Szülők! Ti nyugodt szívvel "elengednétek" a 20 éves lányotokat külföldre a nyáron?

Igen, Camp Leaders (tehát táboroztatás) és elviekben utána még lesz lehetőségük utazni is néhány napig, amit szintén szeretne kihasználni. Szóval nem lesz konkrétan egyedül és azért majd biztosan lesz valaki, akivel megtalálják a közös hangot. Csak úgy értettem, hogy nem utazik ki vele egy már ismert barát vagy ismerős sem.

Megbízható, értelmes lány. Nálunk nem is nagyon voltak ilyen szabályok, hogy pl. x órára érjen haza, jelentkezzen x óránként, tanulás ettől-eddig stb., mert nem nagyon volt rá szükség. Ő valahogyan magától is érezte, hogy mi a helyes (pl. sosem keveredett rossz társaságba, szorgalmasan tanult, mindig elmondott mindent magától, nem csinált semmi hülyeséget stb.) és inkább csak terelgetnünk kellett. Néhány hónapja költözött el az egyetem miatt és eddig minden oké, mindent sikerült elintéznie és boldogul. Vannak kisebb-nagyobb problémák vagy gondok, de azért valahogyan meg tudta oldani őket, legfeljebb kért segítséget. Nyilván ő sem tökéletes és vannak kisebb-nagyobb hibái, de igazából nem is ettől tartok, mert megbízom benne. Vele kapcsolatban inkább csak az aggaszt, hogy még nagyon fiatal, érzékeny, tapasztalatlan és ebből adódóan kicsit naív is. Valamint tényleg ez azért egy új szituáció, új környezet stb. és nem hülye, nem életképtelen vagy ilyesmi, de azért mégis aggódom egy kicsit. Anya vagyok, ez van. Ettől még nem tartom magamat beszűkültnek vagy xenofóbnak... Szerintem azért van különbség aközött, hogy csak 50-100 kilométer választ el minket vagy már ezres nagyságrendű számokról beszélünk.

Nem akarom se lebszélni se semmi ilyesmi, mert tudom, hogy neki ez egy hatalmas élmény. Szimplán csak szerettem volna némi megerősítést, hogy nyugodt szívvel tudjam támogatni ebben. Emiatt örültem volna annak, ha esetleg néhányan leírták volna a saját tapasztalatukat.