Milyen gyakran jártok a pártok családjához? Szemét vagyok, hogy nem szeretnék minden hétvégét a vőlegényem családjával tölteni, hanem közösen programozni vagy a kis lakásunkban elleni? Egyre jobban felemészt ez a dolog.

Itt óriási bajok lesznek, és nem csak neked. Ha lesznek majd gyerekek egyrészt jó nagy szívás lesz folyton velük is felcuccolni vagy minden hétvégét egyedül tölteni velük, másrészt az apjuk is ki fog maradni az életükből.

Majd könyöröghetsz fél évet, mire úgy jön majd ki a lépés, hogy el tudtok menni egy családi kirándulásra.

Mégha mindig viszitek is a gyerekeket akkor se az apjukkal lesznek mert az meg dolgozni fog, nem családozni.

Az exem családja volt ilyen beállítottságú. A szülők a földet és a munkát vitték, amíg bírták, aztán elkezdték apránként átadni a gyerekeiknek. Végül mindegyik elment, mert vagy a férj/feleség munkája nem engedte a hétvégi földtúrást vagy az egészségi állapotuk miatt nem tudták az előző szinten tartani a birtokot. A szülők 30-40 évnyi munkája ment áron alul a piacra, de ők hibáztak: ők építettek nagy, több generációs házat és nem csökkentették a kertet sem. Nem vették figyelembe hogy a világ változik és a gyerekeik bevételét és idejét nem emésztheti fel a birtok fenntartása.

A párodnak is mérlegelni kell, mibe fekteti pénzét, idejét, energiáját, mert nem lehet mindenkit boldoggá tenni. Te pedig nehogy vállalj gyereket vagy hitelt vele, amíg nem tettétek rendbe a családjával a dolgokat.

Le kell ülnöd a párodd és megmondani neki, hogy ez így számodra már sok. Ő az egyetlen, aki változtatni tud a helyzeten. Ha neki jó így és esze ágában sincs máshogy csinálni a dolgokat akkor sajnos lehet tényleg külön úton kell tovább mennetek.

Az én anyósom is ilyen. Elvárja, hogy a férjem menjen el hozzá festeni, udvart rendezni és társai. Amikor összejöttünk tényleg ment is (hozzáteszem, hogy egészséges dolgozó nőről van szó annyira mégcsak nem is idős). Azóta 80 kmre költöztünk, saját családunk lett. Nem megy már. Csakis akkor segít, ha nem ütközik itthoni munkába vagy saját programmal. Szokott jönni azzal a dumával, hogy de nekünk és miattunk is csinálja a házat.. De a férjem a múltkor is mondta neki, hogy ezt ne mondja, mert nekünk itt van a sajátunk köszönjük szépen.

Mindenki a saját életéért felelős szerintem. Persze, segítsünk a családon, főleg az idősebbeknek. De ez ne menjen a kapcsolatunk (kesobb gyerekeink) rovására.

Remelem sikerül találni egy arany középutat. Én egyébként akkor barátnőzök mikor a férjem elmegy segíteni például. Az nem opció egy-egy hétvégére esetleg?

46-os vagyok.

Annyit még hozzáfűznék, hogy az anyósommal az ő anyósa pont így viselkedett. Minden szabadidejében az anyósa szőlőföldjén dolgoztak a férjével és sokszor a gyerekekkel együtt. Az öregsszonynak szuper volt, élete végéig volt ingyen munkaereje. Cserébe azzal kecsegtette anyósékat, hogy úgyis ők fogják majd megörökölni, kvázi a sajátjukat csinálják. Ahhaa.. Apósom hamarabb halt meg, mint az anyja, így anyósom és a gyerekei SEMMIT nem kaptak semmiből. Mindent az apósom hugáék örököltek meg, hiába egy kapát nem fogtak soha a kezükbe..

Szóval sajnos van ilyen is.

Jól értem, az öreg és még öregebb szülők már nem tudják ezeket megtenni? A fiuktól várják ezt? Nem várják, a gyerekük önként, önzetlenül, szívesen megteszi? Azért teszi, mert nem mer ellentmondani? Kötelességből, szeretetből? Abból, hogy ti (ő) gondozza ezt a kertet, valami anyagi hasznotok van, tonnányi zöldség/gyümölcs bejön nektek és így haszon? Vagy valahogy máshogy ez nektek "megéri"? Vagy csak azért éri meg, mert enélkül érzelmi zsarolás lenne és ezt a férjed nem akarja?

Ha a lehetséges válaszok közül az a valós, hogy ez neki is csak teher, csak nem mondja meg a szüleinek és gyakorlatilag belekényszerítik ebbe, a szülők önzéséről szól. Nem tudják már megművelni a földet, de valamiért ragaszkodnak hozzá és ehhez mást használnak ki. Az ő életükben volt fontos a föld, nem a gyereknek. Ha jól értem. A gyerek esetleg hétvégén lenne a párjával vagy PS-özne vagy kirándulna, elmenne horgászni vagy a haverokkal kocsmázni...sok mindent, de a földezést esetleg csak azért, mert a szülei akarják. Ha így van, lehet, hogy ezt az öregekkel elengedtetni csak kenyértörés árán lehet, mindenkinek mérlegelni kell, hogy a konfliktusba beleállni mennyire éri meg. A vélt félelmek valósakká is válhatnak. Nem egyszerű, neked is nehezen megy konfrontálódni. Nekem is persze. Sok sikert az úton.