Lehet valakiből úgy programozó hogy semmilyen informatikai irányú végzettsége nincsen?

"18-as, köszönöm, hogy illusztráltad,"

Ne vergődj, sikerült bemutatkoznod. Azt mondtam rád korábban, hogy csak egy hobbiprogramozó vagy. Tévedtem. Te egy abszolút nulla, egy ostoba kretén vagy és ezt be is bizonyítottad a hozzászólásaidban. Főleg a 11-esben.

Téged soha senki nem foglalkoztatott programozóként és természetesen te sem dolgoztál soha ilyen szerepkörben.

Még ahhoz is hülye vagy, hogy egyáltalán felmérd, mihez is vagy hülye.

Ugyanis elég sokan futnak neki úgy, hogy ők majd maguktól megtanulják a szükséges dolgokat, de idejében rájönnek, hogy jobban járnak, ha szépen besorolnak valamilyen oktatási intézmény rendszerébe és ott sajátítják el azt, ami szükséges.

De vannak, akik érettségi hiányában vagy más okból ezt nem tudják, akarják megtenni, viszont érzik a szükségességét.

Te azok közé tartozol, aki eddig sem ért el, aki még azt sem képes felismerni, hogy mennyire kevés, mennyire hülye.

Amire a melledet verted, hogy évi 120-150 000 dollárt keresel, az is hazugság. Eleve, ez ott az USA-ban, különösen kaliforniában, programozói fizetésnek egy elég szolid összeg. Te viszont nem tudsz programozni, soha nem is tudtál, sőt, sajnos még számolni sem tudsz.

Csak hazudozol, kábítod itt az embereket, a kérdezőt is.

Hogy mások is tisztában legyenek vele:

A kontraktor az az ember, akivel normál munkajogi, tehát alkalmazotti státusz helyett mint vállalkozó szerződik egy cég. Ez azt jelenti, hogy míg az alkalmazottnak biztosítani kell egy munkahelyet, infrastruktúrát, amihez társul jelentős költség, adminisztratív teher és felelősségvállalás a cég részéről, mindez megpúpozva a munkajogi szabályok halmazával, addig a kontraktor felé semmiféle kötelezettsége nincs a cégnek, vagy ha esetleg van is, az nagyon kevés. Viszont, bármikor fel lehet mondani a munkavállalónak, nincs felmondási idő, nincs fizetett szabadság, nem szükséges magyarázkodni, még végkielégítést sem kell fizetni neki, hiszen az csak afféle megvezetett, kihasznált alvállalkozó. Akire lényegében a munkajogi, anyagi és egyéb kockázatot ráterheli a cég.

15:

DE-PTI-s.

Veled az a baj, hogy lusta vagy és a hozzáállásod sem jó. Azt mondod, challenge, amit teljesítettél.

Egyetemre nem a diplomáért kell menni, hanem a megszerezhető tudásért, mert a munkádat is a tudásoddal végzed, nem a diplomáddal. A diploma csak egy igazolás. Ami, mint azt a te eseted is bizonyítja, sokszor olyasmit is igazol, ami nincs is meg.

Ha odatetted volna magad, akkor most nem csak a 'futottak még' kategóriát szaporítanád. Sajnos így csak egy rossz szakember lettél, vagy, talán még az sem. Mindegy, te tudod a te életed.

Amiben szintén tévedsz, az az, hogy szerinted az egyetemi évek alatt megszerezhető tudás nem segít, hogy nem kellett felhasználnod. Ez butaság. Segít az téged minden nap, csak nem veszed észre, nem tudatosul benned. Persze ha keveset tanultál, akkor keveset is segít.

Én úgy gondolom, hogy a diploma és az egyetemen elsajátított tudás nem minden esetben ér többet, mint egy saját készítésű ötletes projekt.

Képzeld el azt, hogy egy állásinterjún HR-es vagy és előtted áll két jelentkező. Mindkettő pályakezdő. És az egyiknek diplomája van a másik pedig csak így hobbiból összerakott egy használható kisebb vagy nagyobb rendszert, esetleg jó ötlete volt és olyat csinált, amit még más nem. Melyiket választanád?

Ne vedd sértésnek, de én téged már csak a gondsolkodásmódod miatt sem alkalmaználak.

Amit írsz, az egyedi eset, még akkor is, ha van ebből minden városban legalább fél tucat évente.

A HR-esek, más döntnökk úgy gondolkoznak, hogy a diplomás már bizonyított, számonkérhető. Az más dolog, hogy eleve, a céges policy sem engedi, hogy szakképesítés nélkülivel szerződjenek.

Szóval, a munkához két dolog kell, az egyik a tárgyi tudás, amásik a tehetség.

A diplomásnál a tárgyi tudás legalább megvan.

A tehetség meg elválik a próbaidő alatt, vagy még a teszten.

A nem diplomás alkalmazása esetén meg azt kell mindig figyelni, hogy ezt-vagy azt vajon tudja-e az illető? Hát ki kiváncsi erre?

Én biztos, hogy nem.

Nem vagyok hajlandó olyan embert elviselni magam körül, aki nincs tisztában a szakma minimumával, hiába tehetséges amúgy. Van ennek a szakmának egy nyelvezete, amit érteni kell. Mert senki nem fogja szájbarágósan elmagyarázni a jó képességű akárkinek, hogy mi a különbség a LIFO és a FIFO között, hogy mi az az infix, hogy mitől körmentes egy gráf, stb.

Ebben a szakmában egy csomó olyan apró, jelentéktelennek tűnő dolog van, ami segíti a jó minőségű kódot, hogy az hihetetlen. Itt van az ezen oldalakon is rendszeresen felbukkanó stack, heap téma, vagy az is, hogy milyen fontosak tudnak lenni az adatszerkezetek.

Aki nem ismeri ezeket, az hogy a pékbe tudna jó minőségű kódot gyártani? Hiszen ezzel kezdődik a történet. Hogy a megfelelő feladatra meghatározzuk a megfelelő adatszerkezetet, az már determinálja az ezen végezhető műveletek összességét, ami meg mintegy predefiniálja az igényelt algoritmusokat és így tovább.

Abszolút nem veszem sértőnek a vélemenyed, sőt köszi, hogy leírtad. Viszont az IT szektorban szerintem egyre kevesebb helyen vannak hozzád hasonló véleményen.

A lediplomázott fejlesztő kollégáim egy része is azon a véleményen van, hogy az egyetemen megszerzett ismeretek nagyon-nagyon kis százalékát használják a munkájuk során. Sokkal több a belefektett idő és pénz, mint amennyi "hasznos" tudást megszereztek.

De ha abba belegondolsz, hogy akik saját maguktól jutnak el olyan szintre, hogy használható tudásuk lesz, az jelenti, hogy nagyon is fejlődőképessek, mert kisérleteznek, kipróbálnak dolgokat és megoldásorientáltak is, mivel elérik, hogy végül működőképes programokat hozzanak össze.

Nyilván akik elvégzik az egyetemet, azokról is lehet jó tulajdonságokra következtetni, pl hogy kitartóak, könnyen tanulnak és valószínűleg jóval nagyobb lexikális tudásuk is van. Viszont nem biztos, hogy olyan gyakorlatiasak.

Az én kollégám esetében is az volt a probléma, akit végül elküldtek, hogy az elméleti tudása az kiemelkedően jó volt de nem tudta alkalmazni a gyakorlatban.

És ne értsétek félre, nem nézem le az egyetemistákat, mert biztos vagyok benne, hogy nálam sokkal okosabbak. És nem is mondom, hogy nem foglalkoztatnék diplomásokat, csak azt akartam kifejezni, hogy vannak helyzetek, amikor nem a diplomán van a hangsúly.

"De ha abba belegondolsz, hogy akik saját maguktól jutnak el olyan szintre, hogy használható tudásuk lesz, az jelenti, hogy nagyon is fejlődőképesek"

Az egyetemen tanulók és az autodidakták között nem lehet ilyen szempontból választóvonalat húzni. Vannak az egyetemen is lusták, léhábbak, ahogy szorgalmasabbak is. Rátermettség terén sem lehet szelektálni.

Ami számít, az az, hogy az egyetemen ugyanannyi idő alatt jóval több ismeretre tesz szert, mert van tétje a dolognak és a lehetőségei is sokkal jobbak. Ez az egyetem behozhatatlan előnye.

"Nyilván akik elvégzik az egyetemet, azokról is lehet jó tulajdonságokra következtetni, pl hogy kitartóak, könnyen tanulnak és valószínűleg jóval nagyobb lexikális tudásuk is van. Viszont nem biztos, hogy olyan gyakorlatiasak."

Nem gyakorlatiasak? Vannak akik az utolsó másfél-két évüket már munkahelyi státusszal nyomják végig.