Ha egy menhely rosszul választ gazdit a jelöltek közül, miért nem vállalja a felelősséget a rossz döntésért?

Húszas, ez tenyésztős kutyáknál is pont ugyanígy előfordul, már a legutolsó selejt selejtjének a selejtje is átmegy a tenyészszemlén, mert lesz aki megveszi az utódját. Az egész helyzet magvát én abban látom, hogy kialakult egy kutya-kultusz, nem szimplán divat kutyát tartani, hanem most már tényleg, szinte mindenkinek kutyája van. És körüllengi szinte vallásos tisztelet a kutyát magát, illetve azt aki kutyát tart, legyen akár menhelyes, akár nem, egyfajta tisztelet jele lett az, hogy "adok neked kutyát", hiszen bárki nem lehet kutyagazdi, csak a legfelelősségteljesebbek, legrátermettebbek, ezért "kivételesek vagyunk". De ezt is amiatt, mert jó biznisz a kutyabiznisz, nem csak maga az állat, hanem a kapcsolódó szolgáltatások, termékek, hiszen minden gazdi a legjobbat akarja a kutyájának, amivel nincs is baj, csak tudatosság hiányzik, vagy olyan dologra van ráfogva, hogy tudatos, felelős stb. ami nem feltétlen az. És nyilván a jószándékú, de lényeglátásában nem feltétlen éles szemű emberek tömegével hajtják ennek a gépezetnek a motorját- nem szándékosan.

De az hogy az a kutya milyen, mit tud, mit nem, mire való, mire nem, a legritkább esetben érdekel bárkit is, nem csak fajta, hanem egyedszinten, mert az egyszeri gazdi a célcsoport, akinek "jó lesz ez is", ez is kutya, örüljél, miért nem örülsz, hát kutya, igaz a biológiai lénytől teljesen idegenül viselkedő kutyaszerű állat, de na, hát nem cuki? Vidd haza. Legyél boldog. S lám, hazavitte, és mivel boldognak kell éreznie magát, kitalál mindenfajta dolgot, hogy miért van rendben, vagy miért van "csak kicsi" hiba a kutyával. Majd tárcsáz egy futószalagos kiképzőt, állatorvost, akárkit, aki "készséggel" segít.