Mi az arany közép út első unokánál?

19-es, de itt miért kellene mindent mindenkivel megbeszélni?

A kérdező annyit kért, a jelek szerint kulturáltan a feleségétől, hogy ne tegyen látványosan különbséget a nagymamák között, ne legyen az, hogy az egyiknek lehet valamit az unokával, a másiknak nem, mert ez tényleg elég feszültséggeneráló dolog.

Erre a felesége megsértődik, hisztizik, hibáztat, ahelyett hogy annyit mondana, oké Józsi, és akkor megpróbálná egyenlően kezelni a mamákat, mikor ott vannak, és max. akkor előnyben részesíteni az anyját, mikor a másik mama nincs ott és nem látja.

Most a mamák mit beszéljenek meg ezen egymás között, meg ilyenek? Itt az a fő probléma, hogy a kérdező felesége már eldöntötte, hogy az ő anya a Number1 nagymama és kész, elvárja, hogy mindenki hozzá alkalmazkodjon. Pedig ez a baba, tetszik vagy sem, apukának is a gyereke, és az apai nagyinak is unokája, ezen is felesleges megsértődni ilyen alapon.

Kedves Apuka.

Az első és a legfontosabb!

Tessék mindenkinek békén hagyni a friss anyukát!

Nincs idegesítőbb dolog annál, mikor mindenki jobban akarja tudni. Nincs rosszabb a folyamatos kéretlen tanácsokból.

Tessék mindkét nagyszülőnek, és neked is megérteni, hogy ami régen volt, az ma a legtöbb esetben elavult. A ti szüleitek már felnevelték a gyerekeket, ti még nem. Hagyd meg a kedves feleségednek, hogy saját maga alakítsa ki a gyermek körül a dolgokat. Hidd el, ha segítségre lesz szüksége fog szólni.

Nektek kellene családdá válni, és nem a nagyszülőknek a nyakatokban lihegni.

Legyen akármilyen kedves egy anyós, az ember a saját szülőjét fogja előnyben részesíteni.

Amellett úgy gondolom, ha a feleséged félti édesanyádtól a gyereket, nem szívesen adja oda, annak oka van..

Már attól felment a vérnyomásom hogy elolvastam a kérdést 😅 szerencsétlen nő, két hete szült, örül hogy lyuk van a s*ggén, próbál életben tartani egy újszülöttet erre mindenki minden oldalról támadja. Hát nem semmi, csodálkoznék ha ebből nem alakulna ki egy jó kis depresszió.

Kérdező, én azt javaslom neked hogy növessz tököt, mássz ki anyád szoknyája alól és végre állj a feleséged mellé, aki nemrég adott életet a gyerekednek. Illene baszogatás helyett tisztelni.

Konolyan nem tudom felfogni hogy anyádnak és neked is annyi eszetek van hogy a két hetes gyereken veszekedtek. Főleg hogy anyád soha nem lesz olyan fontos a feleségednek mint a saját anyja, soha nem fog ugyanúgy tekinteni rá, és nem is várhatod el.

Nem csodálom amúgy hogy a saját anyjához menekül kb, és tőle fogad el segítséget, egyértelműen számodra a te anyád érdekei számítanak és nem a feleségedé, egyedül hagyod őt a szarban. Remélem ezen elgondolkozol.

Gondolom, eddig se szerette a feleséged az anyóst (anyukádat).

Mondjuk nekem fura, hogy 2 hetes még csak a pici és már ennyit ott voltak (vannak) a nagyik, hogy már ilyen következtetéseket le lehetett vonni.

Amúgy az én férjem és anyósom jut erről eszembe :D anyósom valamiért úgy gondolta hogy az a gyerek ugyanannyira az övé mint az enyém, a férjem meg engem basztatott hogy kezeljük egyformán a nagymamákat ne kedvezzek anyámnak. Ja csak anyósom többször a fülem hallatára anyaként hivatkozott magára és apaként a férjére a gyerek előtt ("gyere ide anyához" "nézd ott van apa"), felülírja a döntéseimet, ha nem tetszik neki a nevelésem szándékosan elkezdi nevelni úgy ahogy neki tetszik, pl a 10 hónapos gyereknek falatokat adtam a kezébe, ő látványosan és jó hangosan próbálta tanítani a kanállal evést mert idézem "mit fognak majd szólni az oviban ha nem tudsz kanállal enni??".

Na hát ezek után tudod ki fog ugyanúgy tekinteni rá mint a saját anyámra aki tisztel engem mint szülőt, és a döntéseimet. Minden idegszálam kivan ha anyósom a gyerek közelébe kerül. Ha a férjem így állna hozzám azóta is ahogy te a feleségedhez már nem lenne a férjem.

Miért van ott ennyi ember egy kéthetes gyerekkel? Teljesen természetes szerintem, hogy ilyenkor a saját anyjától kér segítséget, ezen nem kellene megsértődni. Majd ha nagyobb lesz, a másik nagymama is többet unokázhat.

Mi az apai nagyszülőkkel laktunk négyéves koromig, mégsem szerettem jobban őket, hanem egyformán. Ez nem ezen múlik.

Gondolj bele, a feleséged friss anyuka, nulla tapasztalattal. Szeretne mindent jól csinálni, erre egyebet sem kap, csak kioktatást mindenfelől. Biztos jó szándékból adnak tanácsot a mamák, de a feleséged úgy érzékeli, mintha azt sugallnák felé, hogy szar anya.

Szóval ő csak azt szeretné ha önállóan is helyt tudna állni anyaként és mindenki büszke lenne rá.

Nyílván a saját anyukájától hamarabb elfogadja a kioktatást, de az anyósától inkább támadásnak veszi.

Ez el fog múlni!

Anyukád próbálja máshogy megközelíteni a dolgot. Legyen pár kedves szava a menyéhez és kérdezzen, mielőtt önállóan kezdene intézkedni.

Nekünk egy fiunk lett, sajnos több gyerek nem is lesz. Anyukameknak az ötödik unoka lett, férjem szüleinek az első.

Nyilván anyukámmal én is sokkal meghittebb kapcsolatban vagyok, mint anyosommal valaha leszek.

Mégis teljesen egyértelmű volt, hogy ha a szüleim bejöhetnek a kórházba vagy babát nézni, akkor ők is. Örültem velük, hogy örülnek az unokának. Bevallom, tudom, sokfélék vagyunk, de nem esett volna jól ha távol akarom tartani őket.

Az én szüleim többet látják, de a férjem mehet hozzájuk ha akar a gyerekkel (pont ő akar kevesebbet, mert problémás a kapcsolatuk). Anyossal sok mindent másképpen látunk, ezt egyszer meg is mondtam neki. De a kölcsönös tiszteletre nagyon törekszünk.

Viszont nekem fontos szempont, hogy ő szülte a férjemet, ugyanúgy az anyja, mint én az én fiamnak, és igen, ahogy valaki írta: vajon engem hogy érint majd sok év múlva, ha a menyem ki akar zárni? Azt hiszem, ez a fontos szempont.

Meg hogy beszéljétek ezt meg valahogy, de lehet napolni is, mert két hét az még nagyon rövid idő.🙂