Valami probléma van velem. Kihez forduljak?

Én egy 33 éves átlagos testalkatú, egészséges, káros szenvedélyektől mentes, több diplomás, több nyelven beszélő, igényes megjelenésű férfi vagyok. Van normális állásom. Szeretem a társaságot, igaz nem szeretek a társaság középpontja lenni. Társaságokban eddig úgy vettem észre, mindenhol elfogadnak. Sok mindenről, sokféle emberrel tudok beszélgetni nőkkel is, férfiakkal is.

Ha párkapcsolati témák jönnek szóba erős szégyenérzet fog el, mivel 20 éves koromban volt az első és az egyetlen barátnőm.( 6 hónapos kapcsolat) Hiába próbálkozom sokféle helyen, sokféle nőnél mindig az elutasítást kapom. Nem vagyok tolakodó, durva, fölényeskedő, sem nagyképű. Sőt inkább finoman, lazán ismerkedem. Próbálok humoros lenni, bár tudom magamról, hogy nem vagyok egy nagy dumás és nincs jó előadó képességem. Külsőre soha nem a szupermodellek tetszettek, hanem a teljesen átlagos nők. Stílusra és viselkedésre is teljesen hétköznapi lányokat kedvelem.

Volt egy lány akivel egy discoban ismerkedtem meg (kb.10 éve) nem tetszett, de jártunk. Nem tudtam beleszeretni, le sem feküdtünk. (Ő nem akarta.) Két hónap után ott is hagyott.

Voltak lányok akik nálam próbálkoztak, de egyikőjük sem tetszett külsőre. Még ha a jellemük meg is fogott nem jártam velük, mert tudtam, hogy nem tudok beléjük szeretni. Nem akartam soha fájdalmat okozni, sem az idejüket rabolni (meg az enyémet sem pazarolni). És nem akartam azt sem, hogy járok velük várják, hogy szeressem őket, de mégsem tudom. Az ágyig sem jutottam volna el velük soha, mert nem kívántam volna őket semennyire, még megcsókolni sem, sőt még a kezüket megfogni sem.

Ha a nőkkel beszélgetek arról, hogy milyen férfira vágynak egy csomó olyan tulajdonságot említenek, ami bennem megvan, de mégsem kellek nekik. Ha megkérdem, hogy hány pontot érek náluk külsőre 0-tól 10-es skálán, általában 7-et adnak. Nyilván velem van a baj, de nem tudom mi. Ezért szeretnék szakemberhez fordulni, hogy segítsen nekem.

Lehet zavarban vagyok ismerkedéskor, ami kisugárzik, és ezzel riasztom el a nőket, nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy kezdek befásulni és a legnagyobb gondnak azt tartom, hogy már hiszek abban, hogy a párkapcsolat, a nemiség az én életemből kimarad. Mikor bepróbálkozom valakinél, már a kezdetén a dolognak, hiszek benne, hogy úgysem jön össze. Egy félelem is kialakult bennem az utóbbi időben. Az pedig az, ha lenne barátnőm és eljutnánk szexig, a tapasztalatlanságom miatt nem tudnék izgalmas lenni , nem tudnék élményt nyújtani neki. (Pedig „ott” is minden rendben.)

Pár éve elköltöztem otthonról, hátha a környezetváltás segít. Meg persze, hogy ne lássák, és ne kérdezgessék, hogy még mindig nincs senkim.

Tudnátok valamit javasolni, hogy kihez forduljak? Gondolom lelki eredetű dolog lehet velem.

Értelmes válaszokat várok! (Nem vagyok meleg!)

András