Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lendülhetnék túl ezen?
A párommal lassan tíz éve vagyunk együtt, nagyon jó a kapcsolatunk. Két éve hoztunk egy döntést, hogy elhagyjuk a várost, ahol éltünk és megkeressük álmaink házát. (Ott nem tudtunk volna venni a magas árak miatt, illetve úgy éreztük, nem okozna gondot eljönni onnan.) Idén nyár végén meg is találtuk azt a házat, amiről álmodoztunk és megvettük, beköltöztünk. A régi várostól 200 km-re vagyunk egy kis 3000 fős településen. Attól a perctől kezdve, hogy a városban eladtuk a lakást és eljöttünk onnan, illetve beköltöztünk ide, iszonyúan elkezdett hiányozni a környék, a munkahelyünk és úgy általában az ottani életünk. A furcsa az, hogy én még csak nem is oda születtem, csupán 2,5 évig éltem ott, mikor odaköltöztem a páromhoz. A párom nagyon jól érzi itt magát, én sajnos nem, minden reggel úgy ébredek, hogy hiányzik a régi életünk. Beszéltem már vele erről és próbál is lelkileg támogatni, motiválni, de nem érzem, hogy javulna a kedvem. Sosem gondoltam, hogy ilyen érzések fognak belőlem előjönni. Mostanra már őrült lelkifurdalásom van, mert látja rajtam, hogy nem vagyok jól, bármennyire is próbálom palástolni és emiatt már a párom is kezd szorongani, illetve nem érti, mi a baj, hiszen végre megvan az álomház (aminek egyébként nagyon örülök). Abban teljes mértékben igaza van, hogy a bennem dúló érzéseket csak én tudom rendbe tenni magamban, de nem tudom, hogyan tegyem. Próbálok folyton a jóra fókuszálni, mindenben a pozitívat látni, de nagyon nehéz.
Volt már valaki hasonló helyzetben? Megszokta az új életet? Ha igen, mennyi ideig tartott?
"végre megvan az álomház (aminek egyébként nagyon örülök)"
Adj időt magadnak, hogy megszokd a helyet. Örülj annak a jónak, ami miatt ide jöttetek.
Igen, nekem is ez az egyik nehézség, hogy én világ életemben Budapesten éltem, aztán a páromnál is egy nagyvárosban és nagyon nehéz megszokni, hogy mindenért buszra kell ülni vagy megvárni a párom, hogy hazajöjjön munkából autóval. Nem a plázák hiányoznak, azokat sosem szerettem, de annak ellenére, hogy itt is van három kisbolt, ez tényleg hiányzik a városból. Azelőtt úgy éltem, hogy napközben kitaláltam munkában, hogy mit főzök este és munka után bevásároltam hozzá. Itt legalább előre egy hétre meg kell tervezni, mert nem úgy van, hogy beugrok a Lidlbe vagy a Pennybe 😀 Mondjuk, ezt a részét még meg is tudnám szokni, csak ne törnének fel folyton az emlékek.
De remélem, idővel ez változni fog tényleg és csak türelmesebbnek kell lennem. Köszönöm a válaszotokat!
Nem kellett a barátokat/családot elhagynunk, ugyanis ők nem ott éltek. Most ugyanolyan távolságra vannak, mint az előző városban, tehát a két lakhelyünk között. Azért szerettünk volna kertesházban élni, mert a panellakásból ki akartunk szakadni egy nyugodtabb környezetbe és nagyon vágytunk kertre. Volt egy fix keretünk, amiből gazdálkodhattunk, viszont ez arra nem volt elég, hogy egy ilyen állapotú házat ott a környéken megvegyünk. Itt egy majdnem újépítésű házunk van egy nagyon jó környéken, ott a 60 éves, felújítandó vályogházakat adják ennyiért. Amibe azért sem mertünk volna belevágni, mert a környezetünkben láttuk, hogy ezekbe a felújításokba mennyire tönkrementek az emberek lelkileg/anyagilag.
Szórakozni az előző városban sem jártunk sehova, max. moziba, de az itt is van, csak autóba kell ülnünk érte és átmenni a közeli városba. Ami leginkább hiányzik, az a rengeteg túraútvonal, na itt az nincs. Lehet itt is kirándulni, de nincsenek olyan gyönyörű tájak és kilátók.
Bizonyára az is hozzájárul a rossz kedvemhez, hogy itt van a nyakunkon a tél és a kertet sem tudom élvezni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!