Láttál már szellemet? Mikor, és milyen volt?

velem is volt 1 furcsa dolog:

kb 4 éve lehetett, akor voltam 15 asszem, lefeküdtem az ágyba de nem birtam aludni. A szobám ajtajának a közepe műanyag, átlátni nem lehet rajta, de a fényt átengedi. Az ágyam az ajtóbal szemben van. Szoval az ágyban feküdtem, anyám már aludt, apám pedig a tv-t nézte lent és a fénye szűrődött fel. Mikor kinyitottam a szemem, akkor láttam 1 emberi árnyékra hasonló dolgot, az ajtó mögött állt (csukva volt), nagyon beszartam tőle

nem tudtam megmozdulni se, becsuktam a szemem, akkor beugrott 1 csomó kép, ilyenek hogy leszúrnak valamit stb.

Tartott ez 3 másodpercig, kinyitottam a szemem és az alak eltűnt. Máig se tudom mi volt az, de tuti nem apám mert ő pocakos, se anyám mert ahoz is túl vékony volt az alak...

Helló!

Nekem elég sokszor előjön valami szellem féleség...

Szeretem a horror filmeket,de nem gondolom,hogy közük lenne a dologhoz!Nos...Megnéztem a paranormal activity-t,kicsit befostam rajta de nem lényeg...Túl világ szülötte éjfélkor a moziban,nem félelmetes,de ami itthon történt,hát azon majdnem elájultam...Csak kipróbálásként becsuktam mindent a szobában: erkély ajtó,szoba ajtó,ablakok, és feltettem egy szélcsengőt,csak kíváncsiságból,mert láttam egyik filmben,hogy ez jelzi a szellemeket...na olyan fél 1 körül arra ébredek,hogy iszonyat mód mozog és cseng,hát olyan módon beszartam,nem aludtam 3 napig azután...meg este a szobámba látok alakokat,pedig minden be van csukva...

Tudni kell,hogy kiskoromban kb elsős lehettem,akkor unokatesóimmal meg tesómmal mamámék hátsókertjében volt egy lakókocsink(nekünk 4 unokának) sokat aludtunk ott,és egyszer jött az ötlet,hogy ne unatkozzunk,idézzünk szellemet,én is kis pisis féltem,de a "nagyok" belevittek a rosszaságba...megidéztünk mindenféle gonosz szellemet,angyalt,szóval sok mindent! egyik nap arra ébredtünk,hogy valami mászkál a lakókocsiban,és először kutyára gondoltunk,de mikor levert egy gyertyát,akkor tudtuk,hogy kis tacsi nem lehet,nem tud felmenni az asztalra,meg bejutni se tud a kocsiba...volt kis para futottunk is be mind a házba...kb 2 hónapra rá,nem mentünk a lakókocsiba,mert féltünk,és mamámék eladták,de ki kellett előtte pakolni,így bementünk még egyszer ,minden holmi szét volt dobálva,csomag gyertya a földön,pedig a szekrénybe volt, kis tükör is a földön,mamám meg minket szidott,hogy mit csináltunk,pedig nem is mi voltunk!Na ezt elmondtam anyának és annyit mondott,hogy le kéne szokni a horror filmekről!Na már most kb fél éve néztem utoljára horror filmet, de a jelenség a szobámba nem nagyon szűnt meg,hülye érzés kerülget,elkezdek fázni(30fokban is)és látom a sötét alakot!Kicsit félelmetes tud lenni,jártam pszichológushoz,mert anya azt hitte ezzel segít,de nem is beszéltünk ott a témáról,hanem suliról kérdezősködött,pedig anya elmondta neki,hogy szellemeket látok...de valahogy kerülte a témát,én meg ha nem muszáj,nem is hoztam fel...

1 hónapig jártam rendszeresen hozzá,de semmi változás.

Most 17 éves vagyok,és próbálom magammal hitegetni,mikor látom az alakot,hogy csak képzelődöm,de akkor mindig kiráz a hideg és elkezdek fázni...

Egyszer remélem elhagy végre és kiköltözik a szobámból...

Szia!már gondoltam arra is,de anya nem hisz nekem!

Azt hiszi csak kitalálom a rémtörténeteket,de nem!

énis szoktam látni őket de csak ritkán egyszer az volt hogy este kutyátsétáltattam mert társasban lakunk és este is le kell vinnni és mivel a városban vagyunk elmentem a templom mellett és láttam két embert oda bemenni.. kiváncsi voltam hogy mi van a templomban ugyhogy direkt elmentem az ajtó elött.. de az ajtó be volt zárva.. és rácsozva. és én láttam két embert bemenni oda.. és az ajtó pedig zárva volt utánna gondoltam hogy biztos mellette mentek el de nem vol ott senki és én láttam..

és van egy másik ez pár nappal ezelött történt hogy jöttem fel az esti kutyasétáltatásból és ahogy jöttem fel a lépcsőn ránéztem az ablakra de ez már a 3.emeleten volt és láttam benne egy nagydarab férfit visszatükröződni és amikor ránéztem a lépcsőre nem állt ott senki.. hát mondanom se kell hogy ugy futottam fel a lépcsőn mint egy elmebeteg elmondtam anyának de anya nem hisz az ilyenekben ugyhogy nem is hittem el.. de nagyon féltem..

Nagyon félelmetesek a válaszok. Eddig nem tudtam, hogy mit higyjek a kísértetekről, de ezek a történetek elég meggyőzőek... Az is érdekes, hogy gyerekkorban többen látnak szellemeket.

Velünk is történt furcsa dolog, nem tudom, hogy mit láttunk. Egy erdőn átvezető úton autóztunk, és az egyik lámpaoszlop tetejénél valamivel lejjebb sűrű, lila ködfolt lebegett. Annyira sűrű volt, hogy alig lehetett átlátni rajta, szóval egészen biztosan ott volt. Mindenki látta, aki az autóban utazott. Felhő nem lehetett, mert nem a hegyekben voltunk, ködfoltnak túl sűrű volt. És az a furcsa, halványlila szín...

Velem is több eset fordult már elő. Én 18 éves vagyok, de érzem őket. Az egyik esetem leírom. Ez kb egy hónapja volt

Barátomnál aludtam. Nekik elvan választva a ház, mivel a szülei elváltak. Apukája nem aludt otthon, ezért mi leköltöztünk az Ő részére (eredetileg nappali volt). Egyszer csak nagyon kellett pisilnem. Mondtam barátomnak, hogy kísérjen már el, mert azon a részen nem vagyok ismerős. Soha nem jártam még ott. Elkísért és láttam, hogy van egy ajtó a mosdó mellett. Kérdeztem barátom, hogy az az ajtó hova vezet? Elkezdi az "irodába" (ők csak úgy hívják), amit egyszer mutatott nekem (a lakásból is meglehet közelíteni meg az udvarból is). Én az udvar felöli részen mentem be először, mikor barátom mutatta és nem is időztünk sokáig. Csak van a falon egy gyönyörű festmény, amit barátom egyik haverja festett, azt mutatta meg. Utánna jöttünk is ki. Mindegy, visszatérve. Jó szokásomhoz híven egyből kíváncsiskodtam. Átléptem az "irodába" és szaladtam előre a festményhez. Ez volt olyan hajnali 2 környékén. Nagyon elkezdtem szédülni és elkezdett vérezni az orrom. Visszamentem a mosdóba, ahol barátom várt az ajtóban. Nagyjából elállt a vérzés, akkor megpróbáltunk aludni, de egyszerűen se a barátom se én nem tudtunk. Görcsölt a hasam, szédültem, hányingerem volt és teljesen olyan érzés volt, mintha nem csak a barátom lett volna a szobában. Barátom megpróbált aludni, de nem ment neki. Én meg annyira szarul voltam, hogy megse próbálkoztam. Hajnali 4-kor meguntuk. Inkább felmásztunk az emeletre barátom szobájába. Barátom befeküdt az ágyba és azonnal elaludt. Már kezdtem jobban lenni, de aludni egyszerűen nem tudtam. Mikor már nagyon kifáradtam és kezdtem csukogatni a szemem, képek kezdtek megjelenni előttem, mint amikor álmodik az ember, de ébren voltam. Reggel negyed 7 környékén aludtam el mikor már világos volt. Délben barátom keltett fel, hogy ennyit ne aludjak már. Mikor lementünk kajálni elmeséltem Neki, hogy milyen volt a hajnalom amikor Ő aludt. Mondtam Neki, hogy egy bácsival "álmodtam" (nem tudom másképp kifejezni magam) Erősen dohányzik, nagyon beteg. Nagyon sötét bőrű, őszes hajú, kezedett már kopaszodni. Barátom csak csendben hallgatta, megse szólalt. Elmeséltem végig és azt mondja ez nem lehet igaz. Ezeket honnan tudom? Én néztem, mint borjú az újkapura, hogy mi van?! Mondta, hogy ahova én este beszaladtam megnézni a festményt ott a papája lakott. Daganatos volt és ebben halt meg. Kifakadt Neki a daganat (barátom így mondta). Régebben papája meg a mamája laktak ott. Mamája korábban meghalt, papája pedig tavaly ősszel. Mikor papája is meghalt, akkor alakították át azt a nagy helyiséget "irodának". Következő héten az eset után, barátommal mentünk bulizni. Mondta, hogy mindjárt jön csak bemegy inni meg bezárja az ajtót. Mondom jól van addig megvárlak a kapuban. A kapu közel van ahhoz a bejárathoz, amit most irodának használnak és ahol a papája lakott. Barátom nem jön, még mindig nem jön. Gondoltam addig leülök. Felmentem a lépcsőn és a kisteraszon jó alacsonyan van az ablak. Leültem az ablakpárkányra. Végre barátom is megjelent és nevetve így szólt, hogy papám is mindig ott ült és cigizett. Ez végülis lehet véletlen, de mikor ott aludtunk lent. Azt nagyon furcsáltuk mindketten.

Mikor 8 éves lehettem kb,épp babáztam a szoba közepén ülve.A család itthon volt,de mindenki más szobában tartózkodott.Egyszercsak szörnyű rossz érzésem támadt,mintha egy tőrt döftek volna egyenesen a szívembe.Automatikusan,reflexszerűen hátra fordultam,de nem volt ott semmi.Azután fogtam magam és kirohantam a többiekhez.Fogalmam nincs,hogy mi volt ez,de ez az emlék máig megmaradt bennem.Azóta nem fordult elő velem ilyen.Hatalmas,negatív energiát éreztem,ami csak egy pillanatig tartott,de nagyon megdobogtatta a szívem.Én hiszem,hogy akkor egy gonosz valami,mégha csak egy pillantra is,de ott volt velem egy szobában.Hiszek a démonokban,angyalokban.Ebben a két dologban.Olvastam még anno,hogy a szellemek is démonok egyfajta alakot felöltve.Tehát abban nem hiszek,hogy lennének lelkek,akik itt ragadtak a Földön.Azt is olvastam,hogy minél nagyobb egy démon rangja,minél gonoszabb,annál jobban érezhető a jelenléte, a negatív energiája és hiszem,hogy gyermekként erre sokkal érzékenyebb voltam,mint most.

A másik dolog,ami történt még velem,hogy mikor kicsi voltam,épp indultunk édesanyámmal a vidámparkba,ő kötötte be a cipőfűzőmet.Felnéztem a szekrényre és tisztán láttam,hogy 3 kicsi "manó vagy kertitörpeféleség" ült a tetején.Arcukon fülig érő,ijesztő mosoly,piros szájuk volt,volt rajtuk sapka,aminek végén volt egy kis csilingelő vagy hasonló.Az eset után még láttam őket egyszer,csak a másik szekrényünk tetején.Ugyanúgy bámultak rám az üres,bamba tekintetükkel,ahogy azelőtt.Nem törődtem velük igazán,nem szóltam róluk senkinek,nem zavartak.

Aztán pár évvel később,mikor ilyenekről beszéltünk nővéremmel,elmondta,hogy bohócokhoz hasonló,kicsi lényeket látott régen mindig a szekrény tetején.Leírattam vele,hogy milyenek voltak,hogy néztek ki.Ugyanúgy írta le őket,mint ahogy én,annyi különbséggel,hogy ő egy másik szobában látta őket és csupán kettőt..Elmondtam neki,hogy én is láttam őket,de csak 2 alkalommal és nem ugyanabban a szobában,hárman voltak.

Megkérdeztünk édesanyánkat,hogy volt-e nekünk valami dísztárgyunk régebben,ami hasonló esetleg egy bohóchoz vagy manóhoz.Nem volt a válasz.Azóta én sem,és a nővérem sem láttunk hasonlót.

Lehetségesnek tartom,hogy mivel mindketten még 10 alatt voltunk és a gyermekek fogékonyabbak ilyeneket észlelni,démonokat láttunk egy jellegzetes alakot felvéve.Nem volt semmit negatív energiájuk,mikor rájuk néztem,de az az üres,bamba tekintet az óriási nagy szemeikkel és az a nagy arcukra maradt,idegesítő mosoly ma már a halálba kergetne.

Nem tudom,hogy emiatt-e,de talán tudat alatt,soha nem szerettem a bohócokat.:)