Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Rokoni kapcsolat » Miért tekintik sokan szívtelen...

Miért tekintik sokan szívtelenségnek, ha valaki otthonba adja az önellátásra képtelen rokonát?

Figyelt kérdés

Párszor hallottam már azt a véleményt, hogy aki otthonba adja a magát ellátni képtelen rokonait, az önző és lelketlen, mert úgymond köteles lenne ő ápolni az illetőt.


Viszont sokan nem tudják megoldani, hogy otthon ápolják az adott rokont, mert például a munkarendjük nem teszi lehetővé, hogy mindig legyen valaki az illetővel, és aki mondjuk nem tud járni, vagy vak, vagy szellemileg sérült, az többnyire az alapvető dolgokat sem tudja megcsinálni, így állandó felügyeletet igényel.

Ezen kívül ha olyan kis lakásban lakik, nem biztos, hogy oda tudja költöztetni magához, hogy ápolhassa, az ingázás meg esetleg nem megoldható, mert túl messze laknak egymástól.


Az is egy szempont, hogy a speciális kezelést igénylő betegnek a rokonság esetleg nem tudná biztosítani a szükséges feltételeket, ezért adják be valahova, ahol nagyobb eséllyel kap szakszerű ellátást.

Illetve maga a gondozásra szoruló egyén is dönthet úgy, hogy inkább otthonba megy, mert nem akarja terhelni a családját.



2023. jún. 12. 09:41
1 2 3 4
 21/39 anonim ***** válasza:
92%

Én az úgynevezett "szendvics generációhoz" tartozom, azaz már 80 év felettiek a szüleim, bármikor bekövetkezhet ez a kérdés, hogyan tovább, ha magatehetetlenekké válnak, viszont már én is elmúltam 60 éves, így el-elgondolkozom azon, én mit szeretnék ebben a helyzetben, szeretném-e ezzel terhelni a gyerekeimet?

Szerintem igen komoly szemléletbeni változás van ezen a téren, mert míg az én szüleimnek természetes, hogy a gyerek azért van, hogy gondoskodjon az idős szülőkről, gyakorlatilag nem foglalkoznak fele, fel sem mérik, ez mekkora anyagi, lelki teher a gyerekeikre nézve és akár a gyerekük egzisztenciája, jövője, megélhetése is összeomolhat, ha évekig fel kell vállalni a szülőgondozást, én már ezt egészen másként gondolom. Semennyire se szeretném a gyerekeimet ezzel terhelni, ezért úgy próbálom intézni a pénzügyeimet, hogy ne szoruljak a támogatásukra. Megpróbálok olyan anyagi hátteret teremteni magamnak, amiből idős koromban is meg tudok élni, akár házi gondozást is ki tudjak fizetni, viszont látok magam körül olyanokat is, akik erőn felül támogatják a felnőtt gyerekeiket, viszont tudom, semmi tartalékuk nincs, fogalmuk sincs, mi lesz velük idős korukban? Nagy dilemma ez, vajon ki csinálja jól? Egyáltalán nem biztos, hogy az a fiatal, akit egész életében támogatott a szülő, gondoskodó gyerekké válik, mint ahogy az sem biztos, hogy én csinálom jól.

2023. jún. 12. 13:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/39 anonim ***** válasza:
94%

Talán azért, mivel sok demens néni/ bácsi a felszínes szemlélőnek egy aranyos öreg néni/ bácsi, mert formális helyzetben pár szót lehet vele váltani, és mosolyog. El se tudják képzelni, hogy a mindennapjait mennyire nem tudja szegény menedzselni magának, és ez mekkora sztressz a családnak.

Másfelől tényleg van amolyan "hálátlan" gyerek is, aki a legkisebb problémára is csak az otthont erőlteti, aztán ott meg rá se néz.

Otthon ápolni azért leginkább azt lehet, aki csak öreg, fáradó testű, de ép tudatú, és képes együttműködni.

2023. jún. 12. 13:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/39 anonim ***** válasza:
96%

Az emberek erre úgy tekintenek, mint amikor valaki "védekezés helyett, puszta szórakozásból"(így szokták itt az oldalon írni az ab.-os kérdések alatt írni) elveteti a gyerekét. Szívtelenség, undorító, hogy lehet valaki erre képes, ő a nagyokos, akinek lehet lehetősége sincs ilyen helyzetbe kerülni, soha nem tenne ilyet.

Nálunk a faluban mamám halála után derült ki a családon kívüliek számára, hogy az utolsó hónapjait otthonban töltötte. Hogy bmeg ezért mi okoskodást kapott anyám, meg nagynéném a kva okos félidegen falusiaktól. Holott amíg vártak arra ,hogy mamám bekerüljön az otthonban, felválltva voltak táppénzen, mert 0-24 felügyelni kellett, és két emberes meló volt, tehát egyszerre ment mindig vagy anyu és apu, vagy a nagynéném és a férje. Mama már nem nagyon tudott mozogni, ha meg mégis fel tudott kelni, akkor veszélyes volt magára nézve. Ezt nem lehet tartani. Beláthatatlan ideig nem mehet az, hogy minden második hónapban táppénzen van az ember, pláne ha minimálbér közeli a fizu. És persze, gazdálkodd ki a gondozót, de az 0-24-re nem fér bele a költségvetésbe, vagy pedig csak annyi lesz, hogy napi kétszer ránéz, amikor a család melóban van, és lehet reménykedni, hogy az üres időben nem gyújtja magára a házát.

2023. jún. 12. 14:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/39 anonim ***** válasza:
70%
Kérdező a fő kérdésedre válaszolva, hogy miért tekintik sokan szívtelenségnek: mert a legtöbb idős egyáltalán nem akar oda bekerülni. Inkább a halált választanák sokan, a kiszolgáltatottság, megalázottság és ilyesmi érzések miatt. Mindenki próbáljon abból kiindulni, hogy ő maga hogy élné ezt meg idős helyzetében, ha mondjuk épeszű, de fizikálisan nem tudja teljesen ellátni magát. Vagy nem is kell ehhez idősnek lenni, ismerek olyat, aki fiatalon került ilyen helyzetbe. Senki nem szívesen él ilyen otthonokban teljesen kiszolgáltatva vadigeneknek, akik nem szívből gondoskodnak róluk...
2023. jún. 12. 14:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/39 anonim ***** válasza:
96%
Mert még sosem ápoltak senkit, és fogalmuk sincs, mivel jár egy rosszabb nap mondjuk egy demensnél.
2023. jún. 12. 14:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/39 anonim ***** válasza:
95%
14.24, én meg pont azt tekinteném tragikusnak, ha a saját gyerekeimet terhelném azzal, hogy napi szinten gondozzanak, ha úgy adódik, fürdessenek, öltöztessenek, pelenkázzanak. Egy szakápolótól ezeket sokkal inkább el tudom fogadni, mint a gyerekeimtől, de nyilván elfekvőbe én se szeretnék kerülni, csak hát ezt előre nem tudhatjuk, mi lesz velünk, leszünk-e pl évekig magatehetetlenek, kiszolgáltatottak.
2023. jún. 12. 14:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/39 anonim ***** válasza:
96%
Azért, mert vagy fogalma sincs arról mekkora teher a gondozás. Vagy pontosan tudja, mert ő is ebben a cipőben jàr és utálja is az életét, így azt az elvet vallja, hogy "dögöljön meg a szomszéd lova is". Ha én szenvedek a gondozással, akkor szenvedjen más is...
2023. jún. 12. 15:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/39 anonim ***** válasza:
94%
Úgy könnyű ítélkezni ha nem nekik kell nap mint nap gondozniuk.
2023. jún. 12. 20:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/39 anonim ***** válasza:
16%
Csak azt tudom elfogadni, ha valaki saját maga akar bemenni valamilyen otthonba, feltéve, ha nem döntésképtelen. De ha döntésképtelen is, ha megtehetem, nem lököm el magamtól, pláne, ha a szülőm. Azért szívtelenség, mert aki felnevelt, az elvárhatná, hogy őt is gondozzák, amikor rászorul. Valahogy biztos meg lehet oldani. Vannak kedves szomszédok, akik ránéznek, odaadják neki az ebédet, a reggelit, vacsorát meg el lehet intézni együtt. Ha valaki ilyen helyre kerül, az egyenlő a temető előszobájával.
2023. jún. 13. 20:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/39 anonim ***** válasza:
93%

29 nekem rokonom gondozott szülőt meg idős rokont is nagyon sok évig

Egyrészt én inkább beadnám a 80 éves szülőmet egy otthonba hogy ne kelljen azt néznem hogy mennyire le van épülve, mert nem bírnám… másrészt nem a gyerek, rokon dolga hogy gondozzon egy idős beteget… ez egy külön szakma

2023. jún. 13. 20:45
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!