Meg kellene mondanom a szüleimnek, ha diákmunkát vállalok egyetem mellett?

Nem félek. Az a baj, hogy folyton nehezményezik, hogy túl sokat költök, miközben mindenből a legolcsóbbat veszem, nem járok szórakozni kb soha, káros szenvedélyem, velük ellentétben nincs. Ha meg megkérdezik kb 4 hetente, hogy mennyim maradt, akkor megy a szájhúzás, hogy mégis mire ment el ennyi. (100 ezret küldenek kb 4 hetente, abból 35 megy el fixen arra, hogy bérlet+kollégiumi díj, szorgalmi időszakban 35 ezer az ösztöndíjam, vizsgaidőszakban nincs.) Soha nem nullára jövök ki, meg nem kell hamarabb kérném, hogy gáz van, de mindig megy a szájhúzás, hogy "csak ennyi maradt".

Szeretném végre megengedni magamnak, hogy időnként vegyek magamnak egy könyvet, hogy ne kelljen kamu indokokra hivatkozva lemondani mindig, ha valaki elhív valahová.

Viszont ha megmondom hogy van fizetésem, akkor gyanús, hogy majd azzal is úgy el kell számolni, mint az ösztöndíjjal, és megint annyival kevesebbel támogatnak. Én meg ott leszek ugyanannyi pénzzel, ugyanannyi cseszegetéssel meg több belefeccölt energiával.

#7 Nem tudom, nem avatnak be.

(Mondjuk én a helyükben inkább leszoknék a napi egy-két doboz cigiről, ha akkora gond lenne, mind a ketten annyit szívnak. Szerintem többet visz el, meg árt is.)