Miért mondják sokan, hogy mamahotelessel nem akarnak párkapcsolatot?

Szerintem egyik véglet sem "jó" (40 éves korodik otthon élsz hogy aztán vegyél valami kis lakást/a férfi keressen nettó 700 ezret)

A párkapcsolat arról szól, hogy TÁRSAK VAGYTOK!!! Miért ne lehetne együtt felépíteni valamit? Ez már nem a múlt évszázad. Igen régen az volt, hogy a férfi ment a földre a nő meg az otthoni dolgokért volt felelős, ergo a férfira volt utalva. (Ha valaki otthon marad a kisgyerekekkel az is más helyzet, most nem is erről van szó) De 2023-at írunk! Simán tudtok együtt bérelni egy albérletet, ha megfelelően kezelitek a pénzt, megfelelő dolgokba fektettek akkor igen is tudtok akár saját házat is venni a későbbiekben. Csak kell egy fajta pénzügyi műveltség és megsúgom: ezt nem az iskolában tanítják.

Még elég fiatal vagyok és ha beleszeretnék egy férfiba, aki otthon él (mert a korosztályom nagyrésze még otthon él) nem lenne kevesebb a szemembe. De ha 25 évesen élne otthon pl.: egyetem miatt, akkor se lenne kevesebb a szemembe. Ha az összeköltözésre kerül a sor együtt megoldjuk. És a kulcsszó az, hogy EGYÜTT, nem minden terhet az ő nyakába teszek. Azt látom mindenhol, hogy a férfitól várunk el mindent, a saját édesapám is ebbe ment tönkre. Elvárjuk, hogy egyenlő félként kezeljenek, de mi mit teszünk érte? Mi mit teremtünk meg? Annyi az elvárás a férfiakkal szemben is, hogy az hihetetlen. (Velünk nőkkel szemben is) Legyen saját háza, kocsija stb stb.. és neked van 20-25 évesen olyan amit nem örököltél/nem a szüleid vettek? Van? Ha önerőből minden tiszteletem a tiéd. De átlagosan ez nem így van. Miért nem lehet társként együtt működni? Felmérni egymás igényeit és úgy KÖZÖSEN dönteni? Mondom édesapám is ebben ment tönkre, annyi rossz döntést hozott nők miatt, hogy ezt meg azt megadja nekik. Én megfogadtam, hogyha egyszer férjhez megyek/újra párom lesz csak úgy, hogy azt az életszínvonalat, amit élni szeretnék én teremtem meg magamnak és TÁRSAK leszünk.

#31:

Mondanám hogy egyetértek veled, de mi a valóság így 2023-ban?

Abban igazad lenne, hogy a fiatalok együtt a nulláról közösen teremtsék meg amire szükségük van (lakás, autó egyebek).

De mi a valóság? Na mi?

Az hogy mindenki saját magának kapargatja ki a gesztenyét és eszük ágában sincs közösködni, mert mi lesz ha szakítás/válás lesz.

Van egy réteg akik agyatlanul hitelt hitelre halmoz (CSOK, babaváró és társai) aztán megromlik a kapcsolat, és sírnak hogy nem tudnak egymástól szabadulni.

A másik réteg meg már előrelátóbb, és pont ezért saját magának teremti meg amit csak tud. Esze ágában sincs közös kasszán lenni, házassági szerződés kell (nem ördögtől való ha mindkét felet védi). Van aki már összeköltözni sem akar nehogy a másiknak bármilyen igénye legyen később.....

Hol van ma már ez a "ketten közösen induljunk a mulláról, és együtt teremtsünk meg mindent" szemlélet? Nagyon ritka.

A kapcsolatok nagyobb százaléka el sem jut addig a fázisig (hamarabb szakítanak, váltogatják a partnereiket). Nagyon magas a válások aránya, a többi is csak azért nem válik, mert a nyakukban lévő sok hitel tartja őket össze.

Ma már férfiak és nők is azt nézik (nagy százalékban), hogy hogyan járhatnának jól anyagilag is egy párkapcsolattal. Ma már senki nem akar a nulláról indulni ketten közösen.

Ez csak egy észrevétel, akinek nem inge.....

Íme a sajat sztorim ezzel kapcsolatban.

32 évésen összeköltöztem egy nálam 12 évvel idősebb nővel, aki elvált és három kamasz gyereket nevelt. Alsó hangon kétszer jobban keresett, mint én. Volt egy háza aminek a fele a volt férjé volt. A volt férje meg nála keresett kétszer jobban. (Én anyámmal éltem. Apám alig egy éve halt meg rákban akkor.) Leszarta, hogy kivel élek, mennyit keresek. Négy évig éltünk együtt boldogan. Segítettük egymást mindenben. Meg gyereket is terveztünk. Én is főztem, mostam, takarítottam, hogy minél több időnk legyen egymásra, a három gyerek mellett. Egy év után kiderült, hogy rákos. Három évre rá meghalt ebben a szarban. Az utolsó percéig vele maradtam. Olyat adtunk egymásnak amit eddig senkitől nem kaptunk meg. Szeretetet! Együtt terveztük a jövőnket is. Gyakorlatilag a betegsege lenullázott mindkettőnket minden szempontból. Őt meg végleg. A halála után egy órával, a volt férje már arról beszélt mikor húzok el a házból, mert az ö új felesége kirakta a saját otthonából. Nem sok választásom volt, így visszaköltöztem anyámhoz. Megtakarításom semmi nem volt.

Na innen másszál ki pajtás és kezdjél előlröl mindent.

Az előzőhöz:

Anyam összeházasodott azóta egy olyan palival akinek gyakorlatilag semmije nincsen, a tönkrement házassága miatt...:)

Igen, ma már elvárás, hogy fiuként keress annyit, hogy vagy legyen saját házad 27 évesen, vagy tudj fizetni havi 200 ezres albit mellette élj, ha ez alatt vagy akkor már nem érdekled őket. Csak tudnám miért van ez hisz régebben szegényebbeknek is volt párjuk..ma meg ha nem keresel 20 milliot havonta akkor szóba se kerülhetsz.

Épp így dolgozhat a lány is és egy fiuval közösen kivesznel egy albérletet és felesbe fizetik, igy a fizubol mindkettőnek több marad.

Én itthon szülökkel élek mert 280k fizubol nem tudom máshogy megoldani. Tanulni nem tudok, hogy legyen jobb végzettségem mert nem megy a tanulás. Így egyenlőre marad ez, aztán majd hátha lesz valami. Hátha majd feljebb léptetnek a cégnél és akkor többet keresnék és úgy már nem lenne gond.