Teljes munkaidőben foglalkoztatottak, ti hogy nem ölitek meg magatokat?

Miért ölném meg magam? :D azért tanultam, hogy olyan munkát csináljak, amit szeretek. És úgy kerestem munkahelyet, hogy autóval 10 percre legyen itthonról.

Szóval felkelek reggel, kávé, beülök a kocsiba, felnyomom a zenét hogy felébredjek és fél 8-ra beérek a munkahelyemre.

A munkatársakkal jóban vagyunk, a főnökök jófejek. Ha nincs kedvem bemenni, akkor home office-ban csinálom a munkát, amit szeretek.

Igazából ha jó döntéseket hozol és teszel is azért hogy jobb legyen, akkor jól érzed magad. 🤷‍♀️

Átérzem a helyzeted, ugyanígy érzek. Nyilván azért csinálom én is, hogy legyen miből ennem, tudjam fizetni a dolgaimat, tudjak gyűjteni utazásra, mert jelenleg nekem ez az egyetlen, ami ki tud rántani a mókuskerékből és amitől boldognak érzem magam.

Viszont én is depressziós vagyok emiatt, be vagyok feszülve, szorongok. Elszomorít, hogy az életem nagy részét úgy kell leélnem, hogy olyasmit kell csinálnom, amit utálok és csak kényszer. Meghatározzák, hogy mikor keljek, mikor jöhetek haza, mit és hogyan csináljak, el kell viselnem olyan embereket, akiket legszívesebben soha nem látnék, nem még napi 8-9 órában velük legyek összezárva... Hazaérek és már semmihez sincs időm/erőm/kedvem. Másnap folytatódik ugyanaz a szenvedés. Valóban rabszolgák vagyunk, akik azért a kis pénzért azt csinálják, amit mondanak, akkor is, ha ez lenne az utolsó, amit csinálnánk szívünk szerint.

Én is még fiatal vagyok, belegondolni is rossz, hogy ez lesz életem végéig. Valahogy változtatni kell, meg kell próbálni. Nekem is a home office lenne a legjobb megoldás egy olyan munkával, amit ha nem is imádok, de legalább nem strapál le teljesen.

Én is próbáltam motiválni magam, beiktatni az életembe olyan dolgokat, amik hoznak egy kis örömöt minden nap, de igazán nem ment, nem tudom elengedni, "átprogramozni" az agyamban, hogy az élet lehet így is szép. Én is csak arra tudok gondolni, hogy én ezt így nem akarom, az élet így nem élet.

A hétvége konkrétan semmire nem elég, nem tudom kipihenni magam rendesen. Akkor próbálom behozni azt, amit hét közben nem csináltam meg és már ott vagyok, hogy másnap menni kell. Szabadság pedig nincs annyi, hogy rendszeresen ki tudjam pihenni magam, egyedül nyáron lehet max 2 hét, amit egybefüggően kiveszel. Belegondoltam, hogy oké, hogy én elmegyek 2 hét szabira 1 évben egyszer, nagyon jól is esik és ki tudom pihenni magam, jól érzem magam. De azért a 2 hét boldogságért megéri 1 évig szenvedni? 1 évig gyűjteni a pénzt arra, hogy olyan helyeken lehess 2 hétig, ahol legszívesebben egész évben lennél? Arról nem is beszélve, hogy amilyen boldog vagy, hogy végre kicsit elszabadulsz a hétköznapoktól, pont annyira le tud hozni az életről, amikor vissza kell menni dolgozni és folytatódik megint ugyanaz végeláthatatlanul.

Ezért is lenne jó a home office, mert azt akár utazás közben is tudod végezni, nem vagy helyhez kötve, nem vagy kötelezően összezárva emberekkel, kicsit szabadabbnak érezheted magad és szerintem hatékonyabb is az ember, aki úgy érzi, hogy nem kényszerből csinálja amit csinál.

Szomorú ez, de valahogy, valamit tenni kell ellene. Így nem lehet leélni egy életet, én biztosan nem bírnám ezt még évtizedekig elviselni...

Annyiból látnám értelmét a helyedben egy önvizsgálatnak, hogy a személyiségedhez illeszkedő munkakörben tölthesd el a napjaid jelentős hányadát. Nem mindegy, hogy szereted-e a környezetet, ill. magát a munkát, amelyet e környezetben vagy kénytelen elvégezni napi szinten!

Olyan nincs, hogy semmi nem tetszik! Amennyiben nem örökölsz, nyersz a szerencsejátékok egyikén kimagaslóan magas nyereményt és csokornyakkendő bűnöző (értsd: politikus), magatehetetlen, önellátásra képtelen sem vagy, kénytelen vagy elvállalni valamilyen munkát és itt visszaüt, ha undorodva viszonyulsz ehhez, mert hamarabb és jobban tönkreteszi az embert a nem számára való és felőrlő körülmények között tartósabb időn keresztül végzett munka!

Úgy hangzik utàlod a zömegközlekedést es a kidpbptt idot.

Keress egy olyan vàrosbam munkàt ahol szivesen élnél, vegyel ki albit a munkahelyhez kozel es jarj be 10 perc bicajjal. En pl bprol szegedre koltoztem es bicajal jarok mindenhova .