Miért néznek teljesen hülyének az emberek, ha közlöm velük hogy én jól érzem magam segédmunkásként?

Mert hosszútávon nem kifizetődő.

Gondolj arra, hogy mi lesz 20 év múlva?

A magánvéleményem:

a mai szakmunka hiányos világban, amikor az irodai munka a "divat" és egyre inkább elnőiesedtek a férfiak, felsőfokú tanulmányokkal, ügyes irodai asszisztensként nem realizálhatsz annyi reálbért, mint egy segédmunkás.

Azt tegyük hozzá, hogy az elvégzett munkamennyiség tekintetében kifizetett napi bér jóval alacsonyabb az EU-hoz képest, akárcsak a társadalmi megítélés, ami felháborító az alábbiak miatt:

Az átlag ember hajlamos azt mondani pl. az útépítésnél ácsorgó segédmunkásra, hogy lusta,nem dolgozik stb.

Elgondolkodunk azon, hogy nyáron 40 fokban - a forró aszfalt mellett ennek többszörösénél, előírás szerinti munkavédelmi öltözetben lapátolnak? Tudjuk, hogy milyen hatással van ez az extrém munkavégzés a szervezetükre?

Vagy ugyanilyen körülmények között napi több ezer/száz térkövet/téglát hord A-ból B-be?

(Ne is beszéljünk arról, hogy mínusz fokokban megteszik ugyanezt úgy, hogy az ember végtagjai,ujjai máshogy mozognak)

Elgondolkozunk, hányan bírnánk közülünk?

Aki azt mondja "bírnám", egy ledolgozott hét után (6 munkanap) lehetséges, hogy átértékelné a gondolatait.

...siralmas képet kapnánk, ha felmérnénk a lakosság fizikai teherbírását.

Ezen dolgok tudatában meg kellene becsülni azokat az embereket, akik kitartással (mert kell hozzá) építik a házakat, utakat, a mi kényelmünket szolgáló építményeket.

Aki pedig ismerve a bolti árakat, kellő alázattal végzi munkáját és még elégedett is, az nem hülye, hanem egy hős!

Tiszteletem.