Ha nem voltam sosem elsőáldozó sem bérmálkozó, de nem is szeretnék továbbra sem, akkor lehet templomi esküvőm a jövőben vagy nem?

Leülsz, beleásod magad az egyház jogba, meg ilyen zsinati döntésekbe, megtalálod a választ a kérdésedre és ha a pap akadékoskodik az orra alá nyomod.

Az, hogy mi itt azt mondjuk, hogy de igen is lehet, nem fog segíteni, ha a faludból a Dezső atya másképp gondolja, hiába lehetne. Ha azonban számára is hivatalosan alátámasztod a dolgot, akkor nem tud mit mondani.

Amúgy nem vagyok egy nagy szent fazék, és úgy vagyok vele, hogy hadd menjen akárki templomba házasodni, mert sose lehet tudni, mit indít el benne az egész, de ha esetleg feltétel pár hónapig hetente egyszer egy órára elmenni okulni előtte, akkor erre legyünk már legalább képesek.

Miért lenne pszichiátriai eset a kérdező? Megvan az oka, hogy miért nem akarja megcsinálni...

De az én helyzetem is megmagyarázná ezt a felvetést. Barátomat vallásosan nevelték, ő templomi esküvőt szeretne és az egész családja (ami elég nagy) elvárja tőle a templomi házasságot.

Én ugyan úgy vagyok, mint a kérdező: meg vagyok keresztelve, de a "többit" nem csináltam meg és nem is szeretném. Most le lehet pontozni, de nem hiszek semmilyen vallásban és barátomnak is megmondtam, hogy nem vagyok hajlandó ezeket megtenni. Elvégre ha nem hiszek benne akkor miért erőltessük?

Ettől függetlenül szeretjük egymást, mert olyan korban élünk ahol nem választ el két embert az, hogy ki miben hisz és miben nem. Ezért érdekelt engem is a kérdés, mert így kötöttünk kompromisszumot, meglesz a templomi házasság amit ő szeretne, de ezeket nem csinálom meg.

"a templomi házasság amit ő szeretne, de ezeket nem csinálom meg."

Igen de az egyik kizárja a másikat. Ő szeretne templomi esküvőt amibe te is beleegyezel akkor már az is hozzá tartozik.

Bár ha meg vagy keresztelve az már más eset. Akkor szerintem már csak a jegyesoktatásra kell eljárnotok és lehet templomi esküvőd.