Sokban különbözik a Gyűrűk ura könyv a filmtől? Melyik a jobb?

Hogy engem most mennyien fognak utálni a válaszom miatt!?...

Nos, én láttam a filmet is és olvastam a könyvet is. Mindig azzal a tudattal voltam, hogy minden könyv többnyire jobb, mint a belőle készült film.

Figyelem, saját vélemény következik, valószínűleg sokak nem így gondolják, nem velük akarok vitatkozni:

A Gyűrűk Ura esetében érvénybe lép a "kivétel erősíti a szabályt" mondás. Nekem a könyv leírása sok helyen kifejezetten unalmasnak tűnt, ezen felül körülményesnek is, nem beszélve a jellemábrázolások egyszerűségéről (véleményem szerint nem létezhet, hogy valaki csak rossz, illetve csak jó, márpedig Tolkien szereplői ebből a szempontból szinte tökéletes végletek.)

A filmet meg sem akartam nézni, aztán mégis megtettem. Nem bántam meg. Szerintem óriási film, valószínűleg olyanok készítették, akik nem értenének egyet velem a könyvről alkotott véleményemben. :)

Szívesen ellenkezem az előttem szólóval :)

A könyv elolvasásához kifejezetten érett olvasóra van szükség. Olyanra, aki nem csak a sztori miatt olvassa el, hanem a szépsége miatt. Mert a könyv nagyon szép, ez tagadhatatlan.

Olyannyira, hogy az emberben olvasás közben fel sem merülnek olyan kérdések, hogy mi lehet Aranymag övének az alapja, ami nem szakad szét, ha csak levélből van?

A leírások valóban nagyon részletesek.

Szinte érzed a melegvízben való fürdés örömét, szinte hallod a tündék énekét, szinte érzed az útikenyér ízét a szádban, lelkesedsz a hadba induló rohírokkal, és pontosan azt a félelmet érzed, amit Frodó érzett, bár az ember nagyobbrészt inkább Samu érzéseit éli át.

Nagyon új élmény úgy olvasni egy könyvet, hogy egészen fantáziavilágban játszódik, a szereplői totálisan kitalált vagy túlidealizált karakterek, mégis az érzések, amiket ők éreznek, a kísértés, a hűség, az elmúlás feletti szomorúság, a meg-nem-értettség, a kiközösítettség, a mellőzés fájdalma, mindezek tökéletesen átélhetőek.

Úgy kell olvasni a könyvet, hogy eszméket ír le.

A jellemek egysíkúságával meg nem értek egyet. Itt is inkább az eszmények azok, amik dominálnak, amilyenné kellene válni, azok a tündék és Aragorn. De ugyan ki akarna Aragornra hasonlítani?

Sokkal inkább megértjük Boromirt, akit vonz a Gyűrű, és nem érti, miért nem lehet az övé, amikor ő segíteni akar vele. Rossz embernek mondanánk őt, amikor olyan sokat segített a kis hobbitoknak, amikor olyan bátor volt, és annyira szerette a városát? Elítélnénk őt egyetlen kapzsi pillanatáért, amikor ő az életével fizetett, és nem utolsósorban a kis hobbitokért áldozta azt? Milyen alapon ítélnénk el őt? Viszont jónak sem mondhatod, mert Frodó joggal félt tőle. Ez viszont nem csökkenti egyéb értékeit.

Megértjük Samut is, aki dühös Gollamra, mert mi is azok lennénk, és pillanatnyilag édeskevés szánalmat érzünk, hiába papol Gandalf. Kitekernéd Gollam nyakát? Vagy megkegyelmeznél neki? Rosszabb ember Samu, mert ő felrúgná Gollamot? Nem, inkább csak vacilál, mint bárki tenné az ő helyében. Ez viszont nem teszi őt kevésbé hűségessé...hiszen ő egyike azoknak, akik elmentek a Gyűrű mellett, hogy nyugodtan lemondtak róla.

Megértjük Éowynt, akit a neme miatt kizárnak az életből és elzárnak a lehetőségektől, pedig ő benne akar lenni az eseményekben, és szomorú, mert nem kaphatja meg, amit akar, soha nem lehet egyenrangú társa Aragornnak. Persze, a tökéletesség vonz, de távoli, mint a jéghegyek csúcsa, ahogy Samu ezt megfogalmazta Galadrielről :)

Részletezhetném még hosszan, nagyon hosszan, mert a Gyűrű legfőbb tulajdonsága, hogy megosztja az embereket. Különválik a jó és a rossz, és aztán attól függően, hogy mit választasz, felemelkedsz vagy lezuhansz. De te nem ítélkezhetsz azok felett, akik kudarcot vallottak, mert nem tudod, te hogyan reagálnál - te csak felnézhetsz a nálad jobbakra, és együttérezhetsz az elbukottakkal.

Szerintem A Gyűrűk Ura egyik legfőbb erény, hogy eléd rak egy világot, egy egészen más világot, mint amiben élsz, és egy krízishelyzetet. Ennek a krízisnek a fényében szemléled az eltűnőfélben lévő világot, mindent, de mindent, a tájakat, a csodás erdőket, az entektől az orkokon és tündéken keresztül a hobbitokig mindent, az összes jellemet, és érzed az író fájdalmát, hogy az a nagyszerű világ, ami már a történet elmesélésekor is régen elindult a lejtőn, az mostanra már teljesen elmúlt. A kiváló jellemek, mint Aragorn, Gandalf, a tündék (akik ugyan nem mind kiválóak, de az egy másik történet...), az erős és jellemes emberek, mint pl. az egész könyvben egy darab Faramir, elmentek, és az ember egyre gyengébb lesz. A három tündegyűrűvel lassan kihajózik világból a régi korok szépsége...

Végülis fél-happy end van, mert a Gyűrűháború ugyan győzelemmel végződik, a szövetségesek győzelmével, de ez nem állítja meg a világ romlását és a tündék elhajózását. Viszont ott a helyreállítás feladata, a lyukak betömése, ami az ittmaradtakra és a gyermekeikre vár.

Szóval, nem valami vidám könyv, de érzelmileg nagyon-nagyon megmozgató, gyönyörű szép, elgondolkodtató, és kétségtelenül állásfoglalásra kényszerít.

Én a könyvre szavaznék, és javasolnám is elolvasásra, de nem csak a történet miatt. (És elismerem, hogy a film is jó, ennél jobbat nem nagyon lehetett volna csinálni.)

Előző vagyok, utóbb a zuhanyzás után arra gondoltam, még leírom, hogy három rész miatt nem bántam meg a könyv elolvasását.

- Mória tárnáiban, amikor megtalálják a törp-krónikát, ugyanakkor, amikor azt olvassák, hogy szólnak a dobok, megszólal a valóságban is a dob a mélyben. És amikor azt olvassák, hogy "Nem tudunk kijutni.", az ember felvisít, és előtör belőle a klausztrofóbia, akkor is, ha eredetileg nem volt neki soha. Sok éve olvastam már, de máig emlékszem arra a nyomásra, ami rám ült akkor, és arra, hogy rohantam az ajtóhoz, hogy kijussak a szobából a folyosóra...:) Egész egyszerűen bepánikoltam.

- Amikor Frodó és Samu találkozik Faramirral az olifántos kalandnál. Már a nyúlpaprikásos rész is tetszett, de méginkább Faramir, amikor nem is néz a Gyűrűre, hanem elutasítja (ez rosszul volt megcsinálva a filmben), és hirtelen egészen tünde-szerűvé válik, ahogy ezt meg is indokolja. Felnéztem rá. Azt gondoltam, ez az egyetlen becsületes megoldás, és mennyivel tisztább és egyenesebb ennek az embernek a gondolkodása, mint akár Aragorn vívódása, akár Boromir kínlódása...hogy nincs más út, csak a kötelesség, és azzal tesszük a legjobbat mindenkinek. Bármi, ami ebben gátol, az rossz.

- Gandalf a körülzárt Fehér Városban a hiányzó sakkfigurát várja a támadás kezdéséhez. Pontosan tudod, hogy elég egyetlen szikra, és nem feszítheted tovább, szakadni vagy robbani kell...És mikor ide eljutsz a gondolatban, feltűnik Faramir és az Osgiliath felől visszavonulók, és te ott állsz a bástyán, és látod, hogy törnek előre. És érzed magadban a feszültséget, ahogy fogyatkoznak, a feszültség egyre nő, és kényszert érzel, hogy rohanjunk már ki, mire várunk??? Segítsünk nekik! És amikor kirobbannak a dol amroth-i lovasok, a várfalon lévő tömeg felüvöltését produkálod te is :)

Hát az előzőnek mintha problémái lennének....

A lényeg:

A film látványosabb, akciódúsabb. A könyv sokkal részletesebben lefesti a világot. A kalandozások, tájak, dalok útján tényleg bele tudod élni magad a mesebeli világba. A háttér minden más műnél részletesebben ki van dolgozva, ezáltal tényleg valóságosnak, élőnek érzed középföldét. Ezt pedig a filmek megközelítőleg se tudják visszaadni. Ez viszont azzal jár, hogy kevésbé pörgőbb a mű, kevesebb benne az akció, ezért könnyen lehet unalmasnak is találni. Főleg olyan ember számára, aki nem gyakorlott olvasó, így lassan olvas meg hamar elkalandozik a figyelme.

Mellesleg a könyv történetileg is részletesebb. Rengeteg olyan dolog van benne, ami a filmbe nem került bele (pl Bombaldi Toma, a sírbuckák, vagy amikor Szarumán megtámadja a megyét) és sok minden máshogy is történt benne.

Ha részletesebben érdekel a világ és van is türelmed hozzá, támadd be a könyvet, ha inkább a látványos csatajelenetek vonzanak, akkor marad a film. Egy biztos: A gyűrűk ura már évtizedekkel a filmek előtt is kultusz könyv volt, nem véletlenül. ;)

---------------------------------

Nekem is volna egy kérdésem, hátha valaki: Érdemes angolul is elolvasni? Jobb az angol verzió, mint a magyar fordítás?

A könyv és a film is nagyon-nagyon jó. A film minden elismerést megérdemel lélegzetállítóak a helyszínek, a zenéje varázslatos, magában is nagyon élvezetes (én a könyv olvasása alatt végig azt hallgattam) de a könyv számomra nagyobb élményt nyújtott, amúgy is szeretem a sok száz oldalon átívelő történeteket.

Egyetértek a 00:45-ös válaszolóval, és csak halkan jegyzem meg hogy én imádtam Aragornt, bár lehet ebben Viggo Mortensen is benne van egy kicsit.

A 2. válaszoló majdnem szóról szóra az én hozzáállásomat írta le a Gyűrűk urához:) Engem nem sikerült megfognia a könyvnek, de hát ez van. Nem tetszhet mindenkinek minden.

A 3. válaszban remekül meg van fogalmazva, hogy kinek élvezhető ez a könyv.