Ha mindketten home officeban dolgoznátok párotokkal, mennyire idegesítene titeket az, hogy állandóan együtt vagytok?

Mindketten HO dolgozunk- azaz dolgoztunk, amíg nem lett gyerekünk. Azóta a férjem dolgozik HO, én meg itthon vagyok a gyerekekkel (mert most már ketten vannak). Az egész covid-lezárásos mizériát egy újszülöttel és otthonról dolgozva éltük át egy 1,5 szobás lakásban, ahol még erkély sem volt :D Utána mindketten HO dolgoztunk egy folyton beteg bölcsis mellett, szintén a már említett 1,5 szobás lakásban (a félszoba volt a hálószoba és a "gyerekszoba" egyben, az amerikai konyhás nappaliban volt a minden más). Majd ugyanide született a második gyerek is. Férj továbbra is HO, bár amikor a bölcsist hazaküldték taknyolással, akkor azért már elugrott egy közösségi irodába, mert hogy-hogy nem, egy aparajongó 2 éves és egy újszülött mellett nem olyan egyszerű koncentrálni. De amikor a nagy bölcsiben volt, akkor továbbra is otthon maradt. A kicsi 8 hónapos korában költöztünk a házunkba, ahol van saját dolgozószobája, és nem mellesleg emelet, ami egy kicsit lecsendesíti a gyerekzsivalyt. Én most megyek vissza januártól, szintén HO dolgozni.

Őszintén, nálunk egy pillanatig sem az a gond, hogy mindketten állandóan itthon vagyunk :D Bár mi amúgy is a folyton egymás hátsójában lógó pár voltunk, így meg, hogy gyerekek vannak, így külön előny, hogy igazából egész nap a közelben van, még ha nem is elérhető "úgy", de legalább nem megy el idő a közlekedésre, nincs kötelezően kiveendő ebédidő, ami növelne a munkaidőn, napközben lejön egy kávéra, ha megengedi az ideje, szóval na, nem olyan rossz ez. Mielőtt megszülettek volna a gyerekek és úgy dolgoztunk közösen, a másfél szobában, akkor is csak az előnyeit láttuk. Mi nem igazán megyünk egymás agyára pusztán a közelség miatt, és a munkában sem zavarjuk a másikat (mondjuk szerencsére egyikünknek sem nagyon telefonálós a munkája, az lehet, hogy mindkettőnket zavarná, ha a másik nonstop beszélne/telefonálna).

Engem pl nagyon zavar, főleg a meetingek miatt. Nekem nincsenek, amit kell, e-mailben megoldjuk, de neki néha egész nap.

Zavar, mert nem tudok a saját feladatomra koncentrálni. Oké, átmegyek másik szobába, remek, de ott is hallom, mert nem nagy a lakás.

4 éve kötelező HO, nem tudom, nekem ez rhadtul sok együtt töltött idő még úgyis, hogy szeretem őt.

És igen, ilyen apróságok, hogy szeretek énekelni, olyan ételeket, amiknek a szagát sem bírja, ez nincs négy éve, mert állandóan itthon van.

Igen, engem egyre inkább idegesít, szerintem nem normális ennyire a másik sggében lenni, de az irodába nem mehetünk vissza.