Ha egy menhely rosszul választ gazdit a jelöltek közül, miért nem vállalja a felelősséget a rossz döntésért?

Általában az szokott lenni, hogy örökbe fogadnak egy kutyát, rájönnek, hogy dolgozni kell a problémáin, kényelmetlen lesz és visszaviszik. Ha a menhely ezek után leírja, hogy egy totál felelőtlen gazdának adták oda, az nem belerúgás, az csak a tények.

Ha meg sokkal rosszabb állapotban kerül vissza és kiírják, hogy sajnos szar gazdának adták oda, az sem belerúgás, csak tény.

Az én kutyám örökbefogadás után reaktív lett, úgy kb mindenre. Idegenek, gyerekek, kutyák stb. Hát nem volt könnyű dolgom vele, de nem adtam vissza. Viszont nem lepett volna meg, ha gyerek mellé kerülve repül vissza a menhelyre, mert tényleg nem való gyerek mellé. Szerencsére én nem is akarok gyereket, így nem probléma. Tapasztalt kutyás vagyok viszont senki nem készített fel rá, hogy esetleg reaktív lesz. A menhelyen semmi jelét nem mutatta. Gondozók sem tudják mind a 100 kutyát teljesen kiismerni. Egy kennelben a menhelyen full máshogy tudnak viselkedni, mint amikor már otthon érzik magukat. Enyém is kis visszahúzódó volt pár hétig (bár láttam a jeleket hogy nem lesz örökké ilyen), aztán előjött az igazi énje, ami szöges ellentéte :D

Tudod mit mondtak rá a menhelyen? Mindenkivel barátságos, csendes, omega típusú kutya. Poén hogy ott tényleg ilyesmi volt. Nálam pár hét alatt teljesen kinyílt a csipája. Igazi énje egy idegeneket kimondottan nem kedvelő, ugatós (nagy hangja is van hozzá...) és domináns szuka :D

Na most ki hibázott? A menhely, akinek nem volt elég ideje, lehetősége egy kinti kenneles kutyát kiismerni a többi 100 mellett? Vagy én, aki elhitte hogy olyan amilyen és szimpátia alapján hazahoztam? Vagy netán a kutya, mert miért olyan amilyen? :D

A szokes: ha fozne neki (napi 2xxtobbfogasos etkezes melegen) es rdndszeres egyutt kocogas es kedvesseg. Meleg lakasban tartas.

Erdekes modon tolem nem szokott meg el kutya. Volt koborkutysmam,most vasarolt van. O is el tudna szokni a porsz nelkuli futasaknkbal siman ,de megse teszi. Persze oda is vidzek magunknak vizet,fott kajakat

Ahogy írták már, menhely nem hatóság. Egy csomó dolgot nem vizsgálhat, kénytelen elhinni azt, amit a leendő gazda állít magáról, így előfordulhat, hogy kutyák visszakerülnek hozzájuk. Ez vajon a menhely vagy a mindent behazudó gazda hibája?

Az, hogy egy kutya nem olyan, mint amit a menhely megtapasztalt és az új gazda nem tud vagy nem akar a kutyába energiát és pénzt beleölni sem feltétlenül a menhelynek róható fel. Aki kutyát vállal, teljesen mindegy, hogy menhelyről vagy máshonnan pl. kölyök kutyát minimálisan előtte tájékozódnia kéne, hogy a kutyatartás nem annyira egyszerű, mint első látásra tűnik.

Én azt nem szeretem, amikor egy menhely olyan posztokban hirdet kutyákat, amik lelkiismeret furdalást keltenek az emberekben, mert ezek után nagyon sokan jelentkeznek, akiknek megesik a szíve a kutyán, impulzusból fogadnak örökbe és itt sokkal nagyobb az esély arra, hogy nem a megfelelő emberhez kerül egy kutya.

Ráadásul, több örökbefogadott kutyán vagyok túl, így az a tapasztalatom, hogy egy kutya személyisége csak az örökbefogadást követő 2-3 hónapon belül derül ki és erre (tisztelet a kivételnek) nem sok menhely hívja fel a figyelmet.

Összegezve: a menhelynek nagy a felelőssége, de tekintve a lehetőségeiket nem kizárt, hogy hibáznak, azonban lényegesen nagyobb a felelőssége annak, aki felkészületlenül fogad örökbe vagy nem megfelelő információkat ad meg az örökbefogadásánál.

Ez egy kétismeretlenes egyenlet.

Egyrészt, sokan emberi kapcsolataik pótlására, önigazolásra, "tettem valami jót, így jobb vagyok nálatok" alapon, vagy szimplán, kő a kutya, mert a gyerek nyifogott érte/kell a kertbe alapon vesznek magukhoz kutyát. Na az ilyen ember pont nem egy felkészült jelölt. Ők nyilván nem fognak küzdeni egy kutyával, amit egyfelől értek, de nem megértek. (Nem, az sem normális, hogy egy kutyával küzdeni kell, de menhelyeseknek talán elnézzük, hogy de, kell.)

A másik oldalon, a menhelyek dolgozói ÖNKÉNTESEK, nem szakemberek. Sem nem emberi oldalról (nem pedagógus, pszichológus, grafológus vagy nyomozó, akik aztán tényleg meg tudnák mondani, ki alkalmas, ki nem) sem állati oldalról (ritka köztük az állatorvos, kutyakiképző stb) illetve nagyon nagy problémának azt látom, hogy több kutyát fogadnak be, mint amennyire kapacitás van: egy kennelben átlag 2-3 kutya, egy telephelyen 20 kennel, ez alsó hangon 40-60 kutya. Ennyivel nem lehet foglalkozni, nem derül ki semmi, hogy milyen kutyáról van szó, hogy viselkedik, hanem ahogy összeszedték, megy is kennelbe, és marad úgy (vagy romlik) ahogy volt. Nagyon sok menhely nem tud "nem"-et mondani, vagy csak nagyon végső esetben (így ezt a fajta kutyamegőrzést én nem tartom kutyavédelemnek) mert rengetegen gondolják úgy, hogy mindet nekik kell megmenteni. Pedig lehet, hogy a töröttgerincűt, a tizedik, emberi-állati környezetbe teljesen szoktathatatlan, időzített bomba, netán harcoltatott kutyát, vagy bármilyen olyan kutyát, akit nyilvánvaló hogy senki nem fog örökbefogadni, (vagy ha mégis, akkor az hosszú évek) például el kellene altatni. De az meg nem mutat jól.

Szokták volt mondani, hogy "beragadt" kutya. Igen, van olyan amelyik tök érthetetlen módon, mert mondjuk egy tök kedves, helyes kutya, csak mondjuk fekete bull, és medveméret, de nem ez a nagy része, hanem az, amelyik nem ok nélkül ragadt be.

Az, hogy van lehetőség, egy ilyen kutyát megműteni, kerekeskocsiba rakni, hosszú évekig, tyúklépésben reménytelenül rehabozni, nem feltétlen okos dolog élni is vele, mert addig a még menthető állapotú az ott rohad a kennelben, valaki majd csak kiviszi. És ekkor jön képbe a gazdajelölt, ígér fűt-fát, a menhely összehord hetet-havat mert nem is ismeri az adott ebet, és aaz első héten repül is vissza a kutya. EZ nem felelősségteljes örökbefogadás és nem felelősségteljes kutyamentés.

Aztán megy a mutogatás, mert senki nem vállalja a felelősséget, hogy meggondolatlanul fogadta örökbe, vagy hogy meggondolatlanul adta örökbe, szedte össze az adott kutyát.