El kellene hagynom a családomat?

Sziasztok egy 26 éves apa kér tanácsot vagy valami hasonlót most. A párommal 5 éve vágyunk együtt, 2 éve együtt élünk és van egy 1 éves kisfiúnk. Eleinte nagyon boldogok voltunk meg minden, de jött a picúr és a párom teljesen megbolondult ha szabad így fogalmazni...

Az első pár hónapban különösebb gond nem volt, nagyon örültünk a kicsinek, viszont amikor betöltötte a 7-8. hónapot a párom teljesen kikelt magából. Eddig is eléggé türelmetlen és úgymond "érdekes" személyiségnek ismertem, de ezt sosem gondoltam volna. Ha a kicsi elsírja magát, rögtön az a kérdése, hogy: "De megint mi a bajod?", "De most mit akarsz?", "Hiába sírsz nem értem mit szeretnél.". Engem ez k.rvára idegesít, mert én nagyon gyerekpárti és családcentrikus vagyok. Ha alszik a kicsi akkor az a baja hogy miért alszik ilyen sokáig, ha nem alszik a kicsi akkor meg az a baj, hogy miért nem. Ha altatni kell, akkor mintha atombomba robbanna a lakásban...felveszi a kicsit és mint egy idegbeteg elkezd vele jobbra balra "mozogni" szinte rángatja a kezében a kicsit, mint aki teljesen megbolondult...persze ha a kicsi közben akkor rögtön kiabál, hogy: "De mivan máár?". Nem tudom mire vélni ezt. Ha én altatom a kicsit vagy etetem vagy játszunk kettesben valamit, bármit csinálok soha nem sír, de az anyjánál folyamatosan. Úgy kezeli az 1 éves babát, mintha legalább 5 éves lenne már és beszélnie kellene és mindent megértenie első szóra. Háromszor is előfordult, hogy annyira felhúztam magam, hogy azt mondtam neki, hogy engem nem érdekel már az egész, örökbe adjuk a kicsit olyan nőnek aki szeretne egy gyermeket de sajnos nem lehet neki és téged a k.rva életben többé látni se akarlak, mehetsz aztán élheted a kis életedet szingli nőként. Ő egyébként 25 éves ez lemaradt. Fogalmam sincs mit csináljak... próbáltam szépen segíteni, próbáltam csúnyán...semmi hatása. Kétszer is kijelentette, hogy ő nem akart anya lenni és hogy neki elege van és hogy ez meg az. Valakinek hasonló dolog?