Mit tegyek, ha a barátom szarba se nézi a kapcsolatunkat, és én erről eddig nem is tudtam?

Voltam múlt hétvégén egy esküvőn, ahol nem ismertem senkit a barátomon kívül, akinek a kísérője voltam. De nagyon tetszett minden. Először meghökkentett, hogy a menyasszony ruhája pl. nem földig érő volt, meg eleve, hogy januárban van az esküvő. De aztán rálazultam a témára, és olyan esküvőt láttam, mint még soha. Annyi örömkönny volt, hogy az nem igaz. Mindenki boldog volt, és felszabadult. A párról meg ordított, hogy nagyon szerelmesek még annyi év után is... Csak úgy ragyogtak, látszott, hogy jó hatással vannak egymásra.

Másnap is még gondoltam az esküvőre, és egyszer mikor a gondolataimba merültem, nagyot sóhajtottam. Kérdezte a barátom, miért sóhajtottam? Mondtam, hogy észre se vettem, hogy sóhajtok, de a tegnapi esküvőn merengtem, hogy olyan szép volt... Hogy jó látni, mikor 2 ember úgy egymásra talál, mint tegnap a házasodók, vagy mint mi... Erre kérdezte, hogy hogy tudom minket, a mi kapcsolatunkat a tegnap házasodó párhoz hasonlítani? Mondom hogy, hát ők is egy boldog, összeillő szerelmes pár voltak, meg mi is azok vagyunk. Szó szót követett, az a lényeg, hogy a barátom, a mi kapcsolatunkat egyáltalán nem látja se olyan boldognak, se minket kettőnket annyira összeillőnek, mint az a pár, akiknek múlt hétvégén az esküvőjére mentünk.