Mi a legszomorúbb, amit valaha mondtak neked?

"Apádat az sem érdekelné, ha meghalnál" - anyu (16)

Apunak gondok vannak az idegeivel, és az egész családot tönkreteszi vele. Provokál, veszekszik és verekszik.

"Nem engedem, hogy elmenj itthonról, mert akkor én megölöm magam, és akkor mi lesz a húgoddal?" (19)

Nem bírtam elviselni az otthoni helyzetet, és a barátomhoz akartam menni.

"Már megint én kaptam helyetted" - anyu (8)

Apu anyut pofozta fel helyettem. (Miután engem teljes erőből a földhöz vágott, és anyu megpróbálta megakadályozni, hogy ütni kezdjen)

"Tanulj meg végre önállósodni. Anyád terhes, van nálad fontosabb is! " - mama (3)

Ki akartam menni játszani, és megkértem anyut, kivenné e a nadrágom a szekrényből, mert nem értem el.

"Nem engedhetjük el a bálba, főleg nem ebben a miniruhában, mert minden fiúval a folyosón fog kúrni" - apu (16)

Nem akart elengedni az iskolabálra. A "miniruha" jóval térd alá ért.

"Kicsim, a mama meghalt" - anyu (14)

"Nem megyünk a keresztmamához a kórházba, reggel meghalt" - anyu (15)

"XY reggel telefonált.Lehet, nem lesz egészséges a baba" - papa anyunak a születendő unokatestvéremről

(de szerencsére egészséges lett, már 4 éves)

"Két dugás közt nincs annyi időd, hogy válaszolj az üzenetemre?" - az egykori legjobb barátom (19)

"Apád önmagán kívül senkit sem szeret" - anyu (16)

Ex: (ordítva) "Ne bőgj itt nekem!" - ex (19)

én: "Ne lény olyan, mint apu!"

Ekkor megütött.

Azért sírtam, mert úgy volt, nem fogadják el a nyelvvizsgám az egyetemen. (Jelentkezési feltétel volt, és a B2-es ECL-t nem akarták elfogadni)

"Magából sohasem lesz tolmács" - az egyetemi tanárom (19)

Félek, igaza volt.

"Ez is csak egy pitsaa" - apu (13) - mert valaki más felidegesítette

"A gyerek nekem nem köszönt külön" - egy rokon (3)

Csak annyit mondtam, csókolom, együttesen mind az 5 rokonnak, aki nálunk volt. Az egyikük sérelmezte, hogy egy kalap alá vettem a többi néggyel, és felháborodott.

Apu amikor meghallotta, hátulról tarkón vágott, és az üvegpohár, amiből ittam, felszakította a szám

"Ha az iskolában kérdezik, azt mondod, elestél" - anyu (11)

Apu idegbajos volt, és beleverte a fejem az asztalba.

"Úgyis a híd alatt végzed, soha nem lesz semmid" - apu (12)

Sajnos még mindig velük élek.

20l

Jah, és ami talán a legjobban fájt:

"Tudod, milyen apád. Ha elkezd verekedni, semmi sem állítja meg. Légyszíves, tűrj el mindent, és soha ne szólj semmit. A Addig ütne, amíg élet van benned, és én nem tehetnék semmit"

- anyu (18)

Most mindenkinek az jön le, hogy biztos nagyon kezelhetetlen gyerek voltam, pedig végképp nem. Nagyon is visszafogott és nyugodt voltam már kislánynak is, ezért mertek/mernek ennyi mindent megengedi maguknak a szüleim

"Nem fogod semmire se vinni, szemétláda r..banc" édesanyámtól

a második, mikor kiderült,hogy az egyik legjobb barátom drogozik. Sosem felejtem el azt a pillanatot

"Köszönjük jelentkezését, de egy másik pályázót választottunk a hirdetett pozícióba!" - nagyon tetszett volna a munka és esélyesnek is tartottam magam, mégsem engem választottak :( Kudarcként éltem meg. Azóta is ért több ilyen, már kezdem megszokni, hogy elhelyezkedni rohadt nehéz és sok elutasítást kell eltűrni...

Illetve réges régen azt mondta nekem egy ismerősöm, aki rég látott, hogy jól összeszedtem magag, pedig egyáltalán nem voltam kövér, mégcsak erős sem. 14 éves voltam, kezdtem nőiesedni. Jól szíven ütött, azóta mindig hagyok a tányéron pár falatot, ami még lecsúszna, de nem hagyom és nem tudok megenni egy sütit se lelkiismeretfurdalás nélkül, mert rettegek, hogy elhízok. :( "ha ő "összeszedettnek" lát, akkor más is." jelzem, nagyon is vékony vagyok!

"ha öngyilkos akarsz lenni, ne a karodat, hanem a nyaki ütő eredet vágd el!!" (apám) 17

vert, és néha bejött a fürdőbe, hogy mutassam meg magam, ott.....