mégha pengeélen táncolva is, van diplomám; meg tudtam csinálni.

Biztos vagyok benne, hogy az egyetemen átadott (átadni próbált) tudás nem felesleges. Már tapasztaltam, hogy milyen jó lenne érteni a hálózatokhoz és a routinghoz, amikor az Istioval kísérleteztünk. Szerintem a többi témával kapcsolatos tudáshiányomat is akkor fogom megérezni, amikor egyszer az életben szükségem lesz rá. De jelenleg még nem tudom, hol és hogyan lehet hasznosítani, mivel egyszerűen nem volt még rá szükségem. Erre mondja azt a nagyon tapasztalt, idős kollégám, akit tisztelek és akire felnézek, hogy "Nem hasznosítanod kell, hogy tudd, hanem tudnod kell, hogy hasznosíthasd."

Vajon a hiányos tudásom miatt kevesebbnek érzem magam? Igen is meg nem is. Sokat segítene, ha pöccre és alaposan fel tudnék idézni valamilyen tanult témakört. Hogy ettől nem minősülök jó szakembernek? Bizonyára. Viszont munka mindig lesz. Még ha nem is top-tier, cutting edge területen fogok majd tevékenykedni, hanem csak "szakmunkás" módjára kódolni teljesen hétköznapi és rutin dolgokat, akkor se leszek munkanélküli. Pénzből élek, végső soron az számít, hogy fenn tudjam magam tartani. Arra nagyon kevés esélyt látok, hogy ne tudjak munkát találni magamnak.

Semmi kivetnivaló nincs a busszal járásban.

Én -> autós

"De tudtam, tényleg jöttek a prolik megmagyarázni, hogy nem értek hozzá!"

Azt nem kell magyarázni, te már bebizonyítottad a fals dumáddal.

"Ahaha, persze, persze, mindenki hülye,"

Nem mindenki, de te az vagy.

"a programozók többsége contractorként dolgozik, azaz szabadúszóként, és nem interjúzgatnak, hanem az ügynökségük hajt fel nekik ügyfelet, projektet. Ahogyan nekem is."

A kontraktor szó jelentésével sem vagy tisztában, te olcsó veréb. Küzdesz ezeken a freelancer oldalakon, mint disznó a jégen, fillérekért. De még az sem kizárt, hogy ott sem állod meg a helyedet, sima html taknyolóként. Nyomoronc senki.

Kaliforniába?

Nem tudom mennyi pénz kéne hogy valaki meggyőzzön...

18-as, köszönöm, hogy illusztráltad, kikre gondoltam az 1. számú hozzászólásom bevezetőjében.

19-es, nem kell feltétlenül ideköltözni. Ha elég jó vagy, távmunkában is simán dolgozhatsz amerikai cégeknek. Ukrajnában rohadt sokan csinálják.