Utálom, de szeretem is?!

van egy fiú, akivel régebben kavartunk, és azóta rájöttem pár dologra. nagyon haragszom rá, és utálom. úgy döntöttem , hogy nem fogom hagyni hogy hozzám érjen (hogy miért azt most inkább nem írom le, de megvan az oka)

Sokat sírtam miatta, de az a baj ha beszélek vele elszáll a dühöm. utálom, de egyben hiányzik és szeretem is. Hiányzik a társasága de ha csak meglátom eszembe jut minden. ha a közelemben van (azóta) akaratlanul elszontyolodom. szóval vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. és mivel már ő is kiszúrta, hogy mostanában rosszkedvű vagyok egyfojtában kérdezgeti, hogy mi a bajom... és én tökre elmondanám neki , hogy igazából ő bánt a legjobban de nem tudom, hogy jó ötlet-e. és ez így nagyon rossz!

szerintetek? mit csináljak?