Ti kibírjátok, amit Jan Fennel tanácsol a Kutyapszichológia c. könyvében, hogy ne köszöntsétek a kutyát, amikor hazaértek?

Nem tudom ki a fene az a Jan Fennel. Amikor hazamegyek ő az első akit üdvözlök, mivel panel és mikor zörög a kulcs a zárban már sorba áll. Most esnék keresztül a kis törpén hogy egy csókot nyomjak a páromnak? Természetesen egyből megsimálom, s míg veszem le a kabátom és a cipőm végig ott táncikál a drágám, pörög mint a ventillátor. :D

Pincsi keverék vagy tibeti spániel vagy mi.

Én csak megsimálom, kicsit megdögönyözöm, de a párom (pasim) felveszi mint egy babát, és agyon puszilgatja, ölelgeti. Hálisten az elkényeztetés hátrányos formáját nem mutatja, azaz nem arrogáns, nem túlzottan féltékeny stb.

Nálunk muszáj betartani.

Volt már, hogy megpróbálkoztam azzal, hogy elhagyom és egyből üdvözölöm őket, de észrevehetően romlott a tekintélyem, ezért újra visszatértem ehhez a módszerhez.

Mi nem tartjuk ezt be. Mi olyan filmesen rohanunk egymás felé és örömünnep van. Ő szeret ugrálni(kölyökkutyus), de rám nem szokott, csak akkor amikor játszósruhában vagyok és jelzem neki, hogy most szabad.

Ez inkább erősíti a kapcsolatunkat, én így vettem észre.