Ugye nem csak az én meleg életem nem tökéletes?

Köszönöm a támogató és együttérző válaszokatat utólag is. Párat az utóbbiak közül csak ma olvastam el.

Valójában tényleg úgy van, hogy vannak nehezebb és vannak jobb napok. Amikor a kérdést kiírtam is egy nehezebb, depressziósabb időszakban voltam, emiatt kerestem itt sorstársakat. De ez elmúlt, jelenleg egész jól vagyok, próbálok egyensúlyban lenni, randizgattam is párszor. Párkapcsolatom azóta sem volt, G igazit nem találtam meg, de nagyjából ezt is elfogadtam, hogy lehet sosem fogom... De nem adom fel, ahogy eddig sem tettem, továbbra is remélek, küzdök, teszek magamért, megyek előre, keresem a lehetőségeket, próbálok pozitív lenni.

Illetve teljesen megértem, hogy egyeseknek az ilyen depressziós, lelkileg sérült emberek taszítóak. Én is ismerkedtem már hasonló fiúkkal, férfiakkal, és engem is nagyon zavart a panaszkodás és nyavajgás akár fizikai, akar lelki problémák miatt. Nem akarom, hogy engem is levigyenek az életről, és amúgy sem az első randikon kell ilyen problémákról beszélni. Valaki még nem is találkoztunk, de már lelki támasznak akár és hogy maradjak vele... Fuu nagyon nem bírom az ilyet, mert én is próbálok erős lenni, emiatt szintén egy erős férfira vágyok magam mellé, akivel támogatjuk egymást, erősítjük egymást. De sajnos tényleg sok a lelkileg sérült ember meleg, akivel érdemben nem lehet ismerkedni, nem tudják mit és hogyan kéne mondani, randizni, stb.