Mi a legszomorúbb, amit valaha mondtak neked?

Xy meghalt...mindezt zokogva...fel kellett hívnom valakit, apáddal élesztettük újra...de...de hideg volt a karja...tudtam, hogy már nem tehetünk senkit, de..de apád...és csak csináltuk...kersztanyád meg csak ált és bámult...és...most itt vagyok kinn, várjuk, hogy elvihessék, a mentősök is fél órát élesztették, de már nem volt mit tenni...

(Édesanyám hívott fel, és a keresztapukám hunyt el, egy szórakozóhely wc-jében összekucorodva bőgtem, és hallgattam meg édesanyámat, aki sokkban volt)

Ami engem bántott, nem is igazán szomorú...

Apu

"Nem olyanok lettetek, mint akartam, egy kudarcok vagytok az öcséddel együtt"

Én

"Sajnálom,hogy így érzed, tudom,hogy egy más generáció vagyunk, más gondolkodással, de ez miért baj?

Nem hinném,hogy csak az én hibám hogy nem az vagyok akit te akartál. Tulajdonképpen mit akarnál? MiBen legyek más, mi nem tetszik?"(err persze nem tudott válaszolni)

Apám: utálkozva kijelentette, hogy "Te zsidóbérenc", miután elsírtam magam egy holokauszt videón..

Szintén apa: "Idióta...aki hülye, haljon meg!", egy veszekedésünk alkalmával.

Amikor nagymamám hazajött a kórházból, és sírva közölte, hogy nincs többé papa.

Szintén nagymamáméknál, amikor mondták, hogy a cicám, aki 13 évig volt velünk, napok óta nem jött haza, és valószínűleg elment meghalni :/

23/n

általános 7. osztályba járok. egy dagadt, érzékeny gyerek vagyok. ezekután gondolhatjátok miket vágnak a fejemhez: dagadt g*ci, bálna, és még sorolhatnám. de nem csak suliban. szüleim és más rokonaim is mondják nekem hogy dagadék vagyok.:S

de a legrosszab az volt hogy felhívott a nagybátyám, hogy meghalt a dédim. :'(

akit imádtam

Anyám: "A világra sz.rtalak. És ez a hála?"

Bátyám: "Nem tudod, b. meg kikapcsolni a tévét halkan?" Majd beleverte a fejemet a szekrénysorba. (Egy unost tv volt, és a tekerőgomb olyannyira elkopott, hogy 10 évesen nem tudtam kikapcsolni kb. éjfélkor. Ő aludt, én nem tudtam.)

Anyám a lányomra: "Az a zabigyerek" Ekkor pár hetes lehetett a lányom.

Jelenlegi párom: "Akkor legyen esküvő? Vagy zabi gyerek legyen?" Nem mentem hozzá feleségül, de gyerek már van.

Anyósom: "Minek szültél gyereket?" Ekkor 5 hetes volt a kisebbik lányom.

Anyám: nem vagy a fiam

ki kíváncsi rád

nem leszel jó még wc pucolónak sem

"Hova hízol már, te hájas disznó?" (drága jó édes anyámtól, aki még nagyobb darab is, mint én)

"Ha már a szépségeddel nem tudsz kitűnni a tömegből, az okosságoddal próbálj! (1 db 3as dolgozat után, jeles tanulóként, anyám megint)

"Hülye céda" (apámtól)

"Nem bírlak, bár gondolom, tudod" (öcsémtől részegen... bár nekem több okom lenne őt utálni, mégsem utálom ennyire)

"De fura, hogy most nem a nyelvtankönyvet bújod, höhöhö" (osztálybulin vmelyik bunkótól, csak azért, mert jól tanultam - ott ez ritkaság volt - és jártam nyelvtanversenyekre... pedig közöm nincs a szakbarbársághoz és a stréberkedéshez)

"Pont te mondod, hogy nem tartom be az ígéretem, amikor te sem vittél el XY helyre, pedig megígérted" (páromtól... azóta ez rendeződött... de ez nagyon rosszul esett, mert tudta jól, hogy milyen nehezen kapartam össze arra a programra a pénzt, aztán ő halogatta, és amikor úgy volt, hogy születésnapjára azt adom, kitalálta, hogy vmi mást vegyek helyette... ő meg tényleg rendre megbántott olyasmivel, amit megígért, hogy nem teszi többet)

- Mamát megműtötték, de annyi daganata volt, hogy ki kellett venni a gyomrát.

- Csöpit megmérgezték és 10 napot adott az orvos, ha addig nem hal meg, túléli. (Túlélte, még 11 évig velem volt 14 éves koráig, de amikor ezt mondta anyám, fuldokoltam a könnyeimtől.)

- Buksit nem ajándékozták soha el a rokonok. Szerették őt. De elütötte egy kamion, amikor kölcsönadták neked nyaralásra és hazautaztál, másnap halt meg. (6 évig hazudtak nekem a kutyámról, akit 1 évesen azért adtak tovább a rokonoknak, mert kiásott néhány gazt a kertben. Utána egy év múlva a nyaralásra kölcsönadták a kutyát, mert annyira odavoltunk egymásért. Egész nyáron sülve-főve együtt voltunk, néha elmentem máshova is nyaralni. Amikor utoljára búcsúztam el tőle, megérezte, hogy most végleg elmegyek, vége a nyárnak. A kocsi platójáról néztem vissza rá. Hosszú, nagyon hosszú egyenes út vitt el tőle és én csak néztem őt a könnyeimen át. Addig állt ott az út végén megdermedve, míg el nem nyelt minket a láthatár. Aztán másnap meghalt.)

- Te fekete boszorkány! (Ezt nem nekem mondták, hanem én mondtam anyának, mert az utolsó években mindig feketében járt és alkoholistává vált és egyszer még amikor el voltam keseredve, rá akart beszélni, hogy öljük meg magunkat együtt. Onnan kezdve rettegtem tőle. De ez a mondat mindig fájni fog. Nem tudom, ha élne még, bocsánatot kérnék-e tőle. Úgyhogy nem is szoktam ezen agyalni, csak most eszembe jutott.)

- Már nem szeretlek úgy, mint azelőtt, de ez csak egy hullámvölgy. (Párom.)

- Átlagos vagy. Pont mint én, ezért nekem tökéletesen megfelelő. (Párom a külsőmről.)

- Na, a Judit, az jó nő. De amikor írta a fórumon azt a hülyeséget, minden esélyét elvesztette. (Esélyét? Hiszen akkor már 3/4 éve együtt voltunk - párom erre csak azt tudta nyökögni, hogy nyugodjál meg édesem.)

- Szégyellsz engem? (Ez is az én mondatom a párom felé.)

- Gyere haza! - Miért? (Nem kaptam választ. Ez a csönd volt a legszörnyűbb. Ebből tudtam meg, hogy a néhány napja eltűnt öcsémet megtalálták holtan.)

- Nem kell kihívni az állatorvost. Mert én már kihívtam. A Csöpi rákos és azt javasolta, altassuk el.

Á, inkább nem is folytatom...