Általánosságban van értelme a deriváltnak?

Mondok pár gyakorlati hasznát a való életből, deriválással számítható feladatok:

1 négyzet alapú dobozhoz 2m² területű lemezem van, hogy válasszam

meg a doboz méreteit, hogy a legnagyobb legyen a térfogata?

Számoljuk ki az R sugarú gömbben elhelyezhető legnagyobb térfogatú henger sugarát, magasságát.

Egy villamos elem belső elleállása r, 1 külső változtatható ellenállás R, milyen R értékél lesz a R-re jutó teljesítmény a maximális?

/én meg gépészen végeztem és én is csak akkor fogtam fel a deriv/integr értelmét, mikor az előbbiekhez hasonló, való életből vett feladatokat kerestem/

Na nekem is ez volt a bajom az egyetemmel, hogy csak a kőkemény elméletet adják le, aminek nem látja értelmét/hasznát az ember.

Én is csak akkor láttam meg a dolgok a értelmét, mikor már mechanikából valami konkrét tárgynak/gépnek a mozgását, működését kellett számolni.

[link]

Pár példa

Deriválás nélkül nem léteznének olyanok mint elektromosságtan, mozgástan, statika, kb a komplet mechanikát elfelejthetnénk.

#2 ha ez tényleg így van, hogy a küszöbszámot nem tudod megérteni és ha nem látod értelmét valaminek akkor az már nem is érdekel, akkor válts szakot az első éved után.

Nem megszólni szeretnélek, csak egyszerűen neked nem szabadna matekon lenni így, mert se neked se a gyerekeknek nem lesz jó ez majd. Te magolsz az órákra (ezért nem érted a küszöbszámot pl) és nem is érdekel téged ez az egész, mert valamire nincs valós példa és már azonnal unalmasnak tartod. Hidd el ez nem neked való, mindenki másban jó, még nem késő váltanod!!!!

Amúgy a küszöbszám az a szám, ami után már minden szám biztosan a határérték valamekkora közelében van. Ezt a valamekkorát meg feladat megszokta adni. Gondolom te csak bemagoltad az epszilonos definíciót és ezért nem érted ezt az egyszerű dolgot…

Akkor egy kis matematika történelem, talán megérted. Hol volt, hol nem volt, az operenciás tengeren és az üveghegyen is túl, éldegélt egy bácsi, akit Sir Isaac Newtonnak neveztek. Newton bácsi nem tudott igazán nyugodt lenni, és elkezdett sok más mellett a fizikával is foglalkozni. Majd elkezdett rájönni bizonyos összefüggésekre, csak nem tudta azokat olyan szépen leírni. Úgyhogy gondolkodott (mert arra még képes volt) és eljutott odáig, hogy ahhoz, hogy le tudja írni az általa megfigyelt mozgásokat valami "okosságra" van szüksége. És kitalálta a később differenciál és integrál számításnak nevezett módszereket. Egyszerűen azért, hogy az általa megfigyelt fizikai problémáknak megtalálja a leírását. Vele nagyjából egyidőben ugyanezen ügyködött néhány 1000 km-el keletebbre Németországban élt, éldegélt egy Gottfried Wilhelm Leibniz nevű bácsi is. Aki szintén eljutott arra a felismerésre, hogy bizonyos folyamatok leírásához kell valami új, ami eddig nem volt. Majd Newton bácsitól függetlenül ő is kitalálta a differenciál és integrálszámítás nevű módszereket. Na ezen jól össze is vesztek, és volt köztük nagy csete meg paté meg levelezés meg minden ami kell. aztán később az útókor úgy döntött, hogy "döntetlent" eredményt hírdetnek ebben a versenyben, hogy ki is volt az első, és ki a második. És ma sok mindenben hivatkozunk a Newton-Leibniz szabályokra.

A fenti kis meséből is látszik, hogy igazából Newton nem azért találta ezt ki, hogy majd utána kb. 330 évvel később a szegény egyetemistáknak legyen miből megbuknia, hanem azért, hogy az általa megfigyelt fizikai jelenségeknek megtalálja a matematikai leírását. Hát kb. ennyi értelme van a gyakorlati életben. Ha nem lett volna gyakorlati haszna Newton sm találja ki...