Hogyan kell helyesen írni?

[link]

"132. A -fajta, -féle, -nemű, -rét, -rétű, -szerű stb. utótagot a közszókkal egybeírjuk, például: másfajta, tízféle (de: 10-féle), többféle, egynemű, negyedrét, sokrétű, gipszszerű, nagyszerű. Felsorolásban kötőjellel utalunk az elmaradó közös, csak az utolsó taghoz hozzáfűzött utótagra, például: bükk-, mogyoró- és nyírfafélék [vö. 263. c)]."

-----

Amúgy korábban ezt képzőszerű utótagnak hívták, ld. pl. OH.411.:

„A toldalékokat a számjeggyel írt tőszámnevekhez kötőjellel kell fűzni: 3-as, 121-essel, 14-en, 56-ot, 3471-gyel. Hasonlóképpen kötőjelezendők az ún. képzőszerű utótagokkal ellátott számok is: 23-féle, 3-felé (’három részre’), de: 3 felé jár az idő (a felé ilyenkor névutó, a szám és a névutó között pedig nincsen kötőjel).”

De a terminológia már változott, "képzőszerű utótagok" már nincsenek:

[link]

"Ezután a -fajta, -féle, -nemű, -rét, -rétű, -szerű szavakat nem képzőszerű utótagnak, hanem utótagnak, azaz összetételi tagnak tekintjük."

és ez még a kötőjeles 3-4 esetén is így van,

sőt még akkor is, ha egy sokjegyű számot szóközzel tagolunk ezres csoportokra:

[link]

Igazából: 3–4-féle

Vagyis az első kötőjel nagykötőjel, a második kicsi.

ha számjegyekkel van írva a szám, akkor kötőjellel kapcsolódik a -féle.

(akkor is, ha kötőjeles a szám, pl. 3-4-féle.)

van, ami még nem világos? megpróbálok segíteni, csak nem értem a kérdést.

egyébként:

a "tízféle (de: 10-féle)" esetében nem is igazi "de" van, vagyis nincs igazi ellentmondás: a kötőjelezés ugyanis általában egybeírást jelent, vagyis "az egybeírás speciális esetének" számít, pl. akkor is, amikor a túl sok szótag miatt kötőjelezünk egy szókígyót, vagy akkor is, amikor egy rövidítéshez kapcsolódik egy összetételi utótag, pl. mm-beosztás, fszla.-kivonat (ld. AkH.283.), meg akkor is, ha néma betű miatt kötőjellel kapcsoljuk a toldalékot, pl. Jake-et.

Na, hasonló a helyzet itt is: a kétféle, harmincfelé stb. szintén alapból egybeírandó, csak azért kell számmal íráskor kötőjellel írni, mert hülyén nézne ki egybeírva. :-)

Így érthetőbb?

#4: hát ez így sajnos nem igaz, jó eséllyel az első is sima kötőjel.

ilyen szerkezetekben (tehát pl. két szám között) a nagykötőjel a tól–ig viszonyt szokta kifejezni, a sima kötőjel pedig a hozzávetőlegességet (vagyis 'kb.').

a 3-4-féle esetén sokkal valószínűbb, hogy az utóbbiról van szó, vagyis a jelentése: 'körülbelül három vagy négy (esetleg kicsit több vagy kicsit kevesebb)'. Pl.

Ebben a fagyizóban általában csak 3-4-féle fagyit lehet kapni.

(–> lehet, hogy néha annyit se, lehet, hogy néha van 5 is, de ez mind belefér az általában 3-4 félébe, tehát csak körülbelül annyi.)

Ha nagykötőjellel van a 3–4-féle, akkor arra elég nehezen tudnék példát mondani (mert ez a "3-4" tipikusan egy 'körülbelül'-t jelentő számpár), de azért megpróbálok kiizzadni egyet, hogy érthető legyen a különbség:

"Kérjük, az alábbiak szerint színezd ki az ábrát:

ha csak 2-féle színes ceruzád van, akkor a csíkokat felváltva színezd ki, ha 3–4 féle szín van nálad, akkor mindet használd, tetszőleges sorrendben (de ne legyen kér egyforma egymás mellett), ha pedig 5 vagy annál több fajta színnel érkeztél, akkor a szivárvány színeinek sorrendjében színezd ki a sávokat!"

Itt tehát látszik, hogy a 3–4 pontosan a háromTÓL négyIG terjedő "tartományt" jelenti, nem csak úgy "kábé".

ez is érdekes lehet, ha valakit ennyire érdekelnek a részletek: :-)

itt szigorúan veszik a szabályokat –> „3-nál többféle virágmag”

[link]

viszont van egy olyan tanács is, amikor azt javasolták, hogy a -féle utótag nyugodtan "rántsa össze" az amúgy különírandó "több száz" szókapcsolatot, az értelemtükröztetés jegyében:

[link]

(az MTA-gép persze fordítva gondolja:

[link]

na, most légy okos...

persze a fentiek közül egyik sem szentírás, szótári példát pedig nem tudok, amely segítene eligazodni (szóljon, aki tud)