Kinek tetszik könyvem első fejezete?

Fut két lány a suliból...

Ha öt perc volt kicsengetesig, akkor a lányok miért voltak a lány mosdóban, hogy gyorsan el kellett sietni onnan, mert nézte a Hanna nevezetűt egy pasi?

Nem órán kellett volna lenniük?

Vagy a tanár kiengedte mindkét lányt az óráról mosdóba?

Vagy az óra közepén gondoltak egyet, felálltak és elkezdték kirohanni az iskolából?

A Zsófi nevezetű elkezdett rohanni mint a bolond, aztán útközben meggondolta magát, hogy jaj mégsem megyek?

Katyvasz.

Egyetértek az előttem szólóval.

Szinte már komikusan rossz, egy katyvaszos összevisszaság.

Először képzeld el a helyzetet. Például azt, amiről #11 írt: mi történik éppen? Mert nem tiszta.

A párbeszédek és a leírások egyaránt legyenek tartalmasabbak, ugyanis látható, hogy párbeszédek segítségével próbálsz információt adagolni, viszont ez nem adagolás, ez siralmas. Semmit nem közöl, érthetetlen, nincsen se kiindulópontja, se pedig befejezése (és ez túl csekély kis szösszenet ahhoz, hogy fejezetnek legyen nevezhető).

Igyekezz minél több dolgot leírni egy-egy jelenethez, és legyen koherens, visszavezethető. Gyakorolj sokat, és össze fog jönni. Láttam a másik kérdesedet, a nagyvonalakban összefoglalt cselekmény megfogó lehet, viszont nem így kell csinálni.

1. Ez nem fejezet. Túl rövid.

2. Kezdésképp szerintem csinálj valami ilyet, csak hogy tisztázd le magadban, hogy mikor mi történik, s melyik fejezetben van róla szó.

[link]

Főleg, ha nagyobb időintevallumot is felölel az egész, vagy fontos, hogy épp melyik évszak van, vagy a tanév melyik felében járunk. Nem kell más értse, elég, ha te érted.

3. A párbeszédek írására vonatkozó helyesírási szabályokat tartsd be.

4. Kicsit legyél bőbeszédűbb, főleg ha ilyen in medias res kezdésed van.