Kádár korszakban mik voltak az életszínvonal jellemzői?

Kedves első, ahhoz hogy létbiztonságról beszéljünk nem elég 40 év. Létbiztonság azt jelenti, hogy életed végéig nem kell aggódnod semmiért, biztos a megélhetés.

Kádár a 70es évekre már nem tudta biztosítani a létbiztonságot, elötte is csak hitelből. Utána már csak úgy tudott valaki boldogulni, ha plusz munkát vállalt. Ebből az következett hogy mindenki túlhajszolta magát és romlott az emberek egészsége és átlagéletkora.

Kicsit erős szó a létbiztonság arra ami nem is létezett egy emberöltőt se.Nem tudott az semmit se biztosítani, kártyavárként omlott össze a nagy létbiztonságotok.Nekem ilyenből nem kell.

Valószinüleg azért mondod hogy vezető beosztású nem keresett többet, mert te sose voltál vezető beosztásban. Neked azt mondták hogy a főnök se keres többet.Papíron lehet hogy nem, de lehetőség volt rengeteg béren kívüli juttatásra.Nem is beszélve hogy annak idején a panelházakból kispórolták az épitőanyagot és most abból van sok balatonparti nyaraló.

Most sem törődik azzal a kutya sem, hogy más hogyan tud megélni, magunknak kaparunk.

Dolgoztam bérosztályon, tudom, hogy az igazgató mennyit keresett. Volt hajtós szakmunkás, aki igaz, hogy nem sokkal, de többet keresett.Jót röhögtünk rajta.

"a televízió értelmes műsorokat sugárzott"

Na ja, a szovjet partizánfilmek a komcsi propaganda az tökéletes volt...

A sok mese után nézzünk néhány tényt is.

Az átlagfizetés 1988-ban havi nettó 7015 Ft. Az átlagnyugdíj 4515 Ft. Ezek ekkoriban 139, illetve 90 dollárt érnek. (Mai árakon 256, illetve 166 dollár).

Az árak azonban alacsonyabbak voltak, ezért az életszínvonal nem volt sokkal alacsonyabb, mint most.

Egy tojás ára 3,70 volt, 1 liter tej ára 11,80; 1 kg kenyér 11,70.

Egy havi fizetésből tehát akkoriban 600 kg kenyeret lehetett venni, míg 2009-ben a 129 ezer forintos nettó átlagbérből 260 Ft-tal számolva csak 500 kg jön ki. (220 Ft-tal, mint ahogy nálunk kapható, viszont 590 kg.) A tej ma egyértelműen drágább.

1 kg narancs 1988-ban 52 Ft volt, ma 490 Ft. Ebből tehát ma többet lehet megvenni a havi fizetésből.

1 liter sör 1988-ban 24,20. Ma 300 körül lenne (természetesen itt legfeljebb Kőbányaira kell gondolni). 1988-ban 300 liter jön ki a havi fizetésből, ma 400 liter.

1 kg Omnia kávé 1988-ban 560 Ft. 2010-ben 2100 Ft. Akkor 12,5 kg, most 61 kg jön ki a havi bérből.

Kossuth cigaretta: 13,30 és ez 25 darab, nem ám 19. A havi fizetésből 527 doboz jön ki. Ma 200-300 doboz cigire lenne elég a havi fizetés.

Egy automata mosógép 16760 Ft 1988-ban, 2,4 havi átlagbér, ami olyan, mintha ma ez 310 ezerbe kerülne.

A Trabant 601S szgk. újonnan 80 ezer Ft, azaz 11 havi átlagbér (mintha ma 1,4 millió lenne), a Lada Samara 176 ezer Ft, azaz 25 havi átlagbér (mintha ma 3,2 millió lenne). Kicsit sok ezekért a roncsokért.

Egy színes tv ára 25 ezer Ft volt (a mai bérekre alkalmazva ez 460 ezer Ft). De 1988-ban a színes tv, akárcsak az automata mosógép, csúcstechnológiának számított, így nem fair összehasonlítani a mai helyzettel. (Viszont ez is hozzátartozik az összképhez, mielőtt belemerülünk a "boldog Kádár-korszak" istenítésébe.)

1 kg mosópor ára 66 Ft volt, ma ez kb. 600 Ft. Azaz a mosópor akkoriban drága volt.

Az összkép vegyes: a technika rendkívül drága volt, az importáru (kávé, narancs) szintén. A tej és a cigi olcsó volt a fizetésekhez képest.

A háztartások 41%-ában volt személygépkocsi 1987-ben, vagyis az emberek többsége NEM járt autóval. Ez nemzetközi összehasonlításban igen gyenge adat.

Érdekes viszont, hogy a BKV-jegy ára 1988-ban buszra 3 Ft volt, villamosra/trolira/metróra 2 Ft (no comment).

1987-ben már a háztartások 2%-a rendelkezett számítógéppel (nálunk is volt, 17 ezer Ft-ba került, ami ma 300 ezret jelentene...), ami nem volt rossz nemzetközi szinten.

593 ezer telefon volt lakásokon 1988-ban, és 504 ezren voltak várólistán. A telefonmizéria a rendszer egyik nagy szégyenfoltja volt. Lakótelepeken gyakori látvány volt, hogy sorok álltak a telefonfülkék előtt.

Az életszínvonalra nagy általánosságban az volt jellemző, hogy az alapvető cikkek (élelmiszerek, tömegközlekedés) olcsók voltak, a luxuscikkek (autó, mosógép, tv, kávé) drágák a mai viszonyokhoz képest. Tehát aki egy alapszükségletek kielégítésére korlátozódó életformát valósított meg, az kényelmesen kijött a fizetéséből, aki modernebb dolgokra vágyott, az hamar beleütközött a lehetőségei határaiba.

Azt még lefelejtettem, hogy minden hónapban voltam színházban, esetenként többször is, minden évben 2 hetet nyaraltam.Egyik évben céges, másik évben SZOT üdülőben.

Cégesen értendő, hogy mehettem bolgár tengerpartra is.

Idényen kívül tudtam pihenni még az üdülőkben, 2-3-4 napot-

Az utóbbi 20 évbe összesen voltam 5 napot a Balatonon, baráti szívességből.

Előző voltam.

Jellemző volt még a rezsiköltségek rendkívül alacsony volta. Az áramért, a gázért, távfűtésért, vízért nagyon alacsony díjat kellett fizetni. Lakbérrel együtt sem tettek ki havi 500.-ft-ot a 70-es évek végén, 80-as évek elején. Ugyanez jellemezte a szolgáltatások díjait. Fodrászra, kozmetikusra a legalacsonyabb jövedelműeknek is futotta. A 70-es évektől bőven belefért a jövedelembe havi 2-3 szinház, és utáva/előtte vacsora egy étteremben.

A létbiztonságot a maihoz képest az jelentette, hogy mindenkinek volt munkája, így keresete.Sőt, büntethető volt, aki 3 hónapon túl valamiért nem dolgozott.

Így a felvett hiteleket is könnyen ki lehetett fizetni.

Hitelt az emberek lakás és áruvásárlásra vettek fel.

A jövedelmekhez képest drága volt pl. a háztartási gépek beszerzése, ezért erre 3%-os kamatozású hiteleket lehetett felvenni, 5 éves futamidővel.

Divat, és elvárás volt szinházba járni, könyveket olvasni,jó filmeket megnézni. Az emberek a jobb könyveket, darabokat utána társaságban megbeszélték.

Divat volt a műveltség is.

Ezt az állam úgy segítette elő, hogy a gyárakban a "szocialista brigádmozgalom" keretében ingyen buszokkal vitték a Fővárosba a tagokat családostul szinházba, majd haza. A szinházlátogatásért a brigád értékelésekor plussz pontokat lehetett szerezni amiért juttatás járt.

A 60-as évektől rendkívül színes volt a kultúrális élet minden területe.A kultúrális művészeti áletre az állam " a három T"-vel reagált, támogatott, tűrt és tiltott. Tiltott csak a kifejezetten rendszer ellenes, vagy rendszert támadó alkotások voltak. Rendkívül sok és jó magyar filmalkotás született ebben az időszakban. Az írók, költők a minden évben megrendezésre kerülő könyvhétre tartogatták új műveiket. A könyvhét olyan rendezvény volt, mint manapság egy karácsonyi vásár, ahol az alkotók a közterületen felállított könyvsátrakban dedikálták műveiket. Nagyon sok író-olvasó találkozó volt akkoriban.

A TV-ben ( sokáig csak 1 adó volt) klasszikus darabokat, értékes filmeket adtak, csak ritkán lehetett látni pl. krimit. Késő este opera darabokat, komolyzenei műveket adtak.

Később ( kb. a 80-as évek elejétől) megjelentek a különböző réteg folyóíratok ( Társadalmi Szemle, Való világ) ahol már a társadalom ( de nem a politika) visszásságairól is olvasni lehetett.

Kb. 1985-től szamizdatokhoz is hozzá lehetett jutni, de ezek nem hivatalos terjesztésűek voltak.

Ami lényeges különbség, hogy az emberek ezeket az olvasmányokat megbeszélték egmással, sokkal kiterjedtebbek voltak a baráti viszonyok, bennük a jó beszélgetések mint manapság. Ez pozitívan hatott az életminőségre.