Miért nem érti meg anyósom, hogy nem viheti templomba a lányunkat és nem tömheti vallásos dolgokkal a fejét? Te engednéd hozzá egyedül?

Mert egy begyepesedett valláskárosult.

Nagyanyám is ilyen volt, azért nem állt szóba a szüleimmel és azért sértődött meg rájuk, mert engem nem hurcolhatott el folyamat a templomba.

Aztán addig nem engedett, amíg el nem mentem.

Természetesen a kényszer hatására meg is utáltam a vallásos baromságokat, de mama azóta is meg van róla győződve, hogy azért nem imádom én is az Urat, mert annak idején nem voltam eleget templomban. :D

Nem fog ettől még naiv h.lyegyerek lenni a gyereked, ettől ne tarts! A templomban nem fog rossz dolgokat tanulni, de mivel neki ez tök új dolog, nyilván kérdezni fogja a felnőtteket (így pl anyósodat, akivel ott volt), hogy ez mi és miért, stb...

Ahogy az anyósod "hatással tud rá lenni", úgy hatással tudsz rá lenni te is!

Pl. most, hogy ez megtörtént, biztosan téged is kérdezett a lányod, hogy mi ez a templom dolog, vagy hogy ti miért nem jártok, stb... Volt ilyen? Na! Erre elmesélheted neki a te verziódat, hogy te miért nem jársz és mi a véleményed.

Ő pedig meg fogja érteni. A gyerekek nem olyan buták... Bízz a saját gyerekedben! El fogja tudni dönteni, hogy őt érdekli-e a vallás, vagy sem. És ha érdekelné, vagy egy ideig legalábbis, az olyan nagy baj lenne?

Nem a pálinkázásba vagy a drogozásba viszi bele az anyósod a gyereket, ami valóban nagy ívben kerülendő...

Ha még valami hitgyülekezete vagy egyéb agyelszívó társaságba vinné, az más lenne.

De az, hogy néha elmennek a templomba misére vagy istentiszteletre... Ugyan már! Legalább némi bibliai műveltsége.

Akkor két személyen példa:

-Egy 12 éves kislány, aki jó "barátom", ő mesélte, hogy a szülei is teljesen ateisták. De ő maga meg szeretne néha templomba járni! Csak mert tetszenek neki a templomok. Van fogalma Istenről, és tudja, hogy van aki hisz benne, van aki nem. És elmondta alig 12 évesen, hogy ő sem hiszi ezt az egészet, és nem akar szentfazék lenni, de kíváncsi, és nem örül annak, hogy a szülei nem engedik.

-Én magam meg:

Meg vagyok keresztelve, sokáig jártam hittanra, tudom, hogy semmi rosszra nem tanítottak, inkább csak jóra, és ezáltal még a kisebb csínytevésektől is visszatartottam magam... De már gyerekként is megkérdőjeleztem magam is, hogy mi is a nagy igazság. Belőlem sem lett éjjel-nappal imákat mormoló szentfazék. És már én sem járok templomba, de nem ellenzem.

Én inkább úgy vagyok vele, hogy szeretném a többi vallást is megismerni, és mint történelmi dolog, átlátni, hogy hogyan és miért alakultak ki. De nem hiszem, hogy valaha is választanák magamnak egy vallást. Meg engem igazából az zavar, hogy háborúznak emiatt...

Viszont mit szokás, hagyomány, szép dolognak tartom a legtöbb vallást. És inkább veszek komolyan egy vallási ünnepet, mint valami amerikából jött divatünnepet...

Hidd el, hogy a lányod is fog tudni szelektálni és maga dönteni. Nem kell ezért összeveszned az anyósoddal.

Amúgy anyósod szerintem a lányodnál akarja bepótolni azt, ami a férjednél annak idején nem sikerült.

A párodból nem lett vallásos felnőtt és most elhatározta, hogy akkor az unokánál már erősebben fogja nyomatni a szöveget.

Nem kell aggódnod, a lányodból nem lesz vallásmizériás, ha te normálisan állsz hozzá.

Ha anyósod nagyon ilyen gátlástalan, nyomuló, toleranciát hírből sem ismerő, bigott típus (a vallásos öregasszonyok általában ilyenek) az élet más területein is, akkor lányod valószínűleg nem igazán fogja őt kedvelni és ezt összekapcsolja majd a vallásossággal is, amit a nagyanyján keresztül szintén nem igazán fog szeretni.

Az én mamám is ilyen volt, nem igazán szerettem nála lenni. Nekem azonban az ateista felfogásomhoz az is hozzájárult, hogy anyum nagyon kedves volt velem mindig is és ő még most is szeret a TV-ben ilyen tudományos, univerzumról és űrkutatásról szóló cuccokat nézni és mivel őt nagyon kedveltem, ezért megszerettem ezeket a dolgokat is és ezekben nőttem fel.

Emiatt is nem tudnék olyanokban hinni, hogy egy fószer odaáll a Balaton mellé egy furkósbottal és kettényitja azt vagy hogy kimegyek az erdőbe lángoló csipkebokrokat keresni, hogy beszélgessek velük.

Mondhatni, a nagyanyám miatt érzelmileg nem vagyok vallásos és édesanyám miatt érzelmileg vagyok ateista.

Ehhez hozzájön még az is, hogy nagymama apámat és a nagynénémet nagyon elcseszettül nevelte, mindketten eléggé el lettek rontva és én abban hiszek, hogy ha nem töltötte volna minden idejét a templomban, akkor több ideje jutott volna a gyerekeire.

Azt tudom neked tanácsolni, hogy légy kedves te is a lányoddal, beszélj meg vele mindent az életben, legyen bizalmas a kapcsolatotok és akkor te leszel a példaképe a rokonságban és nem az anyósod, aki jó eséllyel erőszakosan akarja majd őt a vallásosságra kényszeríteni, ami taszítani fogja majd a lányodat. :)

Kérdező akkor ti mikulást, karácsonyt meg húsvétot sem ünnepeltek?

Minden iskolásnak kötelező hittan vagy szinte teljesen ugyan az erkölcstan, így gyerekkorában sem tudod teljesen elzárni mert más nem az iskolába találkozik vele.