Hogyan barátkozzunk?

Hobbi... Elvileg jó ötlet, de ehhez egy aktív, tartalmas közösség tagjának kellene lenni, és lássuk be, ez kb ugyanaz a probléma, mitn az alapfelvetésem. Persze amúgy hobbim sem nagyon van, legalábbis "társas" tuti nincs.

Edzés... mindig is szerettem volna, de sosem votl kivel, magamtól meg nem merem elkezdeni, cikinek érzem (magamat, ezért nicns merszem belevágni), és hát igen, valóban lehetne közös pont, de megint ez a majd harminc évesen odamenni valakihez, akiről tudod, hogy jár edzeni, hogy figyelj már, tanítanál, vagy mehetnék veled, kissé gáznak érzem... Főleg, hogy egyszer már "lepattintott", egy éve, amikor megkérdeztem, nem-e lenen kedve futni közösen, bár akkor marha keményen tanult, és nem volt ideje megrendezett programokra, csak ha úgy volt 10 perce leugrott futni oszt kész, szóval ez változhatott, de ezután megint nincs merszem hozzá :D

(Aki eddig nem tudta, mostanra kivilágosodott neki: nagy a baj...)

Önkénteskedés... na szerintem senki nem kíváncsi a véleményemre. Nincs bajom vele, és tisztelem és becsülöm aki csinálja, és segít, de nem nekem való.

Beszélgetni kezdés... valószínűleg ez a legjobb tanács, amit kaphatok, legalábbis az egyik legjobb, mert gondolom így kéne működnie, de nem megy. Nem tudok beszélgetni kezdeni, ha mondhatom úgy... nem értek hozzá...

A füvesre nem reagálnék, örülök ,ha neked sikerült.

Utolsó: Miért érzed így? Neked azért még van fiatalságod...már bocsánat, tudom én sme vagyok vén, de érted... még a lélektani korhatáron belül vagy.

#7:

Nagyon nehéz választ fogalmaznom, mert nehéz a fejemben lévő gondolatokat értelmes mondatokká eszkábálnom, meg egybesűrítenem.

Alapvetően igen, megint csak leírtad az én véleményemet, szinte teljes egészében.

Annyi a difi ,hogy szerintem Te még simán beleférsz abba a korosztályba, aki kérdés, bélyegzés, és bármi nélkül megtehet bármit, bár kétségkívül vannak nehezítő tényezők.

Az online ismerkedést én is próbáltam, de tapasztalaton kívül mással nem gazdagodtam.

Bárki akit megismertem vagy azt akarta hogy meghallgassa valaki, vagy csak akkor ért rá, amikor neki jó (hülyén hangzik, de ez a te dobj el mindent ha szükség van rád, de neki meg élete van ha neked kellene valaki szitu).

A lényeg, hogy értelmes, tartós, tartalmas emberi kapcsolat nem alakult ki, és bocs, ha egoistának tűnik a kijelentés, de nem miattam.

Tulajdonképpen senkit nem érdeklek, nem érdekel senkit élek vagy halok-e, jó vagy rossz passzban vagyok-e, mindenki csak önmagáért akar élni, és él is, valamiért az én emberi kapcsolat képem, a számít a másik, kötődünk a másikhoz, nem úgy tűnik ,hogy a fejemen kívül létezne...

Klisés hobbi téma... na igen... nekem sincs túl sok esélyem, az okosotthon , automatizált ház és házkörüli dolgok, meg amúgy minden ami elektromos jöhet témával, max hülyének néznek ,hogy minek ez, meg hülyeség, meg stb...

Ezért vagyok amúgy eléggé sorozatfüggő...az nem pofázik vissza (és ne értse félre senki, nem a véleményekkel van bajom, az természetes dolog, fogadom, viszonzom, értelmezem, dolgozok magamon ha kell, hanem azzal, hogy meg sem próbál senki ezzel elfogadni, hanem inkább megváltoztatnának, mert hülyeség, mert nem az érdekel, mint másokat, mert nem diszkózok, iszok, félrekefélek, hanem mást csinálok...), nem kell vele megértetnem magam, csak ülni, nézni, és megpróbálni másra nem gondolni.

Kissé elvesztem a gondolataimban, bocsi :D

#8-as:

Nincs igazad. Belátom ,hogy tűnhet így a dolog, de nem látod a teljes képet, nem tudsz mindent, és a valóság, a teljes egész ennél árnyaltabb dolog...sokkal árnyaltabb.

Van igazad egyébiránt, de a pszichológusok vagy leszarják az embert, vagy a pénzt látják benned, vagy nem találtam meg a megfelelőt.

Egyedül, konditerem, saját ,szociális és egyéb stigmák miatt nem megy...hülyeség, de ezt még nem sikerült magamban feloldanom, nem tudom leírni másképpen, de cikinek érzem ha sportolok, mozgok, vagy ilyesmit csinálok, nem tudom miért..