Lányom számolatlanul költi a pénzt, hogy tudnánk hatni rá ezzel kapcsolatban?
Régen is volt, hogy vett 1-1 drágább valamit, de már ez odáig fajult, hogy mindenből a legdrágább kell neki, legyen az akár élelmiszer, akár tárgyi dolog.
Vagy ő nem megy el tb alapon orvoshoz, mert nem fog várni 3 hónapot azért, hogy aztán egy nevenincs valaki félrekezelje.
Karácsonykor is mondtam, hogy jó idő van, sétáljunk át anyósomékhoz inkább (2 km). Hát ő biztos nem, az ő cipője nem arra való, hogy kilométereket sétáljon, akkor inkább hív taxit, de biztos nem fog sétálgatni. Férjem kiakadt, hogy ez nem New York, hogy napközben taxizzon, erre összevesztek, hogy akkor az apja vehet neki új cipőt, mert az a cipő arra való, hogy kocsiból ki-be szálljon, nem kilométeres sétákra.
Neki kell a takarítónő, mert munka után ő pihenni akar, nem nagytakarítani (egyedül él, el nem tudom képzelni, hogy egy 2 szobás lakáson mit tud koszolni úgy, hogy hetente kell a nagytakarítás). Nem tud otthon tornázni, vagy elmenni futni, személyi edzővel edz, mert neki "az a mozgásforma vált be, nem az otthoni bohóckodás", és őt motiválja, ha van vele ott valaki.
Én 20 éve magamnak festem, vágom itthon a hajam, fodrásznál szerintem még a lányom születése előtt voltam utoljára. Ő hetente megy, mert hogy utálja magának mosni a haját, biztos nem fog dobozos festéket kenni rá és neki ez "kikapcsolódás". És még tudnám sorolni... Utazások ugyanez. Menjen el évente 2-3-szor, rendben van. Na de nincs hónap, hogy ő ne menne valahová. Mert hogy most fiatal, most ér rá, mikor menne, 45 évesen, 3 gyerekkel, mikor semmire nincs már energiája?
Ha neki valami nem tetszik, nem kényelmes, azt nem csinálja. Nem érti, hogy a pénznek lenne jobb helye is, azzal jön csak, hogy vannak megtakarításai, a fizetése felét azonnal félrerakja és úgy nem lehet élni, hogy sehová nem jár, semmire nem költ, csak ami létfontosságú, mert az vegetálás, nem élet. De fel nem fogom, hogy miért kell havonta több tízezret elszórni például személyi edzőre, mikor ingyen is ugyanúgy tud mozogni. Vagy minek veszi meg a cipőt, ha aztán abban nem hajlandó sétálni.
És csak ezt fújja, hogy ő élményeket akar, boldog emlékeket, nem pedig vegetálni és izgulni, vajon eleget tett-e félre?
válasza: válasza:#32
Azért még egy informatikus sem ennyire könnyelmű.
De fiatal nőként, gyanítom 30 év alatti, mi olyan szakma van, amiből az élet minden területén szórhatod a pénzt?
Én sem vagyok a fillérb@szás híve, de ez a, lány mindenben pazarló.
Az a baj az ilyen emberekkel, hogy a mának élnek csak, azt hiszik mindig fiatalok lesznek, sosem kerülhetnek nehéz helyzetbe.
Maradjunk az informatikusnál, programozóknál, itt a mesterséges intelligencia a nyakukon, és sok más kreatív szakmát fog bedarálni.
Talán a fizikai munkát nem fogja leváltani teljesen, de abból nem telik majd ekkora könnyelműségre.
Addig kellene azért spórolni, amíg megy a szekér, mert nem tudod mit hoz a holnap.
Nem kell magának festeni a haját, de amit csinál az túlzás.
A szülei nyilván féltik attól, hogy egyszer becsődöl.
Nem kell nyilván kotrollálni, de a figyelmét felhívhatják.
Nekem van ismerősöm, 10 évig vállalkozó volt, még volt pénz, volt minden, 3 autó, 10 téli kabát, 100 pár cipő, stb, és mindenből drága.
Aztán befuccsolt a vállalkozás, most egy tanyán lakik egy viskóban, mert vitte a házát a bank.
(31-es voltam).
válasza:Nem derogál semmi, nyilván, ha nem telne rá, megmosnám magamnak a hajamat, nem azt várnám, hogy 8 hét után elkezdjen öntisztulni.
12 centis, platform nélküli tűsarkúban pedig biztos te is jókat sétálgatnál fel-alá. Igen, vannak ilyen cipők, amik arra valók, hogy beülj a kocsiba, kiszállj a célnál, ott tegyél benne pár lépést, utána visszaülj a kocsiba és hazamenj.
válasza: válasza: válasza:#65-66: Nincs olyan releváns véleményem a feltett kérdésről -sem az anya, sem a lánya szemszögéből.:) -amit meg is akarnék írni.
De az tuti, hogy ha hozzá akarnék szólni, akkor végigolvasnám az eddigieket, vagy legalább a kérdező kiegészítéseit.
De úgy tűnik, erre nektek nincs a legminimálisabb igényetek sem, ami elszomorító és jelzi az itteni IQ szintet.:)
válasza:#68: Igen.:)
Ha már diskurzusba keveredtünk, mégis írok neked- és én végig is olvastam az eddigieket.:)
Értem a kérdésedet, és röviden azt mondanám, ne foglalkozz az egésszel, élj úgy, ahogyan neked OK. Arra költs, annyit költs, amennyit nem sajnálsz az adott dologra, de valóban figyelj arra, hogy a tartalékaid mértéke/növekedésének tempója feleljen meg a távolabbi céljaidnak!
Nálunk az apám hasonló mentalitású mint az anyád, bár ő már majdnem 90, szóval tök másként értékel dolgokat. De szívszélhűdést tud kapni attól, hogy 2-3 havonta kifizetünk egy-egy 8-10 napos nyaralást, utazást; viszont az tetszik neki, hogy 2-3 havonta szépeket látunk. Szóval ő még nem tudta megszokni, hogy az én költéseimet ne a saját nyugdíjához mérje.
Viszont nem szól bele a dolgokba, de ha szólna, akkor se változnának a dolgok.:) Ezt javaslom neked is! Szép napokat!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!