Miért kell állandóan bűntudatot keltenie bennem édesanyámnak,ha néha csak úgy vagyok,és nem csinálok semmit?

Mert így működik az agy. Amilyen út ismerős neki, arra megy rá. Egy kivágott ösvény. A legtöbb családban nem engedik az önálló, autonóm személyiség kialakulását. Ragaszkodnak egyetlen vilagszemlélethez. Minden szart kontrollálni akarnak külsőleg.

Ha őket elnyomták, nem volt eszközük, pénzük kitörni, beletörődtek, automatikusan így fognak tovább élni. És aki szerint van más út, nemcsak fekete és fehér az élet, azt kirekesztik. Itt a kérdezővel semmi gond, miért ne fekhetne. Igazából semmit nem kell csinálnia, ha nem akar. Ő normális még. De már, hogy ide kiírta, valamennyire mutatja, hogy nem nagyon van olyan személy nála sem, akivel ezt meg tudná beszélni, és ne azt mondaná, hogy tényleg ne döglődj egész nap, anyádnak van igaza, moss, főzz, takaríts, mert így senki nem lesz belőled. A kérdezőt az anyja nem szereti valóságosan, csak uralja, nem engedi, hogy azt csináljon, amit akar. Ez a szeretethiány kijön később, ha családot alapít, és ezek a traumák nem lesznek feldolgozva. És ha még hasonló kontrollmániás, megmondó embert választ társnak is, kész is a mintakövetés. Ő is elkezdi ezt a csinálást. Hogy ha csinál, van látszata, annak, hogy ő van, az állandó pakolás, takarítás, fugasikálás, főzés, boltbamenés, fogkefével, ez a monoton állandóan csinálni valami szart, na majd akkor elismernek és szeretni fognak. Pedig egyáltalán nem. És rengetegen, de rengetegen élnek így. Mit gondolsz az anyák miért szakadnak meg karácsonykor?

Tanult mártírszerep.

Már nagyon sok szakértő foglalkozik vele, de még mindig nem annyi, hogy több helyre eljusson, és felismerjék akiket érint. Az ő videóikat nézik 5-10 ezren max., de persze a pucsítós, kulcsáredinás, meg kóstolgatós idiótaságokat millióan.

Elképesztő, mennyi téves hitrendszert, falat hoztunk magunkkal évtizedek óta, nem látjuk, mert nem engedik láttatni. Aki meglátta, elkezdett a valóságban élni, na annak van esélye a társadalomban. Nagyon szomorú vagyok miatta, de elfogadtam.