Igazat adtok a cikknek,nincs az emberrel szemben domináns kutya?

Nem vitázom etológusokkal, mert előbb-utóbb mindig kiderül, hogy hiába beszélünk látszólag egy nyelvet, nekik teljesen más definícióik vannak az adott szavakra, amik egy huszárvágással eldöntik a kérdést. A cikkben is vannak rá példák...

Ezzel viszont egyáltalán nem értek egyet, mert sajnos nagyon sok ilyen kutya van:

"Ha a kutya dominálni akarná a gazdáját, akkor ugyanúgy viselkedne vele, mint egy másik kutyával, amelyiket maga alá akar rendelni. Morogna, vicsorogna és megharapna, ha a labdájához vagy az ételéhez nyúlunk, sőt, erővel elvenné a saját vacsoránkat is."

Bevallom, még nekem is volt olyan kutyám, akitől ha el akartam venni valami értékesebb kaját, akkor morgott és nem volt együttműködő. Harapni nem harapott szerencsére.

Ez egy idióta. A kutya nem a fajtársaival küzd, hanem a falkatársaival.

Azok meg normál esetben az emberek.

Voltam az Etológia Tanszéken kétszer is a kutyámmal. Az a baj, hogy az etológusok mindig a kezelhető, emberközpontú, szolgalelkű fajtákkal/egyedekkel kísérleteznek, így a tapasztalataik csak részben felelnek meg a valóságnak.

Kemény fajtákkal, mint amit a #3-as válaszoló is ír, konkrétan nincs tapasztalatuk.

Már itt megdől a dolog, nettó hülyeség:

"családi kutyák aztán végképp nincsenek ráutalva a fajtársaikra, így logikusan a rangsor és dominancia kérdése is távol áll tőlük."

A dominancia nem egy logikus gondolkodás racionális döntése, hanem ösztönök által vezérelt.

Ezzel az erővel azt is lehetne mondani, nem lehet egy kutyát kajával motiválni, tanítani, jutalmazni, hiszen minden nap kap enni, tehát "logikusan, nincs ráutalva" a jutalomfalatra.

A valóság meg ennek az ellenkezője!

" Az egyik élethelyzet, ha valaki egynél több kutyát tart, ilyenkor a dominancia

legtöbbször a másik ételének lenyúlásában,

a játék birtoklásában

és a gazdához való viszonyban nyilvánul meg."

Szintén hülyeség, ezek maximum a leglátványosabb dolgok, ez csak azt bizonyítja, hogy a megfigyelő, a viselkedésüknek csak a töredékét tudja értelmezni, amiről "ordít" a dominancia.

De toronymagasan ez a legnagyobb baromság:

"Nem tekint minket fajtársának, nem verseng velünk semmiféle erőforrásért, egyszerűen fel sem merülhet benne."

Mint mondtam, nem logikus gondolatok mentén merül fel bennük, hogy "na, én akkor most domináns leszek".

De amiért azt mondtam, hogy a legnagyobb baromság, az azért van, mert abszolút összefüggésbe hozza a dominanciát, és az ételért való marakodást.

Pedig a dominancia, az nem fizikai dolog!!! Csak szélsőséges esetben, (ami a megfigyelő képes volt meglátni korlátozott képességei miatt) fizikailag is megnyilvánulhat!

A dominancia, a falka biztonságát hivatott biztosítani!

Ezért abban a pillanatban, hogy az ember nem elég domináns, egy kutya, azonnal elkezdi tesztelni, hogy alkalmas e vezérnek!

(hogy ez milyen intenzitású sok dolog függvénye)

A lényeg, hogy szó sincs semmiféle "erőforrásról" ételről, játékról...

A dominancia arról szól, hogy kinek az akarata érvényesül!!!

"Ha a kutya dominálni akarná a gazdáját, akkor ugyanúgy viselkedne vele, mint egy másik kutyával, amelyiket maga alá akar rendelni. Morogna, vicsorogna és megharapna, ha a labdájához vagy az ételéhez nyúlunk, sőt, erővel elvenné a saját vacsoránkat is. Ez már egy egészen más és nagyságrendekkel súlyosabb állapot lenne."

És ezen a ponton köpi szembe saját magát a cikk írója, hiszen ilyen kutyából rengeteg van, jellemzően a kistestűek között, akiknek a viselkedés problémáit elbagatellizálják, illetve az önálló munkavégzésre tenyésztett munkakutyák között!

Tehát, miután leírta, hogy nincs dominancia, utána leírja, hogy van dominancia. :D

"Ez már egy egészen más és nagyságrendekkel súlyosabb állapot lenne."

Nem, nem más állapot, ugyanaz a dominancia, csak annak az a szintje, amiről beszéltem, amikor már fizikai agresszióval fejezi ki a dominanciáját. Ez egy képzeletbeli skála utolsó 10%-a.

Tehát a cikk írója

-figyelmen kívül hagyja, és valószínűleg fel sem ismeri az ezt megelőző 90% domináns viselkedést,

-nincs tisztában a dominancia alapvető jellemzőivel, hogy ez 90%-ban egy pszichikai harc, ami az akarat érvényesítéséről szól,

-részben összekeveri a dominanciát az agresszióval.

Mondok egy példát:

Vegyünk egy pitbullt, meg egy macskát.

(Jé, a macska se fajtársa a kutyának, mégis milyen tiszta dominancia, és falkasorrend alakul ki náluk, de érdekes, újabb érv, amivel 1 másodperc alatt lehet romba dönteni ezt a zagyvaságot)

Egy macska, evolúciójánál fogva, szinte mindig dominánsabb, mint egy kutya. Egy masztiffot is tud irányítani egy macska. Nem fizikailag, hanem pszichésen. Nem megy arrébb, lepofozza, arrébb tereli, elveszi a helyét, stb, abszolút domináns.

Szóval a macska mondjuk 5 éven keresztül viselkedik dominánsan a pitbullal szemben, és egy alkalommal, a macska, mondjuk megpróbálja elvenni a kutya kajáját. A kutyánál meg betelik a pohár, és egészen apró kis darabkákra tépi szét a macskát.

A cikk írója szerint nem volt köztük falkasorrend, hiszen nem fajtársak.

A valóságban volt!

A cikk írója szerint, csak a végzetes eseménynél nyilvánult meg a dominancia, és a kutya volt dominánsabb.

A valóságban a kutya sosem volt domináns. Akkor csak leteperte volna a macskát, apró sérülésekkel, mert a dominanciának semmi köze a gyilkoláshoz.

A kutya részéről egy kristály tiszta agresszió, és eltökélt ölési szándék. Nyomokban sem tartalmaz dominanciát.