Hagyjak ki egy jó lehetőséget emiatt?

Próbálok lényegre törő lenni. Adott nagybátyám, aki mindig is egy makacs, akaratos, erőszakos ember volt. Van jó oldala is, de az imént felsorolt tulajdonságai miatt én sosem tudtam vele nyitott lenni. Folyton szorongok a társaságában. Nekem van egy célom, szeretnék egy művészeti ágban kiteljesedni, végeztem is az adott ágban sulikat, de kellene egy mester, aki ránéz a munkáimra, segít pár dologban, és tanácsokat ad. Na most, nagybátyám felkereste egy ismerősét, akinél lenne lehetőségem tanulni, de a fővárosban vannak órái, én 250 km-re lakok. Ezzel semmi gond nem lenne, de nagybátyám bejelentette, hogy ő felvinne engem és ő is járna az óráira (jelzem neki semmi tehetsége ehhez) -.- ez így nekem nagy érvágás, mert én szorongok ettől (sajnos jó okom van korábbi dolgok miatt), plusz extrém cikinek tartanám mások előtt is (kiscsoportos foglalkozás), hogy huszonévesen ott van velem ő, aki belep*fázik a dolgokba, és ott bohóckodik, mikor köze nincs ehhez a műv. ághoz...Az a gondom, hogy ezt így kész tényként közölte, hogy ő is jönne velem...esélyt sem adott, hogy megkérdezze, hogy jó-e így ez nekem. Pedig tudja nagyon jól, hogy hogy érzem magam a társaságában...én így ezt inkább nem akarom, de tudom, hogy szakmailag biztos segítene...ezen tépődök pár napja, hogy mit tegyek..szalasszak el egy ilyen lehetőséget, vagy menjek el vele (aminek a gondolatától borsódzik a hátam). Mivel kész tényként közölte, megmondani nem merem neki, hogy baszki ne gyere már..(sosem voltam vele ugye felszabadult, ezért ezt nem tudom így megmondani..)

Ti mit tennétek a helyemben?