Elmennétek a gyereketek esküvőjére, ha nem kedvelnétek a párját?

#19 vagyok, ismerős a sztori. Nálunk is az volt a lemez, hogy jól megsértődött valamin, aztán a következő évben jól megsértődött ugyanennek az ellenkezőjén. Vagy ha meg is feleltél neki a rigolyáiban, akkor jöttek helyette újak, ugyanis az alaphelyzet nem változott: képtelen volt feldolgozni, hogy kirepültem, és ez ilyen formában nyilvánult meg. És neki is kedvelt eszköze volt, hogy tüntetőleg nem szólt hozzám (vagy legfeljebb csak valami alig hallható síri suttogás formájában) hogy éreztesse, ő most mennyire megbántódott, meg gondolkozzak el, meg kérdezgessem, pátyolgassam, hogy mi a baj.

A párommal kapcsolatban meg végképp minden információt képes volt úgy kifacsarni, hogy egy alakoskodó önző disznóként jöjjön ki, aki csak kihasználni akar a pereputtyával együtt.

Ezzel annyit sikerült elérnie, hogy nem osztok meg vele kábé már semmit. (nem mintha túl sokat reagálna - miután az elején leoltottam, hogy nem vagyok rá kíváncsi hogy miket kombinál össze, azóta ha szóba kerül bármi, amihez a páromnak is bármiféle köze lehet, általában hallgatásba vágja magát).

Fingom sincs, hogy lesz ebből normális kapcsolat. Még ha nem is lenne olyan elzárkózó (mert az esküvő óta drasztikusan stílust váltott: míg régebben mindig sértve érezte magát, ha nem kerestem olyan gyakorisággal ahogy ő elvárta volna, most általában kidumálja, ha felvetem hogy találkozzunk), részemről egyszerűen már kisebb gyomorgörcs vele minden érintkezés.

Ha eljon, eljön. Viszont en ahogy tudnam tavoltartanam. Egy ismerosom eskuboen, apos mondott egy szep beszedet. Erre a draga anyos, a pasi anyja. Megjegyezte hát örülhetsz is h talaltal magadnak ilyen pasit. Volt siras a mennyasszony felöl. A következő hiszti pedig abbol volt, h a mennyaszony testvére aki cukrász, sütotte a tortat, 5 emeletes volt, emeletenként kulonbozo íz. De az anyos sajat tortat csinaltatott es hisztizett h az övéből senki sem evett. 8 ev utan hazasodtak. Azt hiszem az asszony irigy volt.

Igy csak arra akarok utalni, rossz erzes ha edesanya nem lenne ott, de meg rosszabb lenne ha negativat sugarozna egész nap. Evek mulva is emlekezni fogsz majd rá.

Én mindenképp elmennék a gyerekemére.

A te helyedben viszont választás elé állítanám édesanyámat. Vagy eljön az esküvőre, elfogadja a választottad és onnantól magában tartja az ellenérzéseit, vagy nem kell elmenni az esküvőre és nem kell elfogadni de akkor el lehet felejteni téged is, ha nem tisztel téged annyira, hogy ne szóljon bele a magánéletedbe.

Tudom, utóbbi lehetőség neked is fájdalmas lenne, de felnőtt nő vagy és édesanyádnak semmi köze ahhoz, hogy te kivel képzeled el az életed.