Ha elhunyna egy családtagotok, felajánlanátok a szerveit?

Azt gondolom, hogy nem az en tisztem itelkezni. “Nem egy jo ember kapja”.

Mi szamit jonak? Ki szamit jonak?

Ez nem ennyire fekete-feher.

En orulok, ha mas ezaltal uj eselyt kap, ennel tobb nem erdekel. A gyasz szamomra, ha csaladtagrol van szo, ettol nem lesz rosszabb vagy epp konnyebb. Nehez igy is, ugy is.

Magyarországon feltételezett beleegyezés van már nagyon régóta. Ennek ellenére az a gyakorlat, hogy megkérdezik a hozzátartozókat informálisan. Kiskorú esetén kell beleegyezés.

Természetesen beleegyeznék, hiszen a rokonomnak, bármennyire is fáj nekem, már nincs szüksége rá. A test egy porhüvely, inkább éljen másban a veséje vagy szíve, mint a kukacok rágják el.

Igen. Örülnék, ha általa - vagy a sajátom által - megmenthetnék valakit.

A halottnak már úgyis tökmindegy.

Beleegyeznék persze. Sajátomba is.

De nem hiszem hogy bárki van olyan jó állapotban a családban...

Ha meghalok, de bizonyos szerveim "használhatóak", miért ne adnám oda annak, akinek szüksége lehet rá?

Nekem / vagy a családtagjaimnak jobb lesz attól, ha nem kaphatja meg valaki az ép szervet? Ha odaadom, látom e kárát, ha már nem élek???

Nem értem, hogy 2023-ban miért felvetés ez még mindig. A bajba jutott embereken segíteni kell, és PONT. Nem nekem tisztem eldönteni, hogy ki a jó és ki a rossz ember. Ki érdemli meg. Azt az élet eldönti.

De persze, ha a másik oldalon áll az embert és ő / esetleg családtagja vár egy fontos szervre, akkor egyből másképpen gondolkodunk. De érdekes.

A nekem mindent (de azonnal) másnak viszont semmit, AZ NAGYON MEGY minden téren. Sajnos.

A 11 éves fiam 3 éves kapott új májat. Ez az egész transzplantáció anonim a donor szempontjából. Pedig én nagyon szívesen megköszönném a családjának hogy megmentette a gyerekeket.

Ezért engem nem zavarna ha a halálon után minden szervemet más ember kapná meg.