Leírnátok, mit tettetek volna a férj helyében az alábbi szituációban?

Én mindig azt mndom a férjemnek, ha ideges vagyok, esetleg csapkodok, de nem hozzá, csak úgy hisztiből, akkor jöjjön oda és öleljen meg, jó szorosan, akkor biztos elmúlik, komolyan sokszor már várom, hogy megtegye:) Mindig hülyeségeken veszekszünk, de így szép.

Amúgy tetlegeség még nem történt, de a hormonok sokmindenen változtatnak. Nem szabad egy terhes anyukát otthagyni, inkább összepakolni és bociszemekkel kezetnyújtani, megpuszilni.

Ha ilyen pohártöréses lábmegvágásos veszekedésem lett volna és terhes a párom akkor inkább elmennék pár órára,nem szólnék semmit nem sértegetném nem piszkálnám .

Ha eltelt egy kis idő visszamennék és leülnénk megbeszélni mi volt a baj.

sztem ennyi

"Nem szabad egy terhes anyukát otthagyni, inkább összepakolni és bociszemekkel kezetnyújtani, megpuszilni."

Mert a terhes anyukának meg joga van a "hormonok miatt" idiótának lenni? Vagy akkor is így gondolnád, ha a férj szemébe áll bele az egyik szilánk? Normális felnőtt ember tudjon már uralkodni magán...

Velem egyszer volt hasonló.

Üvegajtón dörömböltem és betört. Csak nekem szántotta fel a karom, de ha az ajtó túloldalán állónak akárcsak egy karcolása is lett volna, nem bocsátanám meg magamnak.

Amit tettem; ruhástól beálltam a hideg zuhany alá, és mikor lenyugodtam, kértem időpontot a kerületi ideggondozóba.

Szia!

Hát nem normális ez a nő, hülyeség mindent a hormonokra fogni! Lehet veszekedni, ordítani, földhöz/falhoz vágni de a férjéhez, a gyermek apjához nem! A férj helyében elgondolkodnék még azonis, hogy szeret-e illetve, hogy mennyire tisztel!!!

Amúgy végigmértem volna és otthagytam volna a ribancot órákra. Lehet, hogy éjszakára haza sem mentem volna, hanem inkább a barátaimmal ütöttem volna az időt. Hátha akkor észbe kap...

Komolyan milyen emberek vannak!!!

20/L