Szerintetek is rossz a felfogásom ezzel kapcsolatban?

"A novemberi sírlátogatás sok ember számára puszta konvenció, vasárnapi "program", mint ahogy az ünnepek tartalma, úgy a gyász tartalma is gyakran formasággá csupaszul. De legalább annyian vannak, akik az egész évben bennük rezgő, szelencébe zárt emlékezést engedik ezekben a napokban fájdalmassá áradni - hogy azután fegyelemmel viselhessék tovább."

/Jókai Anna/

Ezt találtam legidevalóbb idézetnek, szerintem gyönyörű. Akinek ez csak formaság, annak fölösleges tartania ezt az ünnepet, viszont ne gyalázzuk le. Ez egy szép, rengeteg éve működő ünnepünk, nem egy behozott, Amerikát majmoló marhaság (lásd halloween, vagy valentin nap). Akinek fontos, azt tiszteljük meg azzal, hogy nem mondjuk egy ilyen súlyú "ünnepre", hogy marhaság.

"Akinek fontos, azt tiszteljük meg azzal, hogy nem mondjuk egy ilyen súlyú "ünnepre", hogy marhaság."

Ez úgy lenne fair, hogy akkor a Valentin-napot és a Halloween-t sem fikázzuk.

Tégy ahogy a szíved diktálja.

mondoshan vagy hogy írod a neved:

Ne ítélj, hogy ne ítéltessél.

Nem ismered a körülményeket.

Én 5 és fél éves voltam, amikor először temetésen voltam, édesapámat temették. Az egészből annyi maradt, hogy a tröttyöszenekar játszott egy zenét és tetszett.

iskolás koromban ismertem fel, hogy a Himnusz volt az.

Édesanyám 71 éves volt, amikor eltemettük. Akkor is úgy voltam jelen a temetésen, hogy az orvos barátom kicsit begyógyszerezett és otthon készenlétben állt, hogy jön ha kell...

Ítélj el, én azóta nem voltam a temetőben.

Egyszerűen nem tudok bemenni a kapuján. Úgy érzem, agyonnyom az egész. Fizikailag vagyok rosszul.

Ismerőseim, kevés számú barátom ezt tudomásul is vette, elfogadta így.

Nem olyan egyszerű kérdés ez.

A miért, az pedig mélyebb elemzést érdemelne...