Az ösztön társadalmi vagy biológiai?

#4 Pedig abszolút jogos volt a kérdése #5-nek, mert az altruizmus egyáltalán nem ösztön. Azt írod: "erzelmi azaz osztoni is", mintha a kettő egymás szinonimái lennének, illetve mintha az ösztön az érzelmeken alapulna, de az ösztönnek pont az a lényege, hogy érzelmek NÉLKÜLI. Az ösztön veled születik. Az érzelmeid már csak életed során alakulnak ki. Tehát az érzelmi dolgok nem lehetnek ösztönösek.

Visszatérve az altruizmusra, három probléma is van vele:

- Az egyik, és ebben most a Wikipédiát idézem: "[common good] are predicated upon social relationships, whilst altruism does not consider relationships", tehát az altruizmus a közjóval ellentétben NEM az emberi kapcsolatokon alapul. Márpedig az emberi kapcsolatok azok az érzelmi dolgok, amikről te beszéltél, de ez pont az ellentéte, az emberi kapcsolatok, azaz az érzelmek NEM játszanak szerepet az altruizmusban.

- A másik, hogy az altruizmus nemhogy nem ösztön, de konkrétan a legalapvetőbb ösztönünk szöges ellentéte. A legalapvetőbb ösztönünk a túlélés és szaporodás, amiből pedig egyenesen következik az önös érdekek előtérbe helyezése. Az ember egy önző lény, ez egy tény. Az altruizmus ezt az igazságot meghazudtolja.

- A harmadik pedig az, hogy az altruizmus nem is igazán létezik. Filozófiában létezik csak, a valóságban már nem, mert a gyakorlatban 100%-ig megkülönböztethetetlen a közjóért való cselekedetektől. Ez pedig azért fontos, mert az altruizmussal ellentétben a közjóért tenni igenis önös érdek, hiszen ha segíted a közösségedet, az számodra is jó. Tehát amikor a közjóért teszel, azért viszonzást vársz el és magadért teszed. Innentől pedig minden egyes ilyen szituációban felmerül a kérdés, hogy ez most vajon közjó, vagy altruizmus? A közjó igazolja az alapvető ösztöneinket, az altruizmus megcáfolja azt. Innentől pedig soha egy ember sem fogja azt mondani, hogy az adott cselekedet altruizmus volt. Kivéve a filozófusok, de az meg nem számít.

11

"Azt írod: "erzelmi azaz osztoni is", mintha a kettő egymás szinonimái lennének, illetve mintha az ösztön az érzelmeken alapulna"

Szerinted honnan jon az erzelem. Az oszton szeru vagy tudat szeru? Aggresszio? Szorongas? Duh? Gyasz? Szomor? Ez mind tudatos? Orom?

Azt mar te raktad bele, hogy te megmondod, hogy szerintem "az ösztön az érzelmeken alapulna" - nem en. Helyettem nem kene allitasokat tenni a nevemben, ha megkerhetlek es hulyenek feltuntetni.

#12 "Szerinted honnan jon az erzelem."

Az érzelmeknek eleve semmi köze nincs a témához. Se nem tudat, se nem ösztön, ez egy teljesen más téma aminek semmi keresnivalója nincs itt. Az érzelmek külső behatások által kiváltott reakció. Ösztön az behatások nélkül is létezik, hiszen integrálva van az agyunkban, de az érzelmek nem. Azt viszont mondhatjuk, hogy az érzelmek TANULHATÓ (tehát nem ösztöni) dolgok. Írtad például a szorongást. Erre legyen például egy gyerek a példa, akit bántalmaznak a kortársai, vagy szülei, vagy akárki. A bántalmazás nélkül nem alakult volna ki a szorongás. De bántalmazták, ezért elkezdett szorongani. Ez minden érzelemre igaz, az egész életünk és minden ami benne történik formálják a mentális állapotunkat, a mentális állapot pedig közvetlenül befolyásolja és változtatja az érzelmi reakcióinkat. Ellenben az ösztönökkel, amik fixek. Nem az élethelyzetek alakítják ki őket és az élethelyzetek nem is tudják megváltoztatni őket.

És nem, én nem tüntetlek fel hülyének. Szinonimaként használtad a kettőt. "Érzelmi azaz ösztöni". Ez így szinonimaként való használat. Mintha én azt mondanám, hogy "fonetikus azaz kiejtés szerinti", vagy "evidens azaz magától értetődő". Ezek szinonimák. Nem értem a problémádat. Te mondtad, nem én találtam ki.

Nem szokásom senkit lehülyézni, vagy hülyének tartani, csak azért, mert egy normális beszélgetésben nem értek vele egyet. Eddig ezt a beszélgetést kellően civilizáltnak és normálisnak gondoltam, annak gondolom még most is, szóval tőlem egészen biztosan nem kaptál semmilyen személyeskedő megjegyzést. Ha te máshogy érzed, akkor viszont lehet rosszul gondoltam eddig és be is fejezhetjük akár.

#14

Egyrészt köszönöm az elismerést, másrészt az égvilágon semmi köze nincs az én ösztön definíciómnak ahhoz, amit te írsz. (Szubjektív megjegyzés: a te ösztöndefiníciód szerintem erősen szubjektív.)

“amik objektíven tekintve értelmetlen dolgok, legfeljebb a saját szorongásukat csökkentik vele”

Ez szerintem inkább pótcselekvés mintsem ösztön. Illetve nem feltétlenül van összefüggésben az IQ-val. Kicsit olyan érzésem van mintha valaki konkrét személyre gondolva fogalmaztad volna ezt meg… mindegy.

Ahogy sadam87 írta többféle ösztön definíció van. Általában ösztön alatt olyanra gondolunk amit az egyed magától csinál, nem tanulta sehol hanem “csak tudja születése óta”. Mint például a babák/ újszülöttek sírása, ami nem csak az emberre jellemző. Nem tanulták sehol, maguktól automatikusan így reagálnak ha valami nyűgjük van. Vagy az “üss vagy fuss”. Szinte minden állatra jellemző. Vagy a szaporodási ösztön stb. Ilyesmi dolgok az ösztönök.

[link]

Én Freud definicojával értek egyet. Az ösztön vele született belső késztetés, gyakorlatilag ezek az érzelmek. Ezek mind öröklőt dolgok, gyakorlatilag egy biologia program ami irányitja az élölényeket.

A társadalomhóz nincs semmi köze, a társadalom csak egy külsö hatás amire az ösztöneid által reagálsz, pont ugyan olyan mintha valami ragadózó leakarna vadászni.

Az IQ hóz nem sok köze van. pl nem hiszem hogy van kapcsolat aközőt hogy mennyire zavar hogy megölnek meg hogy milyen gyorsan oldasz meg matek feladatokat. Persze gyorsabban felismered a veszélyt magas IQ-val, de ez nem fogja befolyásólni hogy mennyire zavar. Talán még annyi megállapitható hogy a kiugró IQ értékekhez a változások miatt gyakran más ösztönők is vannak. pl a magas IQ -val rendelkezők közt magasabb a mentális betegségek aránya.