Ki költözött kihez?

Nem vagytok tinédzserek és mégis a szülei kavarják a kakit. Ő nekik semmi közük ti hozzátok. Törődjenek magukkal.

Ha a párod az összeköltözés után elkezd szomorkodni szülők nélkül, téged hibáztatni, beszúrni párszor olyan megjegyzéseket, hogy miattad költözött és a szülők is fújni kezdik magukat ahelyett, hogy befognák akkor tedd ki a párod hadd menjen haza!

Ha már most ennyire engedi, hogy a szülei beleszóljanak az életébe, nem lesz hosszúéletű a kapcsolat.

Nálunk elég egyértelmű volt a helyzet.

Az azóta már férjem akkoriban az anyjával és a tesójával lakott, egy pici 2 szobás társasházi lakásban, még saját hálószobája sem volt. Önkormányzati bérlakás egyébként hangos szomszédokkal.

Így Ideköltözött hozzám, 30km-re levő kisvárosba, saját hitelmentes 75m2 kertes ház, kutya, csend, nyugalom. Engem ide köt a lakhelyem és a munkám is. Itt élünk azóta is, ő a munka miatt ingázik, vonatozik fél fél órát oda-vissza.

Szóval nálunk elég egyértelmű volt a dolog, hogy nem én költözöm oda az anyósom meg a húga nyakára, és az is hogy nem pénzelek senkit " lakbér" címen, mikor van saját otthonom. Igen, ingázni kell egy kicsit, de nem tart hosszabb ideig bemenni a fővárosba innen, mint pl akkor amikor 6 évig Budapesten éltem és az egyik külső kerületben laktunk anyuékkal. Fél 6kor kellett kelnem, hogy még időben beessek a suliba.

Először öszeköltöztünk albèrletbe.

Hisz lakva ismerszik meg a másik. "Jól elvoltunk.

Aztán párom örökölt egy lepukkant lakást.

Rendbehoztuk odaköltöztünk.

Egy előnye hogy nincs bèrletidíjj.

-De ennek másfajta ára van.

Nem biztos hogy így már megèrte.

Párom megváltozott idővel,így hogy ő már a biztosba van.

Ès nem az előnyère. Zsarnok önző ès anyagias lett.

Ráadásul itt van anyósom a közelben,ő sincs jó hatással senkire!

(Egy lelkibeteg család.)

Így egyre nyomasztóbb az egèsz.

Úgyhogy nem mindegy kihez vagy hová költöztök.

Ez első ránézésre hasonlít arra, ahogyan nekem exemmel tönkrement a távkapcsolatom. Bár a munkáját egyikünk sem szerette és mind a ketten szülői házban élünk, de én magunkhoz akartam költöztetni. Ő sokkal jobban panaszkodott a munkájára, közben hosszútávú betegsége is lett, végkielégítéssel akart lelépni, a családjára is panaszkodott, anyja ugráltatta, én teljes nyugalomban éltem, idősebb nálam, nem tanult meg főzni. Úgy láttam jónak, hogy - esetleg céges bejárással - keressen közelben új munkát és első lépésként költözzön hozzánk. Tudni kell, hogy nagy szobám van. Nem nyomorgás, azóta itt velem él más. Cirka 40 k.m. volt köztünk, de ez a kevés is megpecsételte. Húzta a száját, ő valójában minden rossz ellenére nem akart változtatni az életén, nem is küldték el a munkájából, és ősrégen exével ugyanezt 5 éven át húzta. Exe pont ezért szakított. Ezt már viszonylag későn tudtam meg, 2 év előtt. Addig egyszer már összevesztünk ezen így is és akkor aztán bennem világosság gyúlt.

Mint mondtam: azóta párommal együtt élek itt. Én több közös indokból maradtam anyumnál, a lakás fele rám van írva. Exem azóta is egyedül van.

35/F